Nehéz szívvel mondja ki a borkedvelő és Tokaj iránt alapvetően elkötelezett borissza, hogy Hegyalján valójában semmi nem úgy működik, mint ahogy működhetne. Megint csak ülünk fene nagy lehetőségeinken, és sorra elmulasztjuk azokat kihasználni. Azok, akik tudják, mit akarnak, szépen lassan araszolnak előre, de sajnos ők vannak kevesebben. Egyaránt megoldatlan az eredetvédelem, a helyben történő érzékszervi minősítés, a klón szelekció és nagyminőségű alanyok beszerzésének lehetősége. Ez csak néhány kérdés azok közül, amire egy normálisan működő gazdaságban, kellő öntudattal és önismerettel bíró borászok csoportja rövid idő alatt tud állami és helyi pénzt, akaratot és segítséget szerezni. Ehhez képest még mindig PET palackban árulják Tokaj Fő utcáján a hitvány lőrét, híre-hamva nincs a minőség alapú szőlő átvételnek, ha egyáltalán lesz még ilyen az idén.

Lapítás

Még mindig senki nem merte felvállalni annak kimondását, hogy a most még termesztésben lévő területeknek jelentős hányada nemcsak a gyengébb talajadottságok, de az ültetvények minősége okán sem alkalmas értékelhető minőségű szőlő termesztésére. Azt sem mondjuk ki, hogy a ma még pincékben lévő hordóállomány nagy része egyszerűen koszos, büdös, nem érlelhető benne más, csak eredendően oxidált, fertőzött bor. Az a hegyaljai viszonylatban nagyjából két maroknyi termelő, aki évek óta küzd tőkével, pénzzel, erejével a minőségi tokaji bor megteremtéséért, majdhogynem hiába teszi a dolgát, hiszen az alapoknál semmi nem változott. Amíg az egyes hegyközségek nem állíthatók a minőség mellé, addig sajnos egész Tokaj marad a „gaz lehúz” állapotában.

Eladó pincészetek

Számos nagynevű, jól kitalált és remek termőhelyekkel bíró pincészet eladó. Ezek zöme külföldi befektetők kezén van, és talán nem is lehet rajtuk számon kérni, miért a gyors fordulat. Ha valaki, akkor ők tisztában kellett legyenek azzal, hogy az alapvetően édes borokra épülő rendszer rövid távon nem hozhat eredményt. Talán a hazainál gyorsabban, átláthatóbban és ésszerűbben működő bürokráciában bíztak – alaptalanul? Vagy saját, más területen szerzett tapasztalataikban? Nem tudjuk, csak a tényeket. Pajzos, Megyer, Hétszőlő, Királyudvar eladási és olykor identitás zavarral is küszködnek. A privatizáció első szakaszában visszakapott vagy szerzett, főképp külföldön élő arisztokrata családok kezén lévő területek nagy része – vélhetően tőkehiány okán – parlagon hever.

Eredetvédelmet!

A valóban látványos, Tokajnak valóban jelentős eredményeket hozó változások mögött sajnos a borvidék arányait és méreteit tekintve nagyon kevesen állnak. A borvidék szellemi vezetője – még ha ezt némelyek nem is akarják tudomásul venni – Szepsy István. Lehet vele ellentétesen nyilatkozni, tervezni és termelni, de észrevétlenül mindenki a hatása alatt van. Lehet, hogy az ő véleményét esetleg érdemes lenne a borvidékért felelős adminisztrációnak is megkérdeznie? Hátha nem késő még egy, a burgundihoz hasonló eredetvédelmet újra éleszteni. A rendszer a legjelentősebb termőhelyekhez kötődve kellene, hogy működjön, hiszen a hegyaljai talajok és mikroklímák még talán a burgundinál is nagyobb változatosságot mutatnak.  Meggyőződésünk, hogy kiút csak így létezhet: nevesíteni a legjobb termőhelyeket, egyedivé tenni a dűlőket, újra arcot adni a mádi, a tokaji, a tolcsvai boroknak. Sok kitűnő száraz borra építve dolgozni a csúcsért, az édes borokért. Lehetőleg alulról fölfelé építkezve.

