Sok minden befolyásolja azt a döntésemet, hogy épp milyen bort bontsak estére. Van, hogy ételhez bontok egy palackot, van, hogy a hangulatomhoz. Néha jól esik a megszokott, bevált termelőkhöz ragaszkodni, de egyre többször keresek valami újat, ismeretlent. Ilyenkor óhatatlanul is pofára esek jó párszor, és gyorsan visszamenekülök a megszokotthoz. De sosem adom fel, és újra meg újra borboltosokat zaklatok, hogy mutassanak valami ritkaságot. Az viszonylag ritkán fordul elő, hogy borbarát ismerősöm hoz valamit, amit még sosem kóstoltam, és ebből valami nagyon jó sül ki. Most viszont így jártam – kaptam egy bort napközben, este pedig pont olyan hangulatban voltam, hogy azon nyomban meg is bontottam. Aztán három napig örültem.

A badacsonyörsi Váli Borászatról, bevallom, sosem hallottam eddig. Informatív honlapjáról sok mindent megtudtam a pince hátteréről, leginkább persze azt, ami a palackon is ott virít: Váli Péter a saját örömére kezdett el bort készíteni. A szenvedély odáig fajult, hogy a kéthektáros birtok új célja a pénzügyi nullszaldó, hosszabb távon pedig egy öthektáros kézműves pince felépítése. Szimpatikus filozófia. A fajtaválaszték egyrészt tipikusan Balaton felvidéki, másrészt átgondolt, van könnyedre hangolt muscat ottonel – budai zöld házasítás, fröccsbonak szánt budai zöld, kéknyelű, olaszrizling, szürkebarát, és pinot noir – manapság már ez sem meglepő ezen a vidéken, Szászi Endrénél is kóstoltam ebből a fajtából szűrt bort.

Hozzám az olaszrizling jutott el, ami részben acélban, részben új fahordóban érlelődött, fél évig, majd palackban pihent. Nálam pedig pohárba került. Kiöntéskor is látszott: tiszta, tükrös bort kaptam, szalmasárga színűt. Forgattam a poharat, néha beleszagoltam, és kellemes, virágos illatokat éreztem. Melegedve megjelentek az édeskés, hordóból származó illatjegyek is, nem elnyomva a szintén felbukkanó mandulás, ásványos jegyeket. A korty hibátlan – lendületes, tartalmas. A végén megjelenik a fajtára jellemző keserűmandula is, ami után én újabb pohárral töltöttem. Aztán úgy alakult, hogy maradt másnapra, sőt, harmadnapra is; semmit nem vesztett értékeiből a bor, sőt. Talán másnap még jobban is tetszett. Vagy csak jobb hangulatban voltam, nem tudom. Mindenesetre a címkével ellentétben nem érzem azt, hogy ezt a bort csak a maga örömére készítette volna a borász. Az enyémre is.

5-6 pont határán táncoló tétel, 1500 forintos áron igazi best-buy.