A mádi dűlők után azok borait ízlelhettük meg. A kóstolót Szepsy István nyitotta, röviden értékelve az idei évjáratot is. Nehéz év. A lisztharmat elleni védekezés sok zöldmunkát igényelt. Ijesztő év– mondta. Egészen az elmúlt hetekig megfelelőnek tűnt a csapadék mennyisége, ám a hirtelen beszökő hideg, esős időjárás most sok bizonytalanságot okoz. Semmi nincs veszve, ha az időjárás megfelelő irányba változik. Viszont 2006 és 2007 is kiemelkedő évnek számít a borvidéken – zárta mondandóját István. Mi pedig megbizonyosodtunk, hogy az elmúlt évek tényleg szép borokat adtak.

Egységes stratégia nélkül kóstoltattak a borászok – volt, aki csak 2007-es bort hozott, volt, aki két évjárat hasonló fajtaborait kínálta. Olyan is akadt, aki a kuriózumot mutatott be. Két részre bontották a szervezők a kóstolót – az első felében száraz borokat löttyintettek a poharakba, míg az édesek később kerültek elő. Én a kóstolási élményeimet borászok szerint tagolom.

Árvay Jánosnál kezdtem, aki három 2007-es dűlőszelektált furmintot hozott magával, édes bort ezúttal nem. A Birsalmásról származó tétel tartalmazza a legtöbb maradékcukrot, és ennek a legegyszerűbb a szerkezete is: nincsenek megfejtésre váró mélységek, jó inni, ennyi. A sorban következő Köves már jóval inkább az ásványokról szól, itt most az új fahordónak még idő kell az integrálódáshoz. Ellenben a Szent Tamásról származó bor most is jól iható. Feszes, minerális, illatában a gyümölcsöket sem nélkülöző tétel – a sorban ezt szerettem a legjobban.

Barta Károly 2007-es furmintját már dicsértem, a kóstolóra hozott palack sem okozott csalódást. Sok gyümölcs, sok kő az illatban, szárazra csiszolt, lendületes bor.

Komoly borokat találtam Gergely Vince Úri borok pincészeténél is. Itt leginkább a 2006-ból szűrt hárslevelű ragadott magával, tömény ásványkivonat volt a poharamban, lendületes savakkal, hosszú lecsengéssel. Ugyanebből az évjáratból a furmintot most kicsit ziláltnak találtam. A 2000-es aszú nagyon szépen öregszik: gombás, földes illat mellett még mindig vibráló, eleven savakat, frissen aszalt sárgabarackra emlékeztető ízt jegyeztem fel.

A Tokaj Classic olyan száraz furmintot hozott, ami mellett tüzet nem mertem volna gyújtani. Ők ugyanis különlegességgel készültek a bemutatóra: 1999-es Király dűlős furminttal. A petrolos, gázolajos illat mögött meglepően virgonc bor lakozott. A termőhely ásványossága kilenc évesen is megmaradt, örültem, hogy ilyet is kóstolhattam. Kevésbé nyűgözött le a 2004-es Classic cuvée, ami egy kései szüretelésű tétel, ám már most kifejezetten öreg benyomást keltett. A 2005-ös hatputtonyos aszú illatában meglepett a gomba-dominancia, ízében a sav-cukor arány kellemes volt.

Budaházy Péter se nem borász, se nem szőlész –üzletember. Akinek a hobbija a borkészítés, ezért ha csak teheti lent van Mádon. Ott pedig Orosz Gábor segítségével kis területről származó, kevés palackszámú borokat készítenek. Idén még azt a keveset is szinte teljesen elvitte a lisztharmat. De a 2006-ból származó Szent Tamás dűlőről szóló hárslevelű-furmint házasítása remekül sikerült. Nagyon zamatos, lendületes savú, elsősorban ásványokról beszélő tétel volt.

Szepsy István a 2006-os Szent Tamás furmintot hozta el megmutatni. A pince történetében először lesz előjegyzés – erre a borra novembertől lehet várhatóan feliratkozni, s valamikor jövő év elején kerül forgalomba. Csodálatos bor. Semmi illatbomba, nagyon diszkrét birsalma és kő jellemzi. Ízében teljes a harmónia, mint a szinkronúszóknál: sav, cukor, alkohol között összhang van. Lecsengése minerális és nagyon hosszú eme csontszáraz érzetű bornak. Ennek a bornak a kései szüretből származó párja is Istvánnál volt. Nem tudom mennyi volt benne a maradékcukor: pont elég. Nagyon kerek, jól iható volt, izgalmas, buja illatokkal. Trópusi gyümölcsökre alapozott étel mellé is kiváló lehet.

