Lelkes hozzászólónkat, Dagadtost felkértük, hogy ne csak az igét ossza kötetlenül, hanem bőséges kóstolásaiba vigyen rendszert. Önmagát meg nem hazudtolva, elsőre rögtön szeretett Villányába vágta a fejszéjét, röpködnek az allier-i forgácsok. A poszt egyik érdekessége, hogy Gere Attila friss Koparja egy héten belül két egészen hasonló értékelést kapott. Fogadják új szerzőnket szeretettel vagy szedjék ízekre kiméletlenül!

Kevéssel azután, hogy levelet kaptam: írhatnék egy posztot a Művelt Alkoholistára, megérkezett az előjegyzett 2006-os Kopárom. Nem volt kérdés tehát, mit kóstolunk – no nem mintha misztikus alkat volnék (igen, sajnos én sem leszek az ökörszar harcos agitátora), hogy ebben valami égi jelet vagy a Moirák által kiszőtt utat lássam, egyszerűen csak nem tudok még egy olyan emblematikus magyar bort, mint a Kopár. Még egy olyan borikont, melyet nemcsak egy szűk borkedvelő réteg ismer legalább névleg, melynek régebbi évjáratait pironkodás nélkül (sőt cinkos félmosollyal) kínálják a kereskedők-gyűjtők bordeaux-i 2eme cru classék árában, és amely ilyen végletesen megosztja a magyar bortársadalmat. Egyeseknek a bor non plus ultrája, önnön jó ízlésük és státuszuk jelképe, másoknak a villányi agyagból életre keltett terroirgólem, ami elöl csak úgy iszkolnak, hogy aztán a távolból élcelődjenek testbéli (és ár-érték) aránytalanságán. Egyfelől sérthetetlen és imádott szentség, másfelől ledöntésre váró szobor, a bor szakrális jellegét megtagadó, branddé aljasult blaszfémia. Mindez a Kopár létformájának attribútuma, a Kopár: bálvány.

Bálványt kóstoltunk tehát, és mellédobtunk néhány bordeaux-i fajtából szűrt 2006-os villányi középbort. A borok a kóstoló előtt 3-4 órát szellőztek palackban másfél decit leöntve, de a maradékokat másnap ismét megnéztük.

Vylyan Villányi Cabernet Sauvignon 2006

Első volt a sorban, ez minden bor rémálma. Fiatalos szín lilás villanásokkal. Illatban vanília, fahéj és egyéb édesfűszerek jelzik az újfa dominanciáját, mellette aszalt gyümölcsök, szilvalekvár és csokoládé. Később kávézacc. Érett és mély. Meglepetésektől szájban is mentes: sok, de érett tannin vezeti végig a kortyot az illatban már anticipált csokis-szilvás vonalon, éppen elegendő savval, hajszálnyit talán túlzó alkohollal. Tőrőlmetszett barrique cabernet sauvignon. Az egyik kóstoló feljegyezte: ebből lecsúszna egy palack is egy este, és csak bólogatni tudok. Másnapra sem fáradt el, igaz nem is javult. Nekem kicsit modern, kicsit sok a hordó, de profi munka, összességében nem tudom lepontozni csak azért, mert ittam már ilyet. 6 pont

Chateau Teleki Villányi Cabernet Sauvignon Kopár-dűlő 2006

A vakszerencse (vagy inkább kóstolótársaim vaktesztre kidolgozott metodikája, melyet őszintén szólva nem sikerült ésszel teljesen felérnem, de határozottan emlékszem, pörögtek-forogtak a kiflis zacskóba öltöztetett palackok, hogy Rodolfo belepirult volna) rögtön két cabernet sauvignont sodort a kóstoló elejére. Mégis mekkora különbség! Konzervatívabb, elegáns illat szinte fa nélkül, medvecukorral, meggyel, szentjánoskenyérrel, sőt némi kajszibarackkal. Megkockáztatom, még ásványos is. Kóstolva sem tűnik óriásnak, érzetre közepesnél alig nagyobb test, ugyanakkor a 14.5%-os alkoholt nem találtuk zavarónak. Fiktív légsúlyára talán a friss savak és a könnyű tanninok adnak némi magyarázatot. Merthogy a tanninok. Alapvetően jól tolerálom a csersavat, sőt kifejezetten szeretem – nem titok, hogy a vörösbor felől érkezem inkább. Van viszont egy sunyi, alattomos természetű cseresség, amit én sem bírok elviselni, és sajnos ennek remek iskolapéldája ez a bor. A tanninok semmi súlyt, szerkezetet nem adnak, de a végén húznak, szárítanak. Meglepő módon ez egy nap után még rosszabb lett: erejük teljében lévő, nerobolos Barolók is irigykedve figyelnék, amint a korty lenyelése/kiköpése után a csersavak minden élő szövetet elpusztítanak a szájüregben. Nagy kár, mert szájban tartva még a kissé túlzó fás kesernyésség ellenére is finom, tartalmas és komplex, de ahogy távozik, feléget maga mögött mindent. 5 pont. Szívem szerint lejjebb mentem volna, de egyrészt első nap még nem volt talán ennyire elviselhetetlen a tannin, másrészt a vakszakaszban egészen jól helytállt, márpedig a vakkóstolás a korrektség netovábbja, a mértékadó hét szentség. (Hogy mennyire nem így gondolom, majd egyszer leírom azt is.)

