Igen, jó kérdés. Minden alkalommal feltesszük magunknak, ahányszor csak ehhez a fajtához nyúlunk. Már a merlot-jegyzetekben írtam, hogy ez a két fajta mostanában tarol a kedvencek között. Talán azért, mert itt a legkönnyebb viszonylag kis erőfeszítés árán nagy élményekre szert tenni. Egy jó syrah kóstoló a legkülönfélébb ízlést is képes jó értelemben kiszolgálni. Ha valaki gyümölcsbomba, ámbár élvezetes tengerentúli szépségekre vágyik, éppúgy kielégülhet, mint az elegánsabb vonalakat kereső Hermitage vagy éppen Cộte-Rotie imádó. Ez az a fajta a világfajták közül, amelynek borára először mondta ki a nagyvilág: az őshazán (Észak-Rhộne) kívül – nevezetesen Ausztráliában – sokkal szebb borokat ad. Ugyan a francia hegemónia más fajták esetében nem töretett meg ennyire, én a magam részéről mégiscsak maradok a syraht illetően is a konzervatív euro-fanok csoportjában.
Vélhetően matematikai úton levezethető magyarázatot képtelen lennék adni erre, hiszen a tengeren túli syrahk között is vannak lenyűgöző tételek. Puhák, melegek, bársonyosak vagy éppen markánsan tanninosak, rengeteg fűszerrel, aszalt és friss gyümölcsökkel és így tovább. És mégis… Az a jó ázott szénás, érett, kávés, borsos illat, a hozzá tartozó simán krémes struktúrával, hallatlan finom sav világgal, az valahol itt terem Európában. Egy ilyen bornak eléggé lendületesek lehetnek a savai ahhoz, hogy ne érezzük a cabernethoz hasonlóan nehézkesnek, ugyanakkor jóval nagyobb koncentrációt és testet ad, mint sok félresikerült pinot noir. Mégis úgy gondolom, hogy igazi csábereje az ízvilágában rejlik. A legszebb tételeknél szinte kivétel nélkül ott van egy finoman buja, lezseren elegáns, pikáns felhang, amiben az északi hűvösséget éppúgy tetten lehet érni, mint a dél fülledtségét.
Mintegy húsz tételből álló sort kóstoltunk, bőven merítve a nagyvilág kínálatából. A francia és magyar borok voltak fölényben – Ausztrália azért nem képviseltette magát a sorban, mert a következő héten ausztrál kóstolót tartottunk. Így nem került most elő a nagy rivális, a Grange, de azért egy-két kakukktojásra így is futotta. (Leírhatnám a Penfold’s Grange 1999-es évjáratát, amit ezen az utóbbi esten kóstoltunk, de nem lenne sportszerű, hiszen akkor csak ausztrál borok voltak terítéken. Előzetesen csak annyit: nem volt rossz, de nem is a legjobb volt a sorban…)
A kóstolót Németh Gábor barátunk tartotta, gondos előkészületei után ültünk asztalhoz. Beszerzési helyek a 75 cl, pincészetek, és a múlt homálya… Nos, akkor lássuk a sort:
Louis Cheze, Saint-Joseph, Saxeolum 2005
Élénk és intenzív illatú bor, tele finom pörkölt kávéval, kevés pörkölési aromával. Érezhetően fiatal bor illata. Kitűnő sav világ és jókora ásványosság az ízében. Cserzőanyaga is fiatalos, de nem túlzó. Hosszú, ízében orientális fűszereket kínáló bor, fejlődése legelején. A csapat egyöntetű véleménye szerint: soha rosszabbat. 6 pont (9310 Ft)
Bock „Bocor-dűlő” Syrah 2004 (második töltés) – kereskedelmi forgalomba nem került tétel
Illatában sokakat megtévesztett, határozott újvilágias karaktert mutatott. Édeskésen fás-fűszeres jegyek, mély és sokat ígérő. Szájban a cserzőanyag sok és erőteljes, ennek ellenére érezni a bor gazdag ásványosságát, nagy koncentrációját. Savai némiképp háttérben, de mégis van benne egy határozottan tetszetős vonulat. Ízében kevesebb a gyümölcs, több a fa. 6 pont (7000 Ft)
Fontodi Syrah 2004 (Toszkána)
Nyáresti virágok édeskés illata az előtérben és egy határozott földes-ásványos vonulat. A kávé csak a második sorban fedezhető fel, édeskés fűszerektől takarva. Fiatalsága ízében sokkal nyilvánvalóbb. Egyensúlya jó, kifejezetten szép savakat kínál. A földes jegyek ízben is visszaköszönnek. Elegáns, hosszú és fiatal, de még nem az igazi. 6 pont (11070 Ft)
Tiffán Syrah (Kopár-dűlő) 2003
