Burgundi borokat kóstolni jó. Még a rendszeres borisszák is némi meghatottsággal szoktak készülődni az efféle alkalmakra, köztük én is. Vélhetően ebben benne van a borok viszonylagos elérhetetlensége – térben és pénzben egyaránt. Nehezen hozzáférhetőek, és a nagyobb jártassággal bírók sem lehetnek biztosak ezeket a borokat illetően. Az édes borok mellett talán ezekhez kell a legnagyobb affinitás. Ezek nem a könnyen megszerethető borok, s bár sokan lelkesednek értük, a kóstolók valódi elkötelezettségéről nem mindig vagyok meggyőződve…

Kivételesen fehéreket és vörösöket is kóstoltunk, igaz, nem túl sokat. A túl nagy tételszám lehetetlenné teszi az elmélyülést, a visszakóstolásokat és mindazt, ami az ismeretszerző és egyben örömszerző borkóstolásnak is a lényege. A vakkóstoláson tizenketten vettünk részt. A borok 90%-át 4-5 órával fogyasztás előtt dekantáltuk, és a szokásosnál kissé melegebben kóstoltuk. Nem apróztuk el magunkat túlságosan, így fehérekből csak a „kemény mag” (Meursault, Montrachet, Corton) borait kóstoltuk, szám szerint ötöt.

Pouligny Montrachet, 1997 Louis Latour (Gottardi)

Ez volt a legidősebb bor, de miután egyszer már csalódtunk benne, ő került a sor elejére. Illata a pohárba töltést követően jelentősen kiteljesedett, ásványossága mellett finom egzotikus gyümölcsök jelentek meg. Leheletnyi oxidáció lengte át a legfinomabb formában. Ragyogó savak, kitűnő arányok, visszafogott ásványosság, nagyon hosszú utóíz. Talán csak visszafogottsága volt az, ami korára utalt. Fáradtságnak nyoma sehol; elegáns, etalonértékű burgundit kóstoltunk. 7 pont

Meursault Les Cras 1er Cru 2001 Dufouleur (IFDT)

Sajnos már a színén látni lehetett, hogy nincs a legjobb formában. Érett, öreg somlói borok aranyló árnyalata karamellre emlékeztető toastos, nehézkes illattal. Szájban savai túlságosan erőteljesek, viszont ami mögötte van, az kevés. Karcsú, ízeiben sós-minerális, csúcsán túl lévő bor. Erős a gyanúnk, hogy a tárolás körülményei hatottak rá kedvezőtlenül. Az évjárat kétségkívül nem a legjobb, de ennél sokkal jobb formában lévő tételekkel találkoztunk már a szomszédos területekről. 4 pont

Meursault-Blagny 1er Cru Chateau de Blagny 2005 Louis Latour (Gottardi)

Behízelgően őszibarackos illat – Meursault állandó kísérője. Elegánsan intenzív, szinte buja a barack és az ásványosság keveredésétől. A kóstolók többsége nem értékelte pozitívan a nekem végtelenül beszédes és ígéretes fiatalságot. Gyönyörű sav–cserzőanyag arány remek ízekkel körítve. Mangó, licsi, mézdinnye. Kétségkívül nem hozza még a letisztult, nemes fehér burgundik simaságát, de nekem most pont ez a játékosan markáns struktúra nyerte meg a tetszésem. Ez az a bor, amit szeretnék félévente megkóstolni. Bőven van potenciálja. Most 7-8 pont.

Chassagne-Montrachet 1er Cru La Boudriotte 2002 Domaine Fontaine-Gagnard (Monarchia)

Egyértelműen az est legjobbja, talán a vörösöket is beleértve. Illatában a nagy burgundikra jellemző füstös-toastos, tűzköves jelleg. Végtelenül gazdag és telt, érett felé megy, de még nem a tercier aromák uralják. Szájban tökéletes kiegyenlítettség a savak, az alkohol és a nem kevés cserzőanyag terén. Sima struktúra, komplex ízvilág. Utóízében alma és őszibarack minden mennyiségben krétás-ásványos felhanggal. Még nincs a csúcson, de már fogyasztható. 8 pont

