Izgalmas játék a vertikális kóstolás. Képet kaphatunk arról, hogy a pince hogyan küzdött meg az évjáratokkal, hogyan fejlődött, változott az évek során. Izgalmas keresni a közös jegyeket és izgalmas keresni a különbségeket. Négy kékfrankost bontottam a Ráspi pincétől. Ezek a pince alap kékfrankosai, nem a drágább szelekciók. Számomra ezek a borok példaértékűek. Megmutatják, hogy elfogadható áron (kétezer forint alatt) nem is csak tisztességes, korrekt vörösborokat (pedig nálunk még ez sem olyan nagyon mindennapi jelenség), hanem izgalmas, egyedi, akár nagy borokat is lehet készíteni. Persze, nem jönnek be ők mindenkinek: a Ráspi-borok majdnem olyan megosztóak, mint készítőjük.

Néhány szó a születés körülményeiről, aztán lássuk magukat a borokat. A Ráspi kékfrankosok nagyrészt a fertőrákosi Újhegy, kisebb részben a Kereszt-hegy terméséből születnek. Művelésmódban, feldolgozásban nincs különbség a sima és a válogatás közt. Egyedül a termőhely, a talaj és a tőkék kora a különbség. A szelekciók tisztán csillámpalás, a sima kékfrankosok mészköves, csillámpalás talajon nőnek. Az alap borok 30-40, a szelekciók legalább 40, illetve 80 éves éves tőkékről származnak komoly hozamkorlátozás mellett (1000 kg/ha.) A szőlőt kézzel csömöszölik, spontán erjedés és almasavbontás megy végbe a pincében, ahol nincs hűtés vagy fűtés. Vörösboroknál a kén az egyedül használt segédanyag. A kékfrankos részben francia barrik, részben vastag falú 500 literes magyar hordókban érlelődik. Ez utóbbi aránya évről-évre nő: fokozatosan lecserélik a barrik hordókat.

Ráspi Kékfrankos 2006

A legfiatalabb forgalomban lévő kékfrankos a pincétől. A szelekciók ebből az évjáratból még nincsenek palackban. A Terroir Clubban vettem 1980 Ft-ért.

Izzó lilásvörös, tiszta, szépen tapad a pohár falára. Illatában kapucsínó, ibolya, kakaó, enyhe füstösség, meggy márka, zsíros fekete föld. Sokrétű, izgalmas és egyedi. Meg kell barátkozni vele és akkor vonzó is. Kicsit még kusza, fésületlen, de ez is szép benne.

Kóstolva közepes test, és meglehetősen élénk savak fogadnak. Néha cseppet túl harsányak is, ilyenkor a gyümölcsök, a finom részletek jóval halkabbak. Ott vannak persze, csak kicsit elrejtőznek. Aztán a következő pillanatban varázsütésre megszelídülnek a savak, minden a helyére kerül, szinte teljes az összhang. Sima tanninja a korty közepén jelenik meg, és diszkréten végigkísér innen. Másnapra egy mentás, őszibarackos vonal is felbukkan ízében. Vibrál, állandó mozgásban van ez a bor. Hosszú, nagyon finom utóíze van. Szép 6 pont. Alighanem nagy jövő előtt áll, ugyanis bontás után napról napra szépült. Amire viszont vigyázni kell: kevésbé tűri a melegedést, mint testvérei.

Ráspi Kékfrankos 2005

Ebben az évjáratban először háromféle kékfrankost palackoztak Ráspiék. A most terítékre kerülő simán kívül két válogatás készült: selection és öreg tőkék selection. Ez a Terroir Clubban 1920 Ft-ért kapható.

A legvilágosabb árnyalatú a négy közül, a legtöbb téglával és legkevesebb céklával. Sűrűn csíkoz, megannyi párhuzamos patakban szép lassan csordogál lefelé. Illatra jóval sötétebb: avaros, étcsokis elsősorban, az obligát Ráspi-virágok kevésbé nyílnak. A mozgás, a változás itt is megvan, mindig találunk új felfedeznivalót.

