Csodák pediglen nincsenek. Vagy csak én jó érzékkel elkerülöm őket. Tavasszal mi mentünk Somlóra, most ősszel, nem először, és remélem nem is utoljára, a Festetics palotába jött Somló. A portfólió-kóstolóra azzal az eltökélt szándékkal mentem, hogy az ismert borászatok ismert borai mellé újabb kedvenceket szerzek. Bár ez nem igazán sikerült, de ismét megállapíthattam, hogy nem véletlenül tartom az egyik legizgalmasabb borvidékünknek Somlót.

Minden adott volt pedig, hogy sikerüljön új kedvenceket találni: a helyszín remek volt, a tömeg elviselhetően nagy, a borok néha picit túlmelegedtek, de ez sem volt vészes. Csak hát a bevált nevek ismét remek borokat hoztak, az általam kevésbé ismert, kóstolt borászatoknál viszont a minőség sokszor igencsak ingadozó volt. Pedig iparkodtam, és belekóstoltam a Fazekas pince, a Bogdán pince, a Szabóvári pincészet boraiba, de nem találtam kedvemre valót köztük. Csordás-Fodoréknál tetszett az olaszrizling, ha savszegényebb lett volna, a juhfarkat is szeretni tudtam volna. Ezúttal Fekete Béla borai is csalódást okoztak, egyedül a 2006-os furmintban leltem örömöm.

Ami ismét maradéktalanul tetszett, az a Tornai Top Selection sor, egyik boron sem találtam fogást, egyedül azon morfondíroztam, most épp melyik a kedvencem. Végül az újdonságok mellett tettem le a voksom, a 2007-es sorozat egy házasítással bővült, remekül illett a fajtaborok közé. Meglepően szikárak voltak a 2008-as hordóminták, mind az Aranyhegyi juhfark, mind pedig a Grófi hárslevelű savasabb, férfiasabb elődeinél. Közel volt a tökéletességhez a Somlói Apátsági Pince sora is, bár jómagam a 2007-es juhfarkért nem rajongok, de a nyolcas hárslevelű és a hetes Hilla kedvemre való volt. A pult alól előhúzott olaszrizling pedig a legtartalmasabb fajtabor, amire emlékszem ebből a fajtából.

Takács Lajos Hollóvár pincéjének a borai személyes kedvenceim, tavasszal is feltűnt, hogy kissé visszafogottabb, halkabb lesz a 2008-as sor, mint elődei, most is ezt állapítottam meg. Két bor kimagaslott a többi közül nálam: ilyen elegáns sauvignon blanc-t még nem ittam itthon, a furmint pedig ismét jól sikerült.

Új dizájnnal érkezett a Laposa pince, fiatalosra, modernre szabták címkéiket, nekem mindenesetre a régi címkés, 2007-es somlai olaszrizling tetszett a legjobban. Frissek, gyümölcsösek, könnyen ihatók a 2008-as borok is, a 2007-es rizling négyzet pedig kifejezetten tartalmas is. Friss, tartalmas, számomra meglepően jó volt Kreinbacherék pezsgője, ez még Szigetiéknél készült, de a következő évjárathoz elkészül a saját üzem is. A juhfark ismét tetszett, és jól estek a Szent Ilona pince fajtaborai is. A Dénes pincénél még le nem tisztult 2009-es borokat is lehetett kóstolni, remélem a tavaszi évjárat-bemutatóra is visszahozza őket Tibor.

Györgykovács Imre 2008-as borokat hozott, fajtajelleges volt mind, a parfümös tramini mellett a hárslevelű tetszett most a legjobban. Juhfarkoztam és hárslevelűztem a Kolonics pincénél, egymás mellé lehetett tenni két évjáratot is, most szebbnek, készebbnek tűnt a 2007-es, ígéretesnek a 2008-as. Spiegelberg 2008-as boraira még a kóstolás végén is felkaptam a fejem, mind az olaszrizling, mind a furmint tartalmas, szikár, és nagyon harmonikus volt. Albert gazdát is elirányítottam Stefán irányába, úgy tűnik, jól tettem.