A Mádi Kör bemutatója

Tűnődéseim indítéka a második Mádi Kör éves kóstoló volt, ami a hétvégén hideg és nedves időben köszöntött ránk. A fogadtatás, hála a mádiaknak, annál szívélyesebb volt. Kitűnő ötletnek tartottam a péntek esti 3 pince meglátogatását, ami nem sok, nem kevés, éppen annyi, amit jóérzésű borissza, legyen akár kezdő, könnyen teljesíthet.

Első megállónk a DemeterVin családi birtoknál volt. Demeter Endre – mily véletlen! – jogi diplomáját jegeli a Király és Úrágya dűlőkben növekedő szőlő kedvéért. Hasonló múlttal rendelkezvén, igencsak megértjük döntését. Boraikat ugyan még valójában Orosz Gábor készíti, de már felfedezhető ízvilágukban egyfajta egyediség. Édes boraik nagyon gyümölcsösek és üdék, jó savakra építve, furmintjuk az újhordós stílust képviseli. Mivel 2003-as és 2006-os száraz furmintjuk egyaránt nagytestű, sok alkohollal iskolázott bor lett, a hosszabb érlelést meghálálták. A fa dominancia nem igazán zavaró, van mögötte tartalom. Amúgy is szép számmal vannak olyanok, akik kifejezetten keresik ezt a fajta fűszerességet és erősebb cserzőanyagot a furmintokban. Külön öröm a kis házi kedvenc, a palackos érlelésű pezsgő. Sajnos forgalmi mennyiség egyelőre nem készül, hozzáférés csak ínyenceknek. Finoman élesztős, nagyon száraz és elegáns ital.

Másodikként Török Béla pincéjét látogattuk, öröm új emberekkel találkozni az igényesek között. Pincéje mintaszerű, ízléses és kifogástalan tisztaságú. Szőlőterületeit nem ismerem, de feltehetően szépen gondozottak. Kis stílusbeli bizonytalanság érezhető még a száraz borain, talán nem találta még meg önálló arculatát. Mintha minden tételébe csúszott volna egy kis muskotály, az agresszívabb fajtából. Érdemes lesz tevékenységét nyomon követni.

S az esti végromlás helyszíne: Szepsy István. Vélhetően vele is úgy működik a borissza időszámítása, hogy Szepsy előtt, Szepsy után. Aki még nem hallotta beszélni, voltaképpen semmit nem is tudhat a szőlőről és a borról. [Egy kis ízelítő Szepsy István gondolataiból - a szerk. megj.] Borainak lényege a termelő lelkében van. 2007-es száraz borai mintha még kifinomultabbak lennének, mint a 2006-os tételek. Nagy kedvenc az Urbán, Szent Tamás és s sajnos önállóan palackba nem kerülő Thurzó. Az Urbán nagyon jól strukturált bor, a Szent Tamás most is az eleganciát képviseli, a Thurzó pedig maga a báj – már amennyire ez a kategória egyáltalán illethető efféle szavakkal. A Király Hárslevelűje sokkal mélyebb ízvilágot rejt, mint amit a fajtától eddig megszoktunk.

