Olaszországban töltődtem fel a négynapos ünnep alatt, közelebbről Friuli (azon belül a Collio-nak nevezett borvidék) volt a pihenésre kiszemelt régió. Bár nem a borkóstolás volt a fő cél, de ha már ott voltunk, beiktattuk pár borászat felkeresését is a programba. Alapvetően fehérboros ez a vidék, ahol a fő célja a termelők zömének a gyümölcsösség megőrzése, reduktív technológia révén. De eljutottunk Oslaviaba is, az olasz-szlovén határ innenső oldalára, ahol Sasa Radikon bemutatta a családi pincészetüket. A kóstoló után furán mustrálom a fehérborokat, a világ kicsit kizökkent.

1980-ban vette át a birtok vezetését Stanislau (Stanko) Radikon a szüleitől, és az addig folyóborként eladott levek palackot kaptak. Az acéltartályokat fokozatosan felváltják a hordók, majd 1995-ben radikális fordulatot vesz a borkészítés. 25-35 hektós fakádak kerülnek a pincébe és megkezdődik a fehér szőlő macerálása. Kezdetben ez pár napos héjon áztatást jelentett, ráadásul a termés egy részét dolgozták csak így fel Radikonék (Stankonak felesége, Suzana, és fia, Sasa az állandó segítsége). Manapság szüret után a bogyózott szőlőt egy hónapig napi 3-4-szer csömöszölik, majd további 60 napig héjon áztatják. Ez az eljárás egy vörösbornak is sok lenne, úgyhogy három évig hagyják is pihenni a bort szintén 30 hektó feletti szlovén tölgyfahordókban - nem újakban. Szűrés nincs, ként 2002 óta egyik borhoz sem adnak, az áztatás, érés során úgyis keletkezik annyi, amennyi a vincellérek szerint elegendő. Eleddig szétesett palackkal nem találkoztak. A palackos érlelés minden fajtánál egy év. Jelenleg a 2003-as évjárat kapható. Vörösborból kereskedelmi forgalomban csak merlot van (kísérleteznek pinot noirral is), az eljárás hagyományos, már amennyiben a 40-60 napos héjon tartás annak tekinthető, no meg kicsit tovább is érlelik a megszokottnál a bort; konkrétan a 2000-es év termését dobták idén piacra.

A borkészítési módszer integráns része a családi pincészet filozófiájának. A cél: természetes borok készítése, ami magába foglalja a környezetre és emberekre ártalmatlan növényvédőszerekkel történő művelést, illetve a pincében a kemikáliák teljes elhagyását. Fontos szerepet játszik a bor stílusának kialakulásában a termőhely. A 12 hektáros, apró parcellákra szabdalt birtok meredek, már-már művelhetetlennek tetsző hegyoldalban helyezkedik el. Sűrű telepítésű ültetvények vannak (8-10000 tőke / hektár az új részeken), speciális, ún. ponca talajon. Tulajdonképpen egy keménnyé összetömörödő, kis erőfeszítéssel könnyedén összemorzsolható típus ez, fő összetevői a mész és a márga. Ez alatt az ásványokban rendkívül gazdag talaj alatt agyagos réteg helyezkedik el, igencsak meg kell szenvedniük a tőkéknek, ha vízhez akarnak jutni. A termést 4-5 fürtre korlátozzák.

A szortiment nem túl széles, sőt, mindössze három fehér és egy vörös alkotja a kínálatot. Némi merítést ezekből a helyszínen kaptunk, itthon pedig a 2003-as évjárat egyik palackját már ki is dugóztam.

Ribolla Gialla 2007
A ribolla (szlovén nevén rebula) autochton fajta, ha reduktív eljárással készül belőle bor, akkor is kidomborodik benne a jó savgyűjtő képessége. Frissen, macerálás után kóstolva fogfehérítésre is használható, nyers tanninjai igen húzósak.
Oslavje 2007
Birtokbor, Oslavia szlovén nevét viselő tétel. Három fajta együttes feldolgozásából születik: pinot gris-t, sauvignin blanc-t és chardonnay-t tartalmaz, közel egyenlő arányban, chardonnayból van benne kicsi több, 40%-nyi. Illata gyümölcsös, természetesen frissen itt is a csersav a meghatározó benne. A 2007-es tételek közül ez volt a legélvezhetőbb formában.
Jakot 2007
Aki a rejtvényfejtésben jártas, az hamar rájön, hogy visszafele olvasva nemzeti büszkeségünk, Tokaj nevét rejti a fajtanév. A 2007-ben lezárult Tocai-Tokaj vita eredményeképp előbbi megnevezést a régióban honos, helyi fajtára nem lehet használni, így Friulano-ra keresztelték át ezt a kissé parfümös, könnyed bort adó szőlőfajtát. Legalábbis a régió reduktív tételei ezt mutatták. Radikonék inkább kitaláltak egy új megnevezést az e fajtából szűrt borra. Jól tették, hisz az átlagtól nagyon elüt az ő értelmezésük. A 2007-es termést jelenleg egy áthatóan animális, fertőtlenítőre hajazó, kellemetlennek mondható illat jellemzi. Ízben némi gyümölcs, a ribollánál alacsonyabb sav jellemezte a nyers anyagot.