Kissé füstös, élénk, inkább fűszeres és ásványosnak mondható illat. Szép savakat ígér. Szájban meg is kapjuk, gazdag alkoholos kísérettel. Húsos, meleg bor, szép savai ellenére van benne némi mediterrán bujaság. Telt és ízeiben nagyon földes, gyümölcsössége vélhetően az alkohol áldozata lett. Ő is a masszív 6 pontos kategória, de mondhatjuk azt is, igen kiegyenlített volt a mezőny eleje. (8000 Ft)
Domaine des Hauts Chassis, Crozes-Hermitage-Les Chassis 2006
Nem mondhatni, hogy behízelgő illattal indított. Lóistállótól kezdve elefántketrecen át sok minden elhangzott jellemzésére – s lám, miért nem szeretjük a 2 perces borversenyeket: 4-5 perc multával egy egészen más karakterű, csupa ásvány-elegancia bújt elő a pohárból. Kifogástalan egyensúly, élénk és szép sav világ, s habár a cserzőanyag még sok volt, nem tudta elfedni végtelenül finom és összetett ízvilágát. Fiatalsága ellenére a maga 7 pontjával remek ár/érték arányt produkált. (5910 Ft)
Gróf Buttler Syrah Nagyeged 400-500 méter 2006
Hamisítatlan Bukolyi illat, csupa mész és ásvány, némi eső áztatta nedves avar mellett. Gyümölcsök egyelőre csak nyomokban, sokkal több a fűszer. Remek savösszetétel, még kissé érdes cserzőanyaggal. Nagyon az elején tart mindennek, kitűnő bor lesz majd belőle. Most még valahol az 5-6 pont között lehet értékelni, de biztosan több van benne. (6500 Ft) [Az általunk kóstolt Gróf Buttler 2006 400-500 m még nincs kereskedelmi forgalomban, ennél fogva az árát sem tudom. Az általam írt ár téves, valójában nem tudom, mennyibe fog kerülni. Ezért elnézést kérek mindenkitől, leginkább Bukolyi Lászlótól.]
Máté Syrah 2002 (Toszkána)
Nem először kóstoljuk ezt a bort, mégis mindig meglep. Most éppen határozott animális illatával, amit eddig nem tapasztaltam. Mellette rengeteg minerális jegy, föld, finom pörkölt kávé. Idővel fekete ribizli is megjelenik. Érettségét csak az ízében mutatja meg igazán, finom és simogat. Jó savakra épülő egyensúlyát és komplex ízvilágát egyaránt sokra értékeljük. Hosszú, tele feketebogyósokkal, éretten fűszeres, picit vegetális karakterrel. Most nagyon tetszetős, de vélhetően nem lesz igazán hosszú életű (évjárat?). 6 pont (cca. 8000 Ft)
Kreinbacher Syrah 2006 Somló
Mintha most is a Nagy-Egedbe haraptunk volna bele. Pedig a Somló is tud ilyen krétás jegyeket felmutatni, csak ritkán találkozunk vele. Sóssága mindent elsöprő bizonyítéka a terroir jelenlétének. Korábbi kóstolásaim alkalmával sokkal gyümölcsösebb képet mutatott ez a bor, mostanra komolyodott. Szép savkészlet, finom, érett szőlőből származó cserzőanyag. Eleganciának sincs hiánya. Ízbeli gyümölcsössége állandó harcban az ásványokkal. Az eredmény: komplex és hosszú bor. 7 pont (6000 Ft)
Domaine Courbis, Cornas - Les Eygats 2006
Robert Parker 92 pontra értékelte ezt a bort – bár gondolom nem csak nekem vannak fenntartásaim ezzel, mármint a parkeri pontokkal szemben. A bor fiatalsága ellenére meglepően sima és kiegyenlített. Ezekben az észak-rhone-i termőhelyről jövő fiatal borokban néha rengeteg cserzőanyagot lehet találni, ez most szerencsére nem következett be. Szinte karcsúnak tűnik, jóféle 80-100 éves kékfrankosok karakterét idézi. Elegáns, rengeteg feketebogyós illatával és ízével. Hosszú, karcsúsága ellenére kellően koncentrált és összességében igen tetszetős. 7 pont (12240 Ft)
Weninger Syrah 2000 Spern Steiner
Az est meglepetésbora – ami nem először fordul elő Weninger borok kóstolásakor. Az idősebb Weninger Urat van szerencsénk immár 20 éve ismerni, sokat tudtunk róla eddig is, rendszeresen dicsértük például hordóhasználatát. Mindig úgy gondoltuk, hogy igazi jó ízléssel megáldott, afféle tudatos borász, aki véghez is tudja vinni, amit kitalál. Nos, a múltkor kóstolt merlotja, ez a syrah, cabernet franc-jai a Cabernet-Merlot cuvée, de olykor a Frettner is ragyogó élményeket adnak. Ja, és a kékfrankost kihagytam. Osztrák és magyar oldalon termő boraik egyaránt kedvesek számunkra. Egy titkuk vélhetően