Idestova húsz éve voltam először Kispál és a borz koncerten. Körülbelül akkor kezdtem el ismerkedni a borokkal is. Zenei ízlésem vajmi keveset fejlődött azóta, a borok terén kicsit válogatósabb lettem. Mivel Luka Enikő új borának nevét egy Lovasi-sor ihlette, ezért a jubileumhoz ezt nyitottam ki – no meg köré csoportosítva további soproni vörösöket. Nosztalgikus bejegyzésemben minden borhoz egy-egy Kispál-idézetet biggyesztek.
Künstler Hochheimer Hölle Riesling Kabinett Trocken 2007
ép test ép lélek és épp egy szellem járnak hármas kézfogót
Úgy alakult, történelmileg, hogy szeretünk könnyed fehérborral megágyazni a súlyosabb tételeknek. Most egy Németországból frissen beszerzett rizlinggel kezdtünk, s nem sok híja volt, hogy a kóstolót ennél a tételnél be is rekesszük. Bevallom, hogy külföldi bort általában vakon választok egy adott kínálatból (ezt például innen) – most Albert gazda vezette a kezem: nevezetesen ő kért meg, hogy ebből egy palackot a részére szerezzek be, vettem hát magamnak is. Reméltem tudja, mit kér. Tudta – már 2006-ban is. Ez a pincészet egyik alaprizlingje. Harmónia lakozik a palackban. Illatában a gyümölcsök és virágok mellett komoly mineralitás is van. A korty igen hosszú, a sós-citrusos íz, a kis CO2 és a vibráló savak nagyon szépen egészítik ki egymást. Egyensúly, lendület, precizitás és komplexitás van benne – vágyok-e másra is? 7 pont – jelen esetben ezt úgy fordítom le: bármelyik magyar rajnai sorban örömmel látnék ilyen bort.
Ráspi Kopár Cuvée 2006
az egyetlen forradalmár vagyok a városban
A fertőrákosi Kopár dűlőben, 40 éves tőkéken termett szőlőkből egy silleresen halvány bort szűrt a vincellér. Bontás után a nagymama ribizli szörpje jön igen intenzíven a pohárból; idővel ez füstölt hússal és fűszerekkel egészül ki. A korty harmonizál a színnel és az illattal: fűszeresen könnyed, gyümölcsösen édeskés, közepesen telt. Nagyon jól csúszik, másnap és harmadnap is öröm inni. Nem vágyik rá, hogy megfejtsék: számomra ilyen a mindennapok vörösbora. Ráadásul 2000 forint alatt hozzá is lehet jutni. Ezért a pénzért igazi best-buy. Erős 5 pont.
Ráspi Mágus Cuvée 2006
csinálj csodát, én meg elhiszem
Kékfrankos, Cabernet Sauvignon, Merlot, Zweigelt és Pinot Noir házasítása. Mélyebb színű bor, mint a Kopár, de ez sem hajlik feketébe. Bontás után csak úgy árad a pohárból a puncs, a vanília és sok-sok ázsiai édes fűszer. Érdekes módon pár óra múlva kicsit bezárkózik, aztán újra előtör az illat – így cicázunk két napon át. A korty viszont egyenszilárd: puha, de érezhető tannin, fűszeres ízvilág, közepesnél kicsit nagyobb test, melegség. A hordó kicsit sok, de nem bántóan telepszik rá a borra. Idővel ez még integrálódhat, de így is szép. 6 pont
Weninger Merlot-Cabernet cuvée 2005
valami sós folyik és ő csak birkózik az ízzel
Premier előtti vetítés következik: a szakboltokban ennek a házasításnak még az előző évjárata kapható. Elöljáróban bevallom, ifj. Franz Weninger borai valahogy elkerültek engem. Pedig pár éve az első tematikus házi borkóstolást kékfrankosokból tartottuk, s akkor a Spern Steiner tarolt nálunk (ha jól rémlik, a 2003-as volt). Azóta egy Frettner is tetszett (talán szintén a 2003-as?), de mindig akadt más, ami épp jobban érdekelt vörös-fronton. AM írásait olvasva a Weninger borokról, nem lepődtem meg, hogy ez a bor kérte a legtöbb időt és figyelmet. Bontás után ugyanis akár büdösnek is mondhattam volna a pohárba kerülő első deci bort. Durva animalitás, és némi dohos pinceszag volt a meghatározó illatjegy, de mögötte azért némi földes-köves jelleg is felbukkant. Sok pörgetéssel, pár óra szellőzéssel a kellemetlen komponensek eltűntek. Helyüket erdei bogyósgyümölcsök, és ázott avar vette át. Máskor meg főleg meggy áradt a pohárból. Mikor mi. A korty ehhez képest egyszerű: csontszáraz érzetű; markáns, de kellemes csersavval, sok erdei gyümölccsel. Emellett keserűbb jegyek is felbukkannak kávé és fekete csokoládé formájában – a hosszú lecsengést főleg ez uralja. Külön örültem az alacsony alkoholnak (13%). Már most az 5 és 6 pont határán egyensúlyoz, még sokra viheti. Sokat kell vele küzdeni, időhiányban szenvedőknek nem ajánlom.
Luka Pincészet Szívhez közel cuvée 2006
Minden máshogy van. A Várban ezt a Luka-bort dicsértem, a 2007-es Madárlátta merlot-t temettem. Azóta utóbbinak előző évjáratát sikerült egy munkahelyi vacsora mellé megkóstolnom, és igen rendben volt. Az egyik palack legalábbis, a másik már rosszabb formát mutatott. Ellenben a magasabbra pozícionált cabernet sauvignon és zweigelt házasítás nem állt közel a szívemhez – mondhatni mindentől messze volt. A színe még tetszett, mély bordó volt, már-már átlátszatlan. Illata édeskés, kardamomos, ánizsos. Azonban időről-időre a zöldpaprika is megjelent benne. Az ízt ez az éretlenség uralja, a tannin szárít, a test és lendület a korty felére eltűnik. A vége pedig határozottan keserű, gyógyszeres. 48 órával a bontás után még ez a kellemetlen íz is eltűnik belőle, helyette üresség, szomorúság marad. 3 pont
Luka Pincészet Zweigelt 2006
szeretnéd a kis vér és puskaporszagot
Sokkal jobban jártam Enikő fajtaborával. Komplex illat áradt a poharamból – közvetlenül bontás után a meggylikőr volt a domináns, de szellőztetve előbújtak az ásványos-kovás jegyek is. A likőr idővel kompóttá szelídült, amibe szórtak szegfűszeget is rendesen. Másnap már fémes villanások is megjelentek. A korty húsos, vastag. Picit elbillen az egyensúly az alkohol irányába – az íz édes és meggyes, de idővel kiegészül húsos, kávés, fűszeres jegyekkel. Az a fránya kesernye itt is felüti a fejét, ha ez nem lenne, no meg kicsit hosszabb lenne, az 5 pont fölé is emelkedhetne a bor.
És a végén mindenki összeáll egy képpé.
Utolsó kommentek