Megnéztük mit jelent egy év pihentetés, meg egy jóval melegebb évjárat ezeknél a fajtáknál.

Ribolla Gialla 2006
Sokkal letisztultabb, de még mindig zúzós bort kaptunk a poharunkba, itt már azért az ásványosságot is ki lehetett szagolni, kóstolni.
Oslavje 2006
Szintén a minerális jegyek uralkodtak benne, már kezdett harmóniát mutatni a bor, köszönhetően annak is, hogy a savak érezhetően tompábbak voltak ebben az évjáratban. Több gyümölcs, kevesebb cser jellemezte mint frissebb társát.
Jakot 2006
A legnagyobb fejlődést ez a fajta mutatta, szinte késznek is lehetne hinni a bort. Sok barack és szőlő az illatban, animalitásnak nyoma sincs benne. Lágyabb savkészlet, de persze a tannin azért még összehúzza a szájat.
Merlot 2004
Kóstolásaim során azt hiszem ennyire brutális merlot-val még nem találkoztam. Sós, kakaós és málnás egyszerre illatban és ízben. Érezhetően tanninos, szép keretet ad a kortynak a csersav. Megosztó stílusú bor, én pártoló tag lettem.

A 2003-as palackos borokon túl megkóstoltuk a különlegesen jó években készülő válogatások közül egyet, nevesül a Ribolla Gialla Riserve Ivana 1997-et is. Mély, aranyló szín, szárított gyümölcsökkel és rengeteg ásvánnyal az illatában. Az extraktja a bornak 20 g/l, alkoholja kicsit kevesebb mint 13% (ezeket a számokat csak az engedélyeztetéskor mérik be Radikonék, amúgy nem kíváncsiak rájuk). Ízben csontszáraz, szamorodnis hatásokat kelt cserességével. Szájban leginkább az aszalt barack és a só jellemzi. Idén érezték úgy vendéglátóink, hogy ideje piacra dobni a bort.

Jakot 2003

Első meglepetés: az űrméret. Történt ugyanis, hogy találtak egy vékony dugófajtát Stankoék, és úgy döntöttek, hogy ez a legjobb minőség, ezt a dugót szeretnék használni. A palack pedig idomult, és hogy a dugó/ űrtartalom arány ideális legyen, ezért fél- és egyliteres lett a kiszerelés. A kisebbik ideális is, ha csak ketten boroznak otthon. Persze megvan a hátulütője is a kis méretnek: hamarabb néztünk a palack aljára, mint azt szerettük volna.

Kitöltve aranyló, sőt vörösrézbe hajló színű, kissé zavaros bort találunk a poharunkban. Leginkább egy szűretlen almalére emlékeztet engem ez. Illata rendkívül komplex, hosszú percekig csak szimatol az ember, forgatja az italt. Szárított almacsipsz, kandírozott narancs és mandula. Kis mézzel megbolondítva. Ez lett a végső verdikt. Eközben a poharat szépen megcsíkozza a bor. Érdemes megfogadni a hátcímke intelmét: 15 foknál hidegebben ne fogyasszuk. A rendkívül száraz ízérzet talán meglepő, ha pusztán az illatjegyekből indulunk ki. De rutinosak vagyunk, hisz tudjuk hogyan készült a bor, így nem csodálkozunk, hogy a szájunkat kicsit összehúzza a tannin. Ízben szépen folytatódik az illat, alma helyett azonban őszibarackot kapunk. Megjelenik benne a talaj is: sós érzetet adó ásványok töltik ki a kóstoló szájat. A mandula keserűségét az alkohol melege tompítja. Lecsengése hosszú. Paradoxon, de ez egy elegáns-robosztus bor. Nekem egy rendkívül izgalmas, 8 pontos élmény okozott. A borért 19 eurót fizettem.

A Radikon csak tájbort (IGT besorolás) készít. Ugyanis az ottani borminősítők nem találták kielégítőnek a borok színét. Azóta kiegészítették a színskálájukat, és megkaphatnák a borok a minőségi (DOC) besorolást, de Stankoék büszkék, hogy tájboruk van. Megértem őket.

A fényképek egy részét innen kértem kölcsön. A Radikont Magyarországon a Terroir Club forgalmazza.