Amúgy is itt az ideje átértékelni a hárslevelűről eddig vallott nézeteinket. Úgy tekintettünk rá, mint a furmint nyomában kullogó kis házi kedvencre. Illatos is, édeskés is, behízelgő  és puha is. Nos ennek úgy tűnik, vége. Ahogy „megvirágosodott” a somlói juhfark, úgy jött meg a tokaji hárslevelű komolysága. Több olyan hársat is kóstolhattunk a szombat délutáni bemutatón, ami jelentős értékeket mutatott fel. Orosz Gábor Király, Gergely Vince 2006-os Hárslevelűje emlékeim szerint a Szent Tamásból, Szepsy István Királyból származó Hársa egytől-egyig a legnagyobb tételek közé sorolhatók. Élénk, ásványos, nagyon jó struktúrára építő borok ezek, holmi savbéli szelídségnek nyoma sincs. A kedvesség átváltott eleganciába, a hársméz csak nyomokban mutatkozik e borok illatában. Jó volna tudni, mi legyen a fajta jövője. Nincs kialakult vélemény a szokásos tokaji száraz bor dilemmában: bontsunk almasavat, vagy nem. Újhordóban erjesszük, vagy másod-, harmadtöltésűben, netán acélban? Hm. Ennek is, annak is lehet létjogosultsága.

Akárcsak Orosz Gábor új ideájának, a könnyed, 9-10% alkohollal készülő, félszáraz-félédes határán imbolygó reduktív gyümölcsbombának. Nem titok, a németek már nem kizárólag a Mosel vidékén készítenek efféle borokat. Jómagam a téma nagy kedvelője lévén, támogatom az ötletet. Voltaképpen a Dereszla is effélét próbált megvalósítani Doromboraival, de vélhetően a mádi talajon kicsit cizelláltabb borok születnek majd. Ezt a stílust követi – igaz fahordós erjesztés és érlelés után – Márta Wille-Baumkauff is Szellő nevet viselő borával. Jut eszembe, hiányoltuk borait a mádi kóstolóról.

Persze a furmintok között is akadt nagyágyú, vagy annak várományosa szép számmal. Árvay János három bort hozott, mindegyik más most is. A Birsalmás kedves volt, majdhogynem behízelgő. Szépsavú, gyümölcsös, de inkább szelíd, mint markáns. Szent Tamásuk az elegancia maga. Koncentrált, finoman ásványos, robban a szájban, mégsem dönti le kóstolóját. A Köves pedig gyönyörű struktúrát mutat. Most talán a legkevésbé kelleti magát, de talán benne rejlik a legnagyobb jövő.

Áts Károly saját „ujjgyakorlata”, a válogatott Szent Tamás Furmint 2006 nálam a Szepsy féle Szent Tamás mellett a kóstoló legszebb bora volt. Krémes textúra, komplex ízvilág, nagyon finoman beépült cserzőanyag és fa. Ki mondja, hogy a furmint nem jó fajta? Kétség kívül oda kell rá figyelni. Nem szabad oxidálódnia, sem pedig botritiszesednie. Minden öregedésnek ez az okozója. Szepsy szerint az almasav bontásra szükség van az eltarthatóság miatt. Az Oremus Mandolás gyakorlata is ezt támasztja alá. Nem véletlen, hogy ezek közül a furmintok közül már nagyon sok ütötte a burgundi Grand cruket.

Szépek és emlékezetesek voltak Lenkey Géza borai, 2005-ös Hárslevelűje, 2007-es hordómintája és éppen csak lepalackozott 2006-os Furmintja egyaránt egyéniség. Az éppen most indulók közül pedig megint szép volt Barta Károly Furmintja, Budaházy Péter édes Cuvéeje, Demeter Endre „aszúkezdeménye”.

Hogy a vendéglátó Mádi Kúria se maradjon ki a szórásból, köszönet a rendezésért. Idén bent kellett megtartani a kóstolót, így kicsit sokan voltunk, ám szerencsére nem éreztük a sülő fokhagyma szagát. Vélhetően ez előnyére vált a boroknak. Konyhájuknak láthatóan és érezhetően jót tesz a forgalom, hiszen ilyenkor minden frissen készül, jó minőségben. A szakácsok kellően felkészültek, de ha hét közben nincs vendég, csodákra ők sem képesek. Vasárnap grillen sült harcsát ettünk, zseniális volt. A sztrapacska és szarvas pörkölt házasítás állandó megbízható standard, szeretjük érte a Kúriát. Az ágybetétek pedig most is kellően puhának bizonyultak. A lelkes felszolgálóknak külön köszönet!