Szájban a legélénkebb savakkal büszkélkedhet, már akinél ezzel lehet egyáltalán. Egészpályás letámadás áldozatati vagyunk. Azt azonban semmiképp sem mondanám, hogy karcolnak vagy húznak - inkább csak nem kevesen vannak. Ízében nagyon határozott sós jelleg dominál a savak vibrálása mellett. Vörösben ritka az ilyen markáns mineralitás. Tanninja leheletnyi, szép kerek. A gyümölcsösség másnapra mutatta magát inkább. Ezt tippeltem volna a legfiatalabbnak, alighanem az évjárat is tehet erről. Biztos 6 pont. Szerintem még fog szépülni, ám akkora jövőt nem jósolnék neki, mint 2006-os öccsének.

Ráspi Kékfrankos 2004

A nagy berobbanást hozó 2003-as évjárat után egy sokkal nehezebb év következett. Mégis sikerült Ráspinak szép borokat készítenie ekkor is. A 2004-es szelekció nekem nagy kedvencem, néhány helyen még lehet venni. Erről pedig nem egészen egy éve írtam is már. Nemigen kapható, annak idején kétezer forint alatt volt.

A legcéklább, leginkább klasszikus kékfrankos színű, szabálytalan, változó sebességű csíkokat rajzoló bor. Talán, az ő illatában a legtöbb a hordó, persze dolgozik a relativitás: egy másik sorban, nem is lenne benne egyáltalán. Kihűlt feketekávé, kakaós süti, ibolya, rózsa. Néha villan a tengervíz mosta szikla.

Kóstolva ő az eddigi legegyensúlyosabb, itt is élnek jócskán a savak, de nem ugranak ki, szépen belesimulnak a kortyba. Testre vékonyabb, kecsesebb az előzőeknél, ugyanakkor ízben nem kevesebb. Izgalmasan édes-savanykás meggy, finom sóssággal fűszerezve. Tannint szinte nem is érezni benne, de egyáltalán nem is hiányzik. Olyan jólesett, hogy néha elfelejtettem jegyzetelni. 7 pont simán, és még azt is el tudom képzelni, hogy nem ez a teteje.

Ráspi Kékfrankos 2003

A pince első évjárata. A 2003-as selection hatalmas siker volt, gyorsan elfogyott és nagy port kavart. Nekem a sztár árnyékában szerényen megbúvó simából sikerült elvermelnem néhány palackkal. Mindig különleges élmény volt kóstolni. Most az utolsót vertem csapra.

Már a színe gyanússá tette, hogy kivel van dolgom. Pinot-ra emlékeztető barnás mattság keveredik a céklával. Nagyon ragaszkodik a pohár falához, ritkásan indulnak járatok lefelé, és azok sem sietik el az utat. Illata lehengerlő mégis elegáns. Minden benne van, ami az előzőekben, csak épp tökéletes harmóniában. Kristálytiszta óceán csendes öblének partján ülünk. A szomszédos virágoskertből csak úgy árad az ibolya- és rózsaillat, keveredve a friss, sós, vízparti széllel. A közeli bungalóban kávé fő és elkészült mellé a chocolate fudge is. Nem lehet betelni vele. Az ember szinte fél belekortyolni, nehogy csalódjon.

Pedig dehogy. Első benyomásom az volt, hogy hihetetlenül sima és gazdag a korty. Letisztult, csodálatos harmónia árad szét a szájban. Rendkívül intenzív, fűszeres frissesség tartja folyamatosan magasan a kortyot. Nem is savgerince, hanem zamatgerince van ennek a bornak. Kár lenne itt hasonlatokat keresni. Ha meg akarnám mutatni valakinek, mire képes a kékfrankos, ezt bontanám meg. Ha lenne még belőle nekem, és nem sajnálnám. De nincs és sajnálnám. Bársonyosan simogat, miközben csendesen, de kérlelhetetlenül szétáradnak az ízek. Utóízében minden ott van újra és újra, még mindig és még mindig. Nekem már könnyebb a dolgom, csak rábólintok, hogy ez bizony szerintem is 9 pont.

Vannak borok, amelyekből érdemes hosszabb időre elrejteni magunk elől néhány palackkal.