Monarchia Battonage Chardonnay 2006

Szokás szerint belekerült a mezőnybe egy kakukktojás is, a néhány hete méltatott Monarchia Battonage Chardonnay. A csapatból többen kiszúrták, hogy magyar. (Ennek örültem.) Vélhetően az erőteljes újhordós-édeskés-vaníliás illat miatt, ami azért, valljuk be, ma már Burgundiában sem kirívó. Hogy tetszik-e nekünk vagy sem, az már más kérdés. Fiatalsága miatt intenzív és harsány is. Szájban egyértelműen a kialakulatlanságról szól a bor, jó arányú, gazdag és koncentrált, de ebben a környezetben egydimenziósnak tűnik. Múltkori kóstolásunk alkalmával a cserzőanyag ragyogó hátteret adott a friss ízekhez, ez most sehogy nem akart előjönni. A bor így is szép, de a katarzis ezúttal elmaradt. (Egy ilyen eset kitűnő alkalom afelől elmélkedni, hogy mekkora a jelentősége a borsor összeállításának, jó ötlet-e összeereszteni nem azonos kategória borait és így tovább.) 7 pont

Corton-Charlemagne Grand Cru 2003 Louis Latour (Gottardi)

Az évjárat nem tartozott a kiemelkedők közé, de a nagyoknál az évjáratbeli különbségek általában nem jelentenek lényegi minőségromlást. Karakterben persze mások a borok, de valójában csak érlelhetőségi és eltarthatósági kérdések merülnek fel a stílusbeli különbségek mellett. A csapat ennek a bornak a megítélésénél nem volt egységes. A 2002-es La Boudriotte többek számára a csúcsot jelentette, én azonban ebben a Corton-Charlemagneban is rengeteg finom réteget fedeztem fel. Ásványossága illatban és ízben is jóval erőteljesebb volt, mint bármelyik másik boré, ami csak növelte értékét. Igaz, savainak lendületessége hagyott maga után némi kívánnivalót, de néha ezek a szélesen hömpölygő borok is lehetnek lenyűgözőek. Nem lesz igazán hosszú életű bor – ez elsősorban évjáratfüggő –, éppen ezért lehet már most a csúcs közelében. Sima, meleg, komplex – hosszan tartó narancsos-sós utóízzel. Nagyon sokáig megmarad a szájban, nálam a finom elegancia megtestesítője. Kérdés, hogy 100 euró körüli árával mennyire lehet népszerű. 8 pont

Közjáték és közbeszúrt epilógus

Mivel rendszeresen elhangzik egy-két magyar termelő neve is ezeken a szeánszokon, előhúztunk egy 2003-as Kolonics Olaszrizlinget. S bár véleményem szerint némelyek elragadtatása enyhén szólva is túlzó volt vele kapcsolatban, a bor itt is megállta a helyét. Érett, tercier aromákkal teli ásványosság az illatban, ragyogó egyensúly, jó savak, érezhető cserzőanyag háttérrel. Szerintem éppen elérte csúcsát, innen már csak lefelé van út. Ezzel együtt valóban nagyon szép bor – igényes fogyasztó számára is. Nálam 6 pont, másoknál 7-8.

Több évtizedes meggyőződésem, miszerint Somlót egy hajszál választja el Burgundiától, ismét bizonyítást nyert. Hogy ez a hajszál elég vastag? Az tény, de talán megmozdult valami. Burgundiának van néhány évszázadnyi előnye, amit a fogyasztóknak is tisztelniük kell. Tetszik-nem tetszik, Burgundia ebben a kategóriában (chardonnay) megfellebbezhetetlenül a legjobbat tudja nyújtani. Megszoríthatjuk őket időnként egy-két tételünkkel, de azt a homogén tudást és tapasztalatot, ami náluk van, nehéz lesz utolérni. Talán Somló-szinten is ki kellene végre találni, hogyan lehet a legjobb borokat elkészíteni. A terroir ugyanis adott. Fajtástul, termelőstül.

(Folyt. köv.)