Dér jött a honi chardonnay-ra, sajnálkozva méregetjük azokat a borászokat, akik fölött elszállt a trendváltás. Jobb volna persze, ha nem a divat mondaná meg, hogy mit iszunk, még akkor is, ha én speciel örülök az őshonos fajták reneszánszának. A chardonnay-val magam sem tudom, hogy hányadán állok, ahogy a nemzet Robija selypítette: szeretem is, meg nem is. Az adatbázé feltöltés jegyében most megkóstoltam két egri drágát, egy kislaki kézi munkást meg egy alapchablis-t. Nem énekelték ki a rizlinget (még az olaszt sem) a számból, de nyelvköszörülésre sem adtak okot. Kivéve a Kovászót, amit főzőbornak sem engedtem használni.
William Fevre Chablis 2006
Ha hihetünk a sajtónak, akkor Chablis-ban ez a Szeremley Szemelt: van palackszám, van minőség és rokonszenves ár (azért itthon már húzósabb). Nemrég kóstoltam egy dűlőszelektáltat 2004-ből (Montmains); tetszett, de az árát nem nekem kellett kiköhögni. A Montmains számomra a tisztaság határaira mutatott rá: harminc euróért nekem kevés, ha az a legnagyobb erénye, hogy nincs bűne.
A 06-os simának a méterrúd szerepét szántam. És nem tudom, hogy a kontextus vagy az elvárásaim pontosabb kalibrálása tette-e, de tetszett, és ha valakivel elszaladna a magyar chardonnay-ló, biztosan ide utalnám.
A normacork kissé lelombozó, de spongyát rá. Egészen halvány citromsárga zöldes reflexszel. Kritálytiszta és finom. Inkább a helyes arányok és az elegancia bora, mint az emlékezetes aromáké, de azért nem hervasztóan kétdimenziós. Az illat közepesen intenzív, citrusos, virágos, ananászos, határozott minerális mélyáramlattal. Kóstolva kerek, csiszolt, elegáns. A korty közepe kissé kopár. Testben alulról súrolja a közepest. Éke a sav: érett, kerek, teherbíró, de nem tolakodó. A lecsengés közepesen hosszú, virágporos, mézes. Force tranquille.
Erős 6 pont.
St. Andrea Kovászó Chardonnay 2005
Életem egyik legnagyobb chardonnay-élményeként tartom számon a 2003-as Kovászót. A 2005-öst a piacra kerülés idején nagyobb társaságban kóstoltam, és általános volt a vélemény, hogy a szőlőt megfojtotta a fa. Azóta lett volna ideje integrálni. Nem sikerült.
Ez a bor (vagy csak palack? sorstársak jelentkezését várom!) botrányos kudarc. Ha van bor, ami rászolgált a tölgyfaszörp címre, ez az. Tökmag és pörköltmogyoró rémuralma. Talpnyaló lakájuk a citromos savanyúság. Egy héten át lelkiismeretesen kóstoltam vissza, aztán ment a lefolyóba.
2 pont
Gróf Buttler Chardonnay 2006
Rémlik egy korábbi évjárat (2003 vagy 4?), amelyik félédes és nagyon behízelgő volt. Ez csontszáraz, és mi sem áll tőle távolabb, mint a hízelgés. Purista, antiszenzualista, absztrakt.
A díszítő jegyek nélküli bor. Tiltott zóna hedonistáknak, izgalmas fejtörő terroiristáknak. Az illatban nincs uralkodó jegy: kréta, citrusok, sárgadinnye és mandarin váltakozik. A kortyban felbukkan egy vasas íz, fanyarság, amit én többnyire furminttal asszociálok. Egyébként virágos, virágporos. Gyümölcsösnek a saját édesanyja sem mondaná. A szerkezet nagyon stabil, a test erős közepes, a textúra olajos. A lecsengés hosszú, virágporos. Szikár és vad bor. Mint egy félbehagyott vázlat.
Intellektuális kalandnak remek, de én a szépséget hiányolom belőle.
6 pont, mert sznob vagyok
Kislaki Bormanufaktúra (Légli Géza) Vitéz Chardonnay 2007
A tengeri kígyó-kontesztben a német bornevek egy fejhosszal vezetnek még, de jól hajrázunk. Légli Géza Légli Ottó öccse, a család tékozló fiúja, és újabban nagy reménysége. Három hete személyesen is ismerem (Csapody Balázs (Kistücsök) közvetítésével), és erre büszke vagyok. LG a „semmit a pincében, mindent a szőlőben” iskola híve. Én nem vagyok akkora terroirista, hogy a természetességtől rögtön lefeküdjek, de díjazom, ha a szám tiszta marad. És a Géza boraitól biztosan nem ragad.
40 éves tőkékről szüretelt, tökéletesen érett szőlőből készült, teljesen egyedi stílust képviselő chardonnay. Részben akáchordós iskolázású, sajnos nem vagyok akkora mászter, hogy ennek hatását pontosan ki tudnám elemezni.
Intenzív, de nem behízelgő, komolyságot és súlyt sugalló illat. Van benne egy füstös-kéksajtos-kovaköves tengely, ami körül sárgadinnye-aszalt sárgabarack-dió-akácvirág aromakerék pörög. Érdemes 10 C °-ról indulva végigszagolni a színjátékot. Kóstolva telt, de nem súlyos, mézzel, nyári almával. A savak kulturáltak és elegek, de lehetőleg 18 C ° alatt kóstoljuk, mert fölötte lelágyul, sima és selymes lesz. 2007 nyilván nem tartozik az acélos gerincű évjáratok közé. A lecsengés hosszú, némi cserességgel és minerális, sárgadinnyés jegyekkel. Az egész bor egységes, nagyon kompakt, szép munka. A nem túl erős magyar chardonnay-mezőnyben új tájékozódási pont, és 2000 forint körüli árával alkalmi vétel.
6 pont
Utolsó kommentek