Két somlói következik 2006-ból a tokaji furmintok erdejében. Nagyon eltérő borok, talán a határozott sós, ásványos jelleg, ami összekötheti őket. No, meg az, hogy szép furmint mind a kettő. Közhely, de igaz: Györgykovács Imre neve már összeforrt ezzel a kis borvidékkel. Az ő boraiban tapasztaltam először, hogy a somlói savasság nem jelent feltétlenül húzós, nyögvenyelős kortyokat. Hogy a markáns sav lehet finom is. Takács Lajos az újabb generációhoz tartozik, ő lehet a második lépcső. Somló egészen más arcát tudta megmutatni néhány borával - számomra főleg 2005-ös hárslevelűjével. Ez a furmintja is figyelemreméltó, többször kóstoltam, és még sosem csalódtam benne.

Györgykovács Furmint Somló 2006

Tavasszal már szerepelt nálunk, most én szebbnek láttam. Hogy az idő, az ízlés vagy a pillanat varázsa, sosem tudjuk meg. Nincs is jelentősége. A Bortársaságnál 3150 Ft; olcsóbb, mint az olaszrizling (és másodszor), a hárslevelű (és másodszor) vagy a tramini.

Halvány aranysárga nem kevés zölddel, főleg a Hollóvár mellett tűnik ez így. Szép, lassú, türelmes, olajos mozgású, cseppekben a pohár falán is ragad. Nyitáskor nagyot szúrt orromon a kén vagy valami, de nem szabad feladni, hagyni kell szellőzni. Utána már visszafogott: leginkább köves ásványosság, gyógytea mézzel és citrommal. Ezt másnapra is tartja stabilan.

Szájban nagyon intenzív, markáns, de szép somlói savaival ragadja el a kóstolót. Nagy lendülettel indul, és végig bírja az iramot. Nem sok rajta a díszítés, a tökéletes savgerinc sportos, szálkás izomzatú testet tart. Pont akkorát, hogy a bordák, a könyök, a térd, még át ne szúrják a kóstolót. Hosszútávfutó alkat. Ízében grépfrút, vérnarancs, határozott, nagyon finom sósság. Lecsengése rendkívül hosszú. Nem egy behízelgő típus, de aki szereti a tiszta, markáns, jósavú borokat, annak tökéletes. Nálam ez eléri a 6 pontot.

Hollóvár Somlai Furmint 2006

Ha találkoztunk, eddig mindig szépnek találtam. És ezzel nem vagyok egyedül. A Terroir Clubnál 3480 Ft-ért lehet kapni. Az olaszrizlinghez (és másodszor), amíg volt, barátibb áron lehetett hozzájutni, a hárslevelű (és másodszor) pedig nem meglepő módon drágább.

Telt aranysárga, egy kis drapp mattsággal. Mozgása lassú, nagyon sűrű csíkokban kúszik le a pohár falán. Illata intenzív, nehéz. Nyitás után fenyegető kukorica üti fel fejét, de fokozatosan kiszellőzik. Maradnak bódító virágok, rumos csoki, ananász. Másnapra sokkal visszafogottabb lesz, mintha nem is ugyanaz a bor lenne. Finom fűszeres teasüteményre emlékeztet - ami ugye nem egy illatbomba.

Szájban nagyon szép, sima érzetű a korty. Nem annyira a savakra épít, mint a Györgykovács-bor, azonban nem szűkölködik e téren sem. Szép egyensúlyban van a húsos gyümölcsös testtel. Ízében ananász, grépfrút, levesben főtt fehér tyúkhús. Kényes bor: hidegen bezárkózik, melegedve az alkohol kezd külön lebegni. Lecsengése hosszú, nagyon finom, sós, gyümölcsös. Egyedi, szeszélyes és szép: 6 pont.