Tiffán Villányi Cabernet Sauvignon & Franc 2006

Valahogy ezt a bort tudtam legkevésbé megragadni. Színben rögtön elüt az előzőektől, érettebb, mentes mindenféle lilás árnyalattól, és ez illatban is jelentkezik – egyszerűen előrébb tart. Borzasztó intenzív ugyanakkor, már kitöltéskor vizionáltam Nesquik nyuszit. Közelebbről szagolva valóságos időutazás, az ember újra hat éves a sok csokoládé, madártej, világ minden édessége között. Azért szerencsére felnőtt énünk is kap valamit, szuperérett gyümölcsök kúsznak elő a barrique alól, meglepő módon vegetális jegyek és zöld dió társaságában. Az egész illat likőrös kissé. Az első kortynál nyilvánvalóvá válik, hogy az eddigi legkomolyabb anyag, koncentrált és mindenhova eljut a szájban, ornamentikája pedig tovább gazdagodik az illathoz képest, zöld teával, kevés füsttel. Súlyos tannin, a végén kicsit tapad is, ami egy 2006-os cabernet cuvée esetén nem  egy eget verő felfedezés éppen. Ugyanakkor úgy érzem, az egyensúly az alkohol felé billen, nincsen elég sav tartópillérnek, ráadásul a korty közepe édes, amit egy határon túl nagyon nehezen viselek. Újra kéne kóstolni. Konzervatív pontozással most kap egy hatost; beltartalmi értékei alapján többre, hibái miatt kevesebbre lenne érdemes.

Vylyan Villányi Merlot 2006

Megmondom őszintén, annak ellenére, hogy alapvetően kedvelem a villányi borokat (juj, ilyet még szabad írni egyáltalán?), a Vylyan nem nagyon szerepelt személyes bortérképemen eleddig. Nem  értettem a pince körüli rajongást, és főleg azt, hogy a Villányban Pandora szelencéjét látó borisszák miért pont ezt a borászatot hajlandóak még úgy-ahogy elfogadni. Én kissé újvilágiasnak és egysíkúnak éreztem olykor a különböző borokat, hiányoltam kicsit a presztízsborok nagyobb választékát, de ami fontosabb, hogy a Vylyant sem kerülték el teljesen a szokásos villányi betegségek: a magas alkohol, a pusztító tannin és a túlzó barrique rendszeresen visszaköszönt a pohárból, néha azzal a kellemetlen villányi animalitással „fűszerezve”.
Úgy tűnik, nálam a fordulatot a 2006-os borok hozzák meg. Elsőre leginkább a hordó édesfűszerei érkeznek, kevés forgatás után viszont a gyümölcsök veszik át a hatalmat, kirobbanó intenzitással. Piros gyümölcsök, kosár ribizli, tejszínhabos málna, kevés friss szilva. Kiugrik a pohárból. Meg kell zabálni. A korty is robban, gyümölcsös, friss, intenzív, lendületes. Gyönyörű savak, szép tanninok, ebben a mezőnyben közepes test, legalábbis így éreztük. Az alkohol senkit sem zavart, pedig 14.5%-os – úgy tűnik, inkább csak papíron ijesztő. (Igaz, mind alkoholtoleránsak vagyunk.) Komplexitás és utóíz terén vannak hiányosságai, csak emiatt nem pannon klasszis. Nem ez volt a legjobb bor a mezőnyben, de hogy ezt nyitnám magamnak a legtöbbször, az biztos. Erős 6 pont.
Másnapra érettebb arcát mutatta, édesgyökérrel, málnacukorral, menotollal és füsttel, kis édességgel a korty közepén. Teljesen lesimult, kissé oxidáltnak tűnt. Még mindig nagyon jó, de én inkább frissen innám. Továbbra sem kóstoltam kiugróan nagy bort a pincészettől, de ennyiért ilyen megbízható minőséggel és szembeötlő fajtajelleggel ritkán találkozom.

