Kaptam a brit Decantertől egy hírlevelet, amiben a főhír a következő volt: "Hivatalos: Chilében készül a világon a legjobb sauvignon, rizling, pinot noir és cabernet-alapú házasítás." Anyátok, gondoltam. A linkre kattintva a "Chile diadalmaskodik a Decanter World Wine Awards-on" című cikkhez jutottam, amelynek első mondata egy oktávval lejjebb ugyan, de megismétli a fő állítást - itt már nem egyedül Chile a legjobb a világon, hanem a legjobbak egyike. Bár a szuperlatívuszokban való dagonyázás és az öndicséret nem lehet teljesen idegen egy olyan laptól, amely "a világ legjobb bormagazinja" fejléccel jelenik meg, nekem mégis elkerekedett a szemem. A magukat arisztokratikus mértéktartással és óvilági bölcsességgel marketingelő Decanter-szerzőktől, akik reflexszerűen rúgnak bele Robert Parkerbe, és élcelődnek a kóla-vedelő tahó amerikaiakon, furcsa azt olvasni, hogy létezik "a világ legjobb bora", és az éppen az ő borversenyükön terem. A világ legjobb bora körülbelül annyira kifinomult koncepció, mint a világ legjobb étele, a világ legjobb felesége vagy a világ legjobb szimfóniája. Ráadásul közismert tény, hogy a Decanter World Wine Awards-ot, mint a versenyeket általában, a legendás borászatok - az etalonnak számító boraikkal egyetemben - nagy ívben kerülik. Borversenyen indulni csak nyeretlen kétéveseknek kifizetődő, a nagynevek csak veszíthetnek.

Nem tagadom, hogy az én vérnyomásomat külön megdobta, hogy a borországok új királya a Decanter szerint Chile. Amikor kezdett rajtam a borőrület elhatalmasodni, az első nagy külföldi szerelmem Chile volt. Azóta 180 fokot fordult az ízlésem, és Ausztráliát leszámítva nincs még egy olyan ország, amelynek borairól ennyire lesújtó véleményem volna. Nem szeretném a Decanter hibáját fordítva megismételni, és kijelenteni, hogy minden chilei bor szar. Csak annyit mondhatok, hogy én még nem találkoztam jóval. Hozzám valahogy mindig csak a gumibogyószörpök jutnak el. (Ha valaki szeretne szavamon fogni, az most viszonylag olcsón megteheti, mert a Bortársaságnál az egyik legnevesebb chilei borászat, a Montes rákerült az akciós lapátra. (Aki kóstolta már a Montes Limited Selection (megalol) Pinot-ját, dobjon nekünk egy rövid értékelést!)) Én tehát a jövőben is burgundi pinot-król, moseli és wachaui rizlingekről, bordeaux-i cabernet-házasításokról fogok álmodni, bármilyen hülyének tűnjek is a hivatalos eredmény tükrében.

Jamie Goode, a kiváló blogger egy tegnapi tweetjében mértéktartó stílusban foglalta össze a véleményét az esetről: "a Decanter.com próbálja a hitelét eljátszani". Én eddig csak a magyar elhajlásra fújtam, de telik a pohár az eredetivel is. 

A Decanter World Wine Awards teljes eredménylistája itt olvasható, a magyar eredményekről már korábban beszámoltunk.