Hazudhatnék, hogy iménti kóstolásaim alapján kíváncsivá váltam Janusék Pinot Noirt és Cabernet Sauvignont tartalmazó rozéjára is, pedig bizony nem annyira. Nem szoktak érdekelni a rozék. Valójában a BL döntőhöz kerestem valami könnyű italt, ami nem kell, hogy elvonja a figyelmem vagy nem kár, ha nem tudja. Kéznél volt ő, felbontottam, és ha nem is egy Messit ismertem meg benne, de Rooney-nál azért mégis jobban nyomta ezen az estén. Nyert a Barcelona. A bor meg olyan hamar elfogyott bontás után, hogy a bor színét is bemutató képet innen kellett, szereznem a nagywebvilágból.
Valószínűtlen mégis szín: hagymahéj neonnal kivilágított óriásplakáton. Illata a műfajhoz képest nem éppen orrbavágó – nálam bizony szerencsére. Epres savanyúcukor, aztán citromos málnaszörp hanyagul langyos betonra löttyintve. Csokornyi apró piros virág cserépben. Egész jó kezdésnek tekinthető, ha nem feltétlenül kurvás rozéra vágyunk. Kóstolva lendületes és finom savai vonják magukra a figyelmet először, bulváros támogatást élvezve a remekül eltalált széndioxid mennyiség által. Ízében korrektül megkapjuk az illat őszinte ígéreteit, talán az epres cukorka és a citrom brusztol ki magának közülük leginkább jelentős szerepet. Lecsengése sem okoz csalódást: tartalmas, rozéra szégyent nem hozó hosszúsággal bír. Kellően hűsen igencsak üdítő élményt nyújt: finom, csúszik, kérek még. Öt pont.
Utolsó kommentek