Címkék

Utolsó kommentek

  • elzee: Ma kóstoltam a bort... 19 éves kora ellenére tökéletes állapotban van, talán még mindig nincs a cs... (2022.12.25. 14:32) Éljen, itt a legdrágább vörös!
  • Didier Pénine: @alföldimerlot: If you need personalised Champagne just go to sayitwithchampers.co.uk (2020.06.07. 13:28) Rizlingek az óceánon túlról
  • Szikra Feri: Én most lettem szerelmes a zweigelt-be. Itta már valaki a Balaton-felvidéki Somodi Zsolt Borászat ... (2018.11.27. 11:21) A világ legjobb zweigeltjei
  • gbsz: A lecsós kép forrása nem a linkelt URL, hanem ez: www.gabojsza.hu/2007/07/kedvenc-lecsm.html Kéret... (2017.02.21. 16:44) Mit igyunk a lecsóhoz?
  • ecsabi: @fakanalhos: Aki pedig Angliában él és magyar borra szomjas, az lessen be ide: <a href="http://... (2016.01.31. 16:09) Villányi áttörés
  • Utolsó 20

Alkoholista Twitter

Nincs megjeleníthető elem

Alkoholista a Facebookon

Bormúlt és borjelen

Korunk 2008. szeptember; Kolozsvár

2008.10.16. 05:48 - Weér Yvo

„A borszakértő nem hasonlított egy stilizált szecskavágóra, de azonos elven működött. Beöntötted a bort, kijöttek a szavak.” Részrehajlás nélkül: nem ez a legsikerültebb mondata a Korunk című kolozsvári kulturális folyóirat szeptemberi számának. Szerencsére. Recenziónak indult, aztán lapajánló lett belőle: ajánlunk kellemes olvasnivalót mindazoknak, akiket nem csak az – amúgy fontos – gyorsan felszívós alkohol érdekel a borban. De hogy mit is ajánlunk, azt kicsit távolabbról kezdenénk.

A magyar borszakírás egyik nagy hiányossága a borkultúra hagyományainak, a történetnek a feltárása – részletekbe menően, a hétköznapi jelenségek szintjén megragadva. Bár vannak ebben eredmények. Említsük meg Csoma Zsigmond néprajzkutatót, a Mezőgazdasági Múzeum főtanácsosát, tanszékvezető egyetemi tanárt, rengeteg könyv és tanulmány szerzőjét, aztán ne feledjük Benyák Zoltán és Benyák Ferenc nevét sem, akiknek a Borok és korok antológiát köszönhetjük, amely elsőként foglalkozott a bor kultúrtörténetével átfogóan, meg Balassa Ivánét sem, aki Tokaj-Hegyalja borászati hagyományait dolgozta fel. Borszerető emberek számára a „mit igyunk ma este?” típusú könyvek után kevés élvezetesebb olvasmány lehet ezeknél.

A kolozsvári Korunk folyóirat (alapította Dienes László 1926-ban) is jelentkezett egy tematikus boros számmal ez év szeptemberében, amely azóta már az interneten is elérhető. Nagyon jó lenne most azt írni, hogy A Művelt Alkoholista olyan művelt volt, hogy egyből felfigyelt erre az amúgy az AMUVA-t is felemlegető kiadványra, de a valóság az, hogy a lap szerkesztői hívták fel figyelmünket rá. A számban borászati szakember, néprajzkutatók, történészek, borászok, levéltárosok, írók, költők próbálják élővé tenni a magyar borászat múltjának egy-egy kis szeletkéjét.

Olvashatunk a 15-16. századi reneszánszkori borfogyasztási szokásokról, a bikavér eredetéről (a cikkben a szerző ügyesen lavíroz az Eger vagy Szekszárd problematikában), a borrendek működéséről és így tovább. Számomra a legizgalmasabbnak az a három tanulmány bizonyult, amely az erdélyi borkultúra hagyományaival foglalkozik (Csávossy György: Az erdélyi szőlő- és borgazdaság az idő tükrében; Jeney-Tóth Annamária: Szőlőtermesztés és borfogyasztás a 17. század első évtizedeiben Kolozsváron; Peti Botond: Fehér bor a törkölyön. Egy moldvai csángó település szőlő- és borkultúrájáról).

Kellemes művelődést.

Címkék: lapszemle híradó

1 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://alkoholista.blog.hu/api/trackback/id/tr90714521

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

MalbecNC 2008.10.16. 14:59:26

Beleolvastam, tényleg igen magas színvonalú a lap, ki is nyomtattam pár cikket behatóbb tanulmányozásra! :-)

Egy dolog nem nyerte el a tetszésemet, de az se biztos, hogy a szerző hibája, hogy hungarikumnak nevezte a magyar eredetűnek tartott szőlőket, vagyis pontosan itt a Bikavért. Nem tetszik nekem ez a kifejezés, olyan hivalkodó és nem az van mögötte, amire gondolunk.

Szekszárdról már azért többet lehet tudni, de ez is inkább csak azoknak tűnhet fel, akik figyelnek rá. Onnan "messziről" biztos alapvetően az irásos dokumentumokra hagyatkozott, nem pedig személyes élményre.
De én azt mondom, bárcsak legalább ennyire lennének tájékoztatva a magyar borlapokban a borivók!
süti beállítások módosítása