Miklós Csabát majd’ két éve látogattam meg Móron. Azóta igyekszem figyelemmel kísérni a borait. A Várban végigkóstoltam a teljes kínálatot, és feljegyeztem magamnak, hogy a két száraz ezerjóját tüzetesebben is meg kell vizsgálnom. A csakazízéér még nem került terítékre, ellenben egy Klassz vasárnapi ebéd után vettem a helyszínen egy Csodát.
Csaba mindig vidám természete a boraira is átsugárzik, elég, ha azok neveit végigolvassuk: Füligér, Csakazízéér, Tündérkert. A Csoda elnevezés nekem kicsit sok, bevallom, a címke viszont szerintem telitalálat. Hátoldalán az elmaradhatatlan tömör, hiányos mondatokból álló bortörténet: „Békebeli gyalog tőkék, Vértes lábánál, Csókában. Fekvés csodás. Ezerjó fajta, rendkívüli lehetőség. Ízes minerális. Szeretünk, sóhajtunk. Az apa meg én.”
A békebeli tőkék 80-90 évesek, ez különbözteti meg a két 2008-as ezerjót, a másikhoz az alapanyag fiatalabbakon termett. A bor acéltartályban készült, szerintem ez nem vált kárára. Aranysárga színű, méltóságteljesen hömpölygő bor ez, illatában nagy csokor virág (Csaba virágkereskedelemmel foglalkozik, amikor épp nem a boraival, szóval ez a jegy érthető), köves talaj, és méz. Ízében harmónia: lendületes, vibráló savak, moderált szesz (13-as), és 8 gramm cukor. Nem billeg a korty semerre, izgalmasan, gyümölcsösen csúszik, a következő pedig még inkább. Nem emlékszem ennél jobb ezerjóra. 7 pont. (Ha nagyobb merítést terveznek Csaba boraiból, menjenek ki Budakeszire, a Pincekulcsba, ott a teljes borsor kapható, jó áron.)
Miklós Csaba következetesen miklóscsabizza magát, a címbéli közvetlenséget ez indokolja. Úgyhogy emiatt a helyesírási hiba miatt ne ragadjanak klaviatúrát. Ha viszont ismerik ezt a móri bort, feltétlenül mondják el, mit gondolnak róla!
Utolsó kommentek