van: nem kell ezeket a borokat fiatalon meginni. Rendszeresen kóstoljuk a 2000-es, sőt korábbi évjáratok borait is, tőlük szétesett vagy akár csak afelé hajló bort soha nem találtunk. És még valami, ami lenyűgöz: az arányérzékük. A legritkább esetben fordult elő, hogy boraikban valami túl sok lett volna. Számomra pedig ez a legnagyobb erény egy borban: nevezetesen ha úgy gyönyörködtet, hogy nem akar egyben agyonnyomni is. Hogy érezhessem azt, egyenrangú társak vagyunk. Nem legyőzni akar, hanem örömöt szerezni. Azzal, hogy jólesően gondolhatok arra: mindjárt lenyelem. Az ízek számnak minden apró kis zugába eljutnak, a bor egyformán simogat mindenütt. Kerek, bársonyos, puha, izgató és mégis megnyugtat. Számomra ez a tökéletes bor-élmény. S bár tudom, nem erre a borra adnék 100 pontot, a 8 pont pontosan azt jelenti, bárcsak lenne belőle még egy pohárral… (6000 Ft - anno)
Chapoutier – Hermitage – La Sizeranne 1999
Korosabb tétel, amit már színe és illata is tökéletesen megmutat. Vélhetően később kóstoltuk, mint ahogy az optimális lett volna. Nem volt kimagasló évjárat Hermitageban, talán ennek tudható be egyfelől megfizethető ára, másfelől rövidebb élettartama. Illatában kis ázott széna, hecsedli, füstös hordó (jó értelemben) karakter. Savai még kellően lendületesek, cserzőanyaga szinte fiatalos. Az összkép valahogy akkor is afelé mutat, hogy nincs már sok ideje hátra. 6 pont (cca. 13.000 Ft)
Jaboulet Aine, Hermitage, La Chapelle 1999
Hermitage szíve a dombtetőn álló kis kápolna, illetve a körülötte lévő igencsak öreg, karós támaszos syrah ültetvény. Keveseknek adatik meg, hogy errefelé birtokoljanak némi szőlőt, akinek pedig van, az igencsak büszke rá. Azt hiszem, joggal. Ha kellően érett állapotban kóstoljuk az innen származó borokat, meggyőződhetünk róla, hogy a syrah itt valóban tud valamit. Illata egyedülálló, mintha füstölt levendulát szagolgatnánk. Érzéki és gazdag, hihetetlenül finom nüanszokkal. Savai még mindig tökéletes állapotban lévő borról tanúskodnak. Tanninja sem kevés, itt érezni talán, hogy a bor most már csúcsán van, optimális időben nyúltunk hozzá. Ízeiben is fűszeres, tele a provence-i kertek érzékiségével. A kávé csak nyomokban jelenik meg benne. Összetett, hosszú, ha nagyon akarunk benne hibát keresni azt mondhatjuk: lehetne kicsit koncentráltabb. Erős 7 pont nálam, másoknál 8. (cca. 18.000 Ft)
Domaine Courbis, St. Joseph - Les Royes 2005
Fiatalosan gyümölcsös illat, rengeteg ásványos jeggyel. Kitűnő savakat kínál, amire nem nehézkes test épül fel. Végig rettentő élénk, szinte vibrál a szánkban. Gazdag, komplex és hosszú is. Legfőbb erénye simasága. Csak a fiatalsága miatt nem lett az est bora. 8 pont (7980 Ft)
Domaine Courbis, Cornas - La Sabarotte 2006
Parker 93 pontja nekünk most nem jött be. A pincészet másik két bora sokkal jobban megnyerte a tetszésünket. Lehet, hogy Parker Úr imádja a tannint? Valószínűleg igen. Illatában gazdag, édeskés, hordó eredetű fát sejtető jegyekkel. (Ennek a bornak a 2005-ös évjárata sokkal jobban tetszett nekem.) Ízében is érezzük a fát, s bár a bor kétséget kizáróan nagy alapanyag, a minimális kedvességet hiányoljuk belőle. Ezért nem kaphat, csak 6-7 pontot. (16640 Ft)
Pangea Syrah 2004, Apalta, Vina Ventisquero, Chile
A rangos Apalta vidéken termett prémium syrah, amit egy ausztrál sztárborász, John Duval készít. Kétség kívül az egyik legelismertebb tengerentúli tétel. Eredetét nem tagadhatná le, a cassis csak úgy dől belőle. Persze ne felejtsük el, tankönyvi adat a syrah fekete ribizlis illat- és ízjegye. No de ennyi??? Hosszú, hatalmas testű bor, rengeteg cserzőanyaggal. Ezzel együtt a bor szép és élénk, gyümölcskedvelők előnyben. Megkapja a 7 pontot. (16000 ft)
René Gabriel szokta rendszeresen odabiggyeszteni egy-egy kóstolási jegyzet után: ez egy jó palack volt. Per analogiam: ez egy jó kóstoló volt…
Utolsó kommentek