Épp csak második posztom írom ide, a Művelt Alkoholistára, mégis tisztán érzem: érik nekem egy kiadós verés a hazai borfogyasztók patriotikus táborától. Múltkor bordeaux-i fajták, most meg rajnai rizling. Többségében külhoni, ráadásul. Nem tehetek róla, gyér számú fehér kóstolásaim során eddig az egyetlen fajta, mely elérte: úgy vágyom rá, mint a legjobb vörösborokra. (Az ütleget megúszandó, megpróbálkozom egy kadarkasorozattal, azt hiszem.)

A rajnai rizlingről és a külföldön honos minőségi kategóriákról már többször is volt szó. Mi most különösebb koncepció nélkül összedobtunk néhány tételt, és a vakteszt feszültségeit mellőzve végigkóstoltuk őket. A feszültség nem illik a rieslinghez, csak az öröm.

Weingut Paulinshof Riesling Halbtrocken Q.b.A. 2004 (Monarchia)

Az itthon is ismert moseli pincészet alapbora. Kesteni birtok, a Mittelmosel középső harmadában rendelkezik ültetvényekkel, olyan patinás területeken is, mint a braunebergi Juffer, vagy a Juffer Sonnenuhr. A címkén virító QbA minősítés persze valószínűvé teszi, hogy borunk alapanyagát nem a top dűlőkről szüretelték. (A QbA alacsonyabb minőségi besorolás, mint a QmP (kabinett-spätlese-auslese etc.), például engedélyezett a chaptalozás.) Ehhez képest egészen komplex és érett illattal fogad: kenyérhéj, alma, friss birsalma, mineralitás. Egyszerre friss és mély. Szájban az alapízek birkóznak egymással: a savak üdesége, a maradékcukor édessége és az ásványok kesernyés-sós jellege feszülnek egymásnak. A sav sajnos valóságos szumóbirkózó, gömbölyűnek gömbölyű, de kissé nagy, könnyűszerrel borítja fel a többieket. Ha pezsgő lenne, a szénsav erőszakosságát is kifogásolnám – inkább szúr, mint lágyan bizserget. Összességében persze nem rossz bor, megjelennek a citrusok is, így egy üdítő, fajtajelleges riesling. 5 pont, mert a birkózás erőlködései messze vannak a tánc légiességétől, amit a nagyok tudnak.

Pannonhalmi Apátsági Pincészet Rajnai Rizling 2006 (Culinaris)

Tökéletes párja a moselinek, ugyanaz a stílus, kicsit még könnyedebben. Felesleges hosszan elemezgetni, tipikus riesling, citrusos (kész multivitamin ital), szénsavas, frissítő. Kevésbé komplex, mint a Paulinshof, de a szénsav finomabb, az arányok is jobbak, bár a sav itt is kicsit elszaladt. Ne hagyjuk, hogy eltűnjenek a buborékok belőle, vagy hogy felmelegedjen, és erős 5 pontos élményben lesz részünk.

Taylors Estate Riesling 2007 (Újvilági Borok Háza)

Úgy látszik, a stílusváltáshoz interkontinentális távolságok kellenek, így kiruccantunk Ausztráliába. A Taylors jelentős termelő Dél-Ausztráliában, a világhírű Barossa-völgytől északra fekvő Clare-völgyben, ahol a földrész talán legjobb rieslingjei készülnek (az Eden-völgy mellett). Oximoronnal élve visszafogott illatbomba: úgy intenzív, hogy közben elegáns is. Nagyon gyümölcsös, fiatal illat, friss szőlővel, körtével, virágokkal és krétával. A kortyot a savak vezetik, lendületes, feszes, és elképesztően sós. Nem így vagy úgy ásványos, hanem sós. Bennem az is felmerült, hogy a savpótlás-műtanninozás hazájában esetleg megborult picit a sószóró, no de ne legyünk gonoszak. Mert a bor egyébként kiváló, a gyümölcsök mellett elegáns kesernyék is jelentkeznek, utóíze is elég hosszú, szőlővel és sóval. Komoly gyermek. Nem is tudom, miért nem kap 7 pontot, de hát 6-ot írtam a kóstolón, biztos megvolt rá az okom.

Weingut Robert Weil Riesling Spätlese trocken 2004 (Vino Castillo)

Weilékről már többször is esett szó (itt és itt), ez a spätlese pedig az alapsorozat csúcsbora. Arisztokratikus könnyedséggel tudatja felsőbbrendűségét: végre táncol, és nem küzd. A kortyot remek savak vezetik, frissek, de nem bántanak sehol. Jó forgatni a szájban. A kövek, a citrom, a füst, a pörkölt mogyoró valóban csak díszítenek – inkább szerkezeti harmóniáról szól, mint ízekről. Hosszú, mégis könnyű, gyakorlatilag korlátlan mennyiség lecsúszik belőle. 7 pont.

Szeremley Huba Badacsonyi Rajnai Rizling 1998 (Veritas)

Tíz éves száraz magyar fehérbort ritkán kóstolunk, kicsit féltem is, hogy a badacsonyi tétel vallatásával a necromantia spirituális ösvényeire tévedünk. Szerencsére tévedtem, hiába az óarany szín, az érett mézes-birsalmás-petrolos illat, még élő anyag; inkább nemes, mint öreg. A tercier aromákon kívül széna és erős mineralitás. Kóstolva karcsú és száraz, a savak nem sok esélyt adnak a maradékcukornak. Közepesen hosszú utóízében leginkább az ásványok dominálnak. Szép bor,  még akár több évnyi tartalékkal, valahogy még sincs olyan varázsa, mint a német ajkúaknak. 6 pont.

Weingut Paulinshof Brauneberger Kammer Auslese Halbtrocken 2002 (Culinaris)

A Brauneberger Kammer a Paulinshof kizárólagos tulajdonában van, így ez a bor kitüntetett helyet foglal el a szortimentben, ráadásul auslese predikátummal büszkélkedhet. Orrban ehhez mérten viselkedik, leginkább (túl)érett, késői jegyeket vonultat fel. Sárgabarack, benzin, méz, kapor, kenyérhéj.  Az első tétel, amin érződik a fáradtság – szinte lomhának tűnne, ha a szénsav nem segítene a savaknak. Komplex ízvilágát a maradékcukor teszi behízelgőbbé, valahogy egyszerre igyekszik a connaisseur és az átlag fogyasztó kedvében járni. Egy időben nagy divat volt  különböző fehérekre ráaggatni a „csajozós bor” frázist, hát ez tényleg az, bárkit meggyőz, könnyedén szórakoztat, de egy pillanatra sem megy át bulvárba. 7 pont.

Weingut Schmelz Dürnsteiner Freiheit Riesling Smaragd 2003 (Vino Castillo)

A Weingut Schmelz elismert családi pincészet Wachauban, közvetlenül a nagy sztárok után szokás emlegetni, de közéjük valahogy nem sikerült beverekednie magát. A Dürnsteiner Freihet is ilyen: Dürnstein Wachau központjában van, errefelé, a Duna északi partján sorakoznak a híres dűlők, a Freiheitről azonban nem sokat tudni. Az illat mégis szép, bár visszafogott, érett egressel, zöldalmával, ásványokkal és az obligát citrusokkal. Ízben is hasonló, főleg a citromos-narancsos vonal dominál. Lehetne komplexebb, az utóíze is lehetne hosszabb, de a struktúra és a textúra  így is  nemzetközi klasszissá emeli. Tökéletes egyensúly eszményi savakkal, bársonyos érintés sorja nélkül. Összeérett harmónia.
Súlytalan erővel, puhán lépked a szájban. 8 pont.