Ha év eleje, akkor brunello kóstoló. Így volt ez tavaly is, a hagyomány idén sem szakadt meg. Suhayda László, az Enoteca Montalcino tulaja, ismét felbontott egy tucat brunellót. Az apropó ilyenkor az új évjárat piacra kerülése, illetve két évjárat is januártól kapható: a sima 2005-ösök és 2004 riserva-i. Mivel 2005 csak négycsillagos évjárat volt, szemben 2004 öt csillagával, így előbbi tételekből négy palackot, utóbbiakból nyolcat is alaposan megkóstoltunk. Azt azért már az elején leszögezném, hogy friss brunellókat kóstolni liliomtiprás.

Arra mindenképpen jó azonban egy ilyen kóstoló, hogy az ember meg próbálja megsejteni, melyik borból érdemes most venni, és pár év múlva bontani. Merthogy a brunello sajátossága, hogy egyrészt jól érlelhető, másrészt a palackok jelentős része piacra kerülés után hamarost elfogy. Várhatóan az ötcsillagos 2004-es évjárat riserva-i hamarabb, mint a 2005-ös sima tételek.

Brunello di Montalcino 2005

Először a sima tételeket kóstoltuk, abból is a Fattoi 2005-ös brunellót legelébb. Animális, ásványos, földes illat után egyenes savgerincre épült bort kóstoltam, kis édességgel, és még igencsak harapós tanninokkal. Gyenge hat pontot adtam neki. Nem így a Talenti brunellójának! Megkarcolta a nyolc pontot is, de végül csak erős hetet adtam rá – egy szinte kész állapotban levő, kicsit újvilágira hangolt bor képét mutatta aznap este ez a tétel. Illatában feketebogyósok, rumosdió, a még kicsit tolakodó alkohol a kortyba belesimult. Dinamikus savak, cseppnyi édesség, hosszú lecsengés –remek bor. Ennél is jobb volt a Gorelli, az el is érte stabilan a nyolc pontot. Az illata nagyon gazdag: animalitás, fűszerek, válogatott bogyósgyümölcsök keverednek benne. Kóstolva sem okoz csalódást, a nagy várakozást egy elegáns, komplex korty követi, kicsit még érdes, de érett tanninnal. A legizgalmasabb 2005-ös volt az est során. A Collemattoni brunellója ismét az újvilági, kicsit lekváros borokat juttatta eszembe. Ez konkrétan szilvalekváros volt. Illatáról a behízelgő jelző jutott az eszembe, gyümölcsös, fűszeres, vaníliás volt. A korty pedig kerek, gömbölyű volt, izgalomnak kevés hely jutott, ízig-vérig hétpontos bor volt.

Brunello di Montalcino Riserva 2004

A 2004-es borok kóstolását is a Fattoi-val kezdtük, ami nálam a sor egyik leggyengébb bora lett. Pedig az illata tetszett: narancshéj, animalitással ötvözve. Kóstolva viszont egysíkú, már-már unalmasnak tűnt, ráadásul a vége határozottan kesernyés volt. Öt pontnál nem jutott feljebb. A Caprili 2004-es tétele több izgalmat okozott. Illatában túlérett, kissé lekváros (áfonya, málna) volt, de kóstolva az alkohol nem nyomta el a szép savakat, érett tanninokat, és a komoly testet. Úgy tűnt, mintha cukor is maradt volna a borban. Nem feltétlenül ezen a boron mutatnám be, hogy milyen egy igazi brunello, de mint bor, nálam vaskos hét pontot kapott. Nem tetszett a 2004-es Lazzeretti riserva, petúniás, virágos illata engem nem vonzott. A kortyban a puncsos, édes jegyek domináltak, a savak kifejezetten lustának tűntek. Öt pontnál magasabbra ez sem jutott. Csalódást okozott a Mocali pince tétele is, itt is az édesség kapta ugyanis a főszerepet. Illatban jobb volt: friss gyümölcsöket és finom fűszereket szagoltam, ízben azonban egyszerű, kerek, izgalommentes volt, azaz hat pont. A Talenti viszont kiverte a biztosítékot, és nem csak nálam. A 12 kóstolóból 11-en az est legjobb borának szavaztuk meg, ritka az ilyen egyértelmű fölény egy borkóstolón. Pedig az is az új stílusú brunellók közé tartozik, áfonyás joghurtos illata, a szépen adagolt hordófűszer legalábbis ezt mutatta. A korty viszont kifejezetten légies volt, nem akart lehengerelni, nem akart vaskosnak látszani. Cizellált savak, érett, kicsit még húzós tannin, hosszú lecsengés. Ha most még csak nyolcpontos is az összkép, idővel magasabbra is juthat. Ezek után a Gorelli nehéz helyzetben volt, nem is jutott túl magasra. Illatában volt egy zavaró jegy, amit nem tudtam hova tenni, sok pörgetés után aztán az ásványosság ezt szerencsére elnyomta. A korty azonban csalódás volt, a közepes test nem bírt el a masszív tanninokkal és az alkohollal. Persze bőven volt szépség is a borban, a savszerkezet remek, a közepes test önmagában nálam erény egy brunellónál. A csalódásom azonban jelen esetben szolid hat pontot ért. A Collemattoni is némileg bizonytalan illattal fogadott, aztán paradicsom, bogyósgyümölcsök és fűszerek kompenzálták ezt. Ízben bizonytalanságnak nyoma sem volt, tömör, feszes szerkezet, elegáns savak, némi édességgel megfűszerezve – ezeket jegyeztem fel. Ez is elérte nálam a nyolc pontot. A kóstoló csúcsának szánt Uccelliera rosszul járt: az első palack sajnos dugós volt, így hiába szellőzött egy napot, új palackot kellett Suhayda Lászlónak bontania. Levegőzés nélkül ez nem tudott teljes szépségben pompázni, kifejezetten zárkózott volt. A poharat forgatva kiderült, hogy a zárkózottság mögött elegáns, kissé vegetális illat rejtőzik. A korty enyhén édeskés, a masszív tanninérzet is csitult volna talán a levegőztetéssel. Nekem egyelőre nem tűnt annyira színesnek ez a bor, mint a Talenti. Hét- és nyolc pont határára tettem.