Áts Károly a Royal Tokajitól két dűlőválogatott furmintot hozott. Mindkettő a Szent Tamás dűlőben szüretelt szőlőből készült, ugyanazon módon lettek feldolgozva, ugyanolyan hordókban érlelődnek. Egyedül az évjáratuk különbözött. A 2007-es borban jóval több cukor maradt, mégsem a kellemes szó jutott róla az eszembe, inkább széttart most még benne a sok sav és a cukor. Idővel még szépen összeállhat. Azonban a 2006-os, az egy nagyon nagy anyag már most. Nálam a furmint mezőny egyik győztese lett. Nagyon kerek, ásvány és gyümölcs egymást erősíti benne, semmi nem lóg ki – öröm volt inni. 2007-as aszút is lehetett itt kóstolni – folyékony mazsola jutott róla az eszembe.

A Demetervin 2006-os és 2007-es furmintját is szerettem, bár itt azért már a savak kezdtek a tűréshatáromon túlmenni, noha főleg a régebbi évjáratnál a nagy test szépen terelgette őket. A 2007-es hársból az alkohol kicsit kilógott, de a 2006-os pazar volt most is.

Orosz Gábor a mádi „gyalogló borász”. Amint az eddigiekből is kiderült, sok bor tapad az ő kezéhez, Demeteréken át Bartáig sokaknak segít. Valamikor pedig szakít arra is időt, hogy saját borait is a világra segítse. Amikből párokat hozott: az elmúlt két évjárat furmintja és hárslevelűje sorakozott az asztalán. A furmint a Betsek dűlőben termett, s mind a két évben remek borokat adott. A 2006-os sokkal szebb képet mutat, a nyúzást a frissen letöltött 2007-es palack még érzi, azonban a termőhelyet mindkét borban tetten érhetjük, hasonló ízvilágot mutatnak. Sok ásvány, száraz, kerek íz. A hárslevelűk sem tudnák letagadni, hogy ugyanott születtek: citrusosak, teltek, virgonc savúak – mindkettőjüket szívesen ittam.

Török Bélánál a 2003-as aszút kóstoltam meg, s a késő délután egyik legkiemelkedőbb édes borát találtam a poharamban. Minden benne volt, amit egy aszúban én keresek: a gombás, dohányos jegyek éppúgy, mint a friss baracklekváros hangulat. A 240 gramm maradékcukornak jó, ha kétharmadát tippelném, annyira szép a sav mellette. Természetesen végtelen hosszan csengett le.

Szeptember nagy felfedezettje nálam Lenkey Géza. Már a Várban is tetszettek a borai, ide pedig egy igen széles válogatást hozott el. A Holdvölgy dűlőből származó 2007-es hárs és furmint házasítása a köves talajról szólt – ennyire visszafogott, diszkrét illattal ritkán találkozom mostanában. Mögötte komoly test, és lendületes savak állnak. A 2006-os házasítás illatában elsőre naspolyát véltem felfedezni, aztán egy túlérett, bebarnult őszibarack jelent meg előttem, némi gyógynövényességgel kísérve. Magas extraktú, szép bor volt ez is. A 2005-ös hárslevelűt az édes borok után kóstoltam: megállta a helyét akkor is. Az édes sort a 2003-as Kis Családom cuvée nyitotta: 70 gramm maradékcukor mellett 8,2-es sav állt helyt benne. Izgalmas, petrolos illatú, friss érzetű, nagyon szép bor. Hasonlóan gázolajos illattal fogadott a 2004-ben szamorodni technológiával készült November is. Itt a magasabb cukornak és az alacsonyabb savnak köszönhetően egy kedvesebb, behízelgőbb bort kaptunk. Érdekes volt a 2002-es ötputtonyos aszú, ennek a cseresség miatt kifejezetten száraz érzetű a lecsengése. Számomra a legszebb édes itt a 2003-as fordítás volt: csipkézett savai vibráltak, őszibarackos ízvilága hosszan megmaradt a számban.

Érdekes volt két nap alatt lefutni egy mádi kört – és persze jó lenne, ha sokan kezdenének el hasonló köröket futni Hegyalján.