Gere Cabernet Sauvignon 2006 (nem barrique)

Hirtelen nagyot döccent a sor. Világos rubin szín, simán átlátszó. A „sniffy sniff” után értetlen arcok: ez lenne Villány 2006-ban? Határozottan éretlen illat pörkölt magvak, animalitás és savanykás pirosbogyósok kíséretében. Savanyúságos pult az Óbudai piacon. Kár rá sok szót vesztegetni, kóstolva egy korrekt, hibáktól és tartalmaktól jó részt mentes, egyszerű, gyümölcsös, számomra híg bor, enyhe savhangsúllyal. A 24 órás szellőzést gond nélkül bírta, de ez nem hat meg. Halvány 4 pont.

Chateau Rollan de By 2005

Referenciaborként csatlakozott a mezőnyhöz, biztos voltam benne, hogy majd jól elveri a villányiakat. Cru Bourgeois Medoc-ból, 70% merlot, 20% cabernet sauvignon, 10 % petit verdot, hiába bal parti. Decanter négycsillagos, Robert Parker 90 pontot szórt rá. „Tízezer forintos illattal” nyit, valami gyönyörű, mély, rétegzett, érett, komplex. Orrban koromsötét, szilvás-feketeribizlis, pörkölt kávés, földes. Némi animalitás és babérlevél. Toszkánszerű, mondják ketten is. Szinte félünk megkóstolni. Joggal, mert szájban aztán közel sincs ilyen magasan a léc, a korty vizes, hiányzik a struktúra, a tannin nem ad súlyt, hanem alattomos, mint a Telekiben. A 13.5%-os alkohol kilóg, és ez mindent elmond. Pont nem az, amit egy 2005-ös bordeaux-itól vártam. Azért persze jó bor, finom bor, csak a szenzációs illat után kevés pozitívumot tud róla az ember mondani. Toszkán érzelmű barátunk vakon is komoly pontszámmal dobta meg, ami nem csoda, olaszos az egész. 6 pont.

Gere Kopár Villányi Cuvée 2006

NASA RNG ide, kiflis zacskók oda, ez csak utoljára jött. (Persze ilyenkorra már mindenkinek megvolt a maga tippje a Kopárra az előző hatból, ahogy az lenni szokott, fejvakarás, áthúzás, fejcsóva.) Így, palack nélkül, ahogy ott pörög a pohárban csupaszon, inkognitóban,  komolyan mondom, olyan ez, mint egy bor. Vártam a glóriát a pohár felett, vagy két kis vörös szarvat, tényleg, legalább valamit, azt gondoltam, én aztán így majd tutira vakon kiszúrom, melyik a Kopár, de most már itt a hetedik tétel a hétből, és csak nem jön. Legfeljebb megint égek, hát istenem.
Az első percekben uralja az illatot a tölgy, érezhetően kevés volt kicsit neki a levegő, de aztán friss gyümölcsök is érkeznek. Egyszerre piros és fekete. Szembeötlő frissesség ribizlivel, málnával, meggyel, érintésnyi komolyság eszpresszóval. A hordóhasználat gyönyörű, az első pár percet leszámítva a fa nem túlzó, elegánsan kiegészít, kedves kávés-tejszínes aláfestést ad. A korty is friss, élénk savakkal, fiatal gyümölcsökkel, nem túl sok, finom tanninnal. Faragott és kifinomult. A vakszakaszt hatból négy embernél megnyerte, nálam is, bár őszintén szólva a reveláció azért elmaradt, főleg az utóíz hosszát és némi erőt hiányoltam.
Az egyetlen bor, ami másnapra jelentősen megváltozott, érettebbé vált, nemesedett. Az illat egyben van, nehéz szétszálazni, bőrös animalitással egészült ki,  „feketedett”: málna és ribizli helyett inkább szilva és füst, meg persze kávé, egészen komplex. Kóstolva az eleganciáról szól, visszafogottan nagy, telt és szinte selymes, tökéletes tanninokkal és savval, mint egy jó Saint-Emilion. Kár, hogy a magas alkohol kicsit belerondít a képbe. Egy klasszissal a mezőny felett. Első nap erős hatos, második nap már a nyolcat súrolgatja – 7 pont.
Félek, máglyára vetnek mint eretneket, de a 2006-os Kopár szerintem egy jó bor. Igaz, nem a világ, még csak nem is az ország legjobb bora. De talán még egy igazi kézműves-rajongónak sem esne ki a pohár a kezéből, ha nem tudná, mi van benne.