Két fehér házasítás ugyanattól a pincétől - mindkettő 2008-as. Az egyik újbor, már november óta kapható és csavarzáras. A másik parafát kapott és bár friss, tartályos fehér, azonban nem kellett annyira sietnie, nem újbor. Nagyjából egy árban vannak - a Bortársaságnál most fillérre ugyanannyiért lehet megvenni őket: 1266 Ft-ért klubáron. Bevallom, az volt a prekoncepcióm, hogy könnyen elérhető best buy-t ajánlok a mai posztban, de a value for money cimkénél magasabbra nem sikerült jutnom.

Pannonhalmi Apátság St. Martinus 2008

A pincészet fehér újbora. Annak idején a 2007-essel nagyon kellemes tapasztalataim voltak, és nemcsak nekem. Frissen, novemberben is tetszett, később a tavasz vége felé pedig még inkább: üdítő, kerek, gyümölcsös bor lett addigra belőle. Egyáltalán nem volt érezhető rajta a koraszülöttség megviseltsége. Ezt viszont most kóstoltam először, és sajnos, csalódnom kellett benne. Van egy olyan gyanúm, hogy a fajtaösszetétel változása tehet erről. Korábban fűszeres tramini és királyleányka osztozott testvériesen az arányokon, a 2008-asba viszont került sauvignon blanc is, ami alaposan átírta a korábbi képletet. Vajon újkorában szebb volt, vagy a száj számít inkább?

Sápadt sárga egy kis zölddel, rengeteg apró buborékkal. Közepesnél intenzívebb virágos, szénás illatába egres és körte vegyül. Lehetne akár tisztán sauvignon blanc is. Szájban először kellemesen húsos gyümölcsös testét érezzük, aztán viszont beindul az éles citrusos savhenger kövér széndioxiddal megtámogatva, szemben vele pedig gebeszkedik a 4,5 gramm maradékcukor. Test és savak egyáltalán nem simulnak össze, külön életet élnek: tisztán érezni lehet egyiket vagy másikat a nyelv különböző pontjain. A korty vége felé aztán kezdenek egymásra találni, kár, hogy eddig kellett várnunk. A lecsengés már kellemes, szinte harmonikus, csak a bor magasságához képest nem elég hosszú. Ez így nem több, mint 4 pont.

Pannonhalmi Apátság Tricollis 2008

Korábbi évjárataival való találkozásaink alapján borítékoltam volna, hogy kevésbé fog tetszeni, mint a St. Martinus. Bizony nem volt igazam: most önmagához és Mártonhoz képest is jobban teljesített. Ő is három fajta házasítása, korábban is az volt. Annyi változás történt csupán, hogy a 2007-es 50-30-20 %-os olaszrizling, rajnai rizling és fűszeres tramini aránya 40-40-20-as felállásra cserélődött 2008-ban. Neki is van egy kis (2,1 gramm) maradékcukra, ám ez a komoly (7 g/l) sav melett nem igazán érződik. Jóval közelebb áll az egyensúlyhoz, mint a St. Martinus.

Sápadt sárga, milliónyi apró buboréktól zavaros kitöltéskor. Orrban visszafogottabb, virágos, krétás, linzeres. Leginkább az olaszrizling érvényesül, ami cseppet meglepő a tramini mellett. Sokkal egyszerűbb, természetesebb hatású illat, mint a St. Martinus-é. Szájban markáns, citrusos savak fogadnak, könnyedén megtartva a bor közepesnél vékonyabb testét. Ez a bor is egyértelműen savhangsúlyos, de azért már nem lógnak ki belőle. A korty második felétől beköszön egy komoly olaszrizlinges kesernye, ami már végig velünk is marad a fanyar, közepesnél hosszabb lecsengésben is. Vastag négy, néha eléri az 5 pontot.