Valahogy úgy alakult, hogy ezen a módfelett hosszú hétvégén szinte kizárólag úgynevezett terroirborokat ittunk, ezért most jól megéneklem mindet, egy posztban, nem túl hosszan. Mert hát érdemes beszélni róluk.
Megmondtam előre, szenteste Bott-Bodóék borai kerülnek terítékre, ami részint azért történhetett, mert vásároltam belőlük egy kartonnal, részint azért, mert próbaképp azonnal bontottam egy palack 2007-es Csontost, és nagyon-nagyon ízlett. Gyümölcsös, minerális, komplex. Jól áll neki a kevés maradékcukor, harmonikus-élvezetes lesz tőle, megérdemli a 8 pontot. Ha korábban veszem magamhoz, fix helye lett volna a top 10-emben. Megerősít abban, amit a minap a Barta Károly-féle furmintok ürügyén mondtam. Miszerint Bott Judit kifinomult tisztaságra törekvő stílusa jön be nekem leginkább mostanában – már ami a száraz tokajiakat illeti. A Bott Pince ráadásul abba a szűk társaságba való, amelynek tagjaitól csalódást okozó bort még nem ittam sose.
Ebből máris kiderül, a 2007-es Határi és a dettó 2007-es Bott-rytis is ott volt a spiccen, ügyesen emelték az ünnepi est fényét. A Határi kevésbé frenetikus, kevésbé masszív, kevésbé ütős, mint a Csontos, de friss és kedves. Szesz sincs benne olyan sok – 12-es mindössze, és ez örömhír –, könnyed eleganciája jól ihatóvá teszi. A 6-7 pont határán balancéroz. A mintegy 130 grammnyi maradékcukrot tartalmazó Bott-rytis ugyanaz az iskola, amennyiben a könnyedséget és a kraftot kombinálja tehetségesen. Áradóan gyümölcsös illat, krémes textúra, kellemes kesernyék, ásványos lecsengés, egyensúly. 7-8 pont közt félúton.
A karácsony aztán elmúlt, de a borfogyasztás folytatódott, 27-én meglátogattak bennünket a rég említett N. Profék, és ebből az alkalomból öt üveg bor is kinyílt, majd elfogyott nagyjából. Bott Frigyes 2007-es chardonnayját már felmagasztaltam, nem tehetek most sem mást. Az utóbbi évek legszebb magyar bora ebből a méltatlanul utált fajtából. Már-már a 8 pontot közelíti, belövőnek nem volt rossz.
És utána két terroirista nagyágyú következett. A szlovén Cotar és az olasz Radikon egy-egy boráról két évvel ezelőtt írtam szépeket, rácsodálkozósan. A Radikonról – amelyet azóta Vörös és Fehér kolléga meg is látogatott – például azt is, hogy vakon, fekete pohárból kóstolva simán vörösbornak véltem. Nem véltem másként másodjára sem, bár a pohár ezúttal nem volt fekete. A Cotartól 2003-as Malvaziját, a Radikontól ugyanazt a 2001-es Ribolla Giallát bontottuk.
Mindkettő hosszú héjon erjesztéssel készült, és még ként sem kaptak, ha jól tudom. Különös borok, egészen és mindenestül másmilyenek, mint amit az ember megszokott. Először is zavarosak, ami én nem szeretek, hiszen alapjában véve egy szűretlen bornak sem lenne szabad zavarosnak lennie. A Cotar nem annyira mély aranyszínű, mint a Radikon, amely annyira az. Illatuk ellenben izgalmas. Vörösborosan fűszeres, csipetnyit animális, meglehetősen összetett. Élénk mindkettő, a Ribolláéban melegebb, késői szüretes jegyek is megjelennek, érleltség is árnyalja.
Ízben kevesebbet adnak. Szárazak, tanninosak, egyenesek, erőteljesek, tiszták, tiszteletre méltó koruk ellenére tele élettel. Aki megszokott illatokra-ízekre vágyik, ne keresse őket. Aki ki tud bújni a bőréből, ne ugorjon el előlük. Legnagyobb erényük maga az élmény – a különlegesség élménye. 7 pont mindkettőnek.
Az egri Bolyki Pincészetet 2005-ös száraz hárslevelűje miatt alaposan megdicsértem tavaly – még ha a Metha Thema név meg is ijesztett kissé, és ha az évjáratot el is tévesztettem –, de sokáig nem jött más, ami fokozhatta volna lelkesedésemet. Mígnem megérkezett a 2006-os Metha Thema. Édes változatban. Ezzel a Decanter őszi édes boros kóstolóján találkoztam először. Nagyjából eltűnt a mezőnyben, de nem annyira, hogy ne pont belőle kérjem el a kontrollpalackot honorárium gyanánt. És milyen jól tettem. Gyönyörűen tükrös szín, friss gyümölcsök kavalkádja az orrban, hatalmas lendület a szájban. Nem nehézsúlyú versenyző, karcsú, de áttetszőre csiszolt, és egyszerűen szép. Meg finom. 8 pont.
Ilyen borok után másnaposnak lenni sem embertelenül drámai. Szilveszter se legyen rosszabb.
Utolsó kommentek