Vébé- és kánikulakompatíbilis tartalommal lepjük meg az olvasót, miszerint sörözünk. Német és belga tételek, egy kis stílusgyakorlat, bevezetés a minőségi sörözésbe. Túravezető: Nagymarosy András. Az eredmény: több mint kielégítő.
Magyarország, ez a felelősség nélküli kis komp-Abszurdisztán nem csak Kelet és Nyugat, Róma és Bizánc, katolicizmus és protestantizmus, germán és szláv tenger, időmértékes és hangsúlyos verselés, Abba és Boney M meg mittudomén még micsoda között őrlődő, tipródó, tökölő, ingadozó, Mohamed koporsója jellegű átjáróház, de bor versus sör ügyében is minimum macerás. Sz. Kis László sugallatára hajolt el alkoholista társaságunk sörirányba, miszerint a borkörökben ismert kollégista és Kerkaborum-tulaj meghívta régi ismerősét, dr. Nagymarosy Andrást, tartson itthon beszerezhető anyagokból (konkrétan a németes sorspecialista.hu és a belgasorokhaza.hu impresszív választékából) egy kis sörbemutatót, amolyan ismerkedési estet.
Dr. Nagymarosy a borrajongóknak is ismerős lehet, mint a Borkollégium rendes tagja (alighanem nagy szerepe van abban, hogy a Borkalauz évről évre megismerteti az olvasót a pliocén bazalt és az oligocén márga talajokkal), WSET-tanfolyamok oktatója, akadémiai borversenyek állandó bírálója. Boros vonalon érdekes információ még, hogy Nagymarosy tanár úr, az ELTE Általános és Történeti Földtani Tanszékének docense éppen egy terroirborokról szóló könyvön dolgozik; minimum érdekes műnek ígérkezik, hiszen a szerző nyilvánvalóan többet tud a hazai talajokról, kövekről, ásványokról, mint bárki, aki eddig bortémában publikált.
Lényeg a lényeg: az ismerkedési est söreit úgy próbálták válogatni a házigazdák, hogy a legfontosabb sörstílusokat reprezentálják, a sorrendet pedig igyekeztek úgy kialakítani, hogy az egyszerűbbektől (a legősibb módszerrel késztett söröktől) a bonyolultabbakig, modernebbekig jussunk. Nagymarosy doktor pedig töviről-hegyire elmesélt mindent, amit az adott sörről tudni érdemes. Tehát most nem is kóstolási jegyzetek következnek, hanem mese.
Oude Geuze Boon (6,5%)
A kizárólag Dél-Nyugat-Brüsszelben főzött (és szinte csak ott fogyasztott) geuze (hörghurutos, kemény hával ejtendő: hhrrhhőz) körülbelül hatvan százaléknyi búzából (amelynek egy része malátázott) és negyven százaléknyi árpamalátából áll. Kábé ötszáz éves találmány. A megfőzött gabonát a sörfőzőpadlásokon szétterítették, és egy éjszakára rányitották az ablakokat, ennyi idő alatt a levegőben lévő vadélesztő (konkrétan a Brettanomyces bruxellensis) beindította az erjedést. (Vagy nem. Akkor a padlásnyi ázott, félreerjedt, berohadt gabonát ki kellett dobni, vagy megetetni az állatokkal.) Nagy mennyiségű szárított és érlelt komlóval készül a geuze alapsöre. Régen a komlót elsősorban tartósítószerként használták, azért szárították, és érlelték hosszú ideig, hogy kevésbé legyen keserű. A kész spontán erjedésű alapsört lambicnak nevezzük, hordóban érlelt két-három és egyéves lambic sörök házasításából jön létre végül a geuze, pezsgőspalackba kerül, és ott bent utóerjed. (Brüsszeli pezsgőnek is nevezték évszázadokon át.) A legjobb geuze-ök akár 10-20 évig is eltarthatók. Készül gyümölcsös ízesítésű formában, ilyenkor a lambicot gyümölcsökkel (egy liter sörhöz 20-40 deka gyümölcsöt is használnak), például cseresznyével (Kriek) vagy málnával (Framboise) erjesztik újra. Nagy gasztronómiai értékű italnak tartják, elsősorban belga konyha kagylóételeihez illik jól.
Ipari méretekben a XIX. század óta főznek lambic és geuze söröket, a modern sörgyárak természetesen újítottak a technológián, már nem a padláson nyitogatják rá az ablakot, és az élesztő ugyan továbbra is a Brettanomyces bruxellensis, de már nem annyira spontán: beoltják a kultúrákkal a jól előkészített gabonalevet. Az érleléshez használt portóis hordókat vásárolnak.
A Boon a nem túl sok dél-nyugat-brüsszeli geuze-előállító egyike, talán a legnépszerűbb.
Már illatban is borszerűen gazdag, kifejezetten savanyú karakterű, citrusos (lime), élénk savú sör, finom, harmonikus keserűséggel a végén. Mindenki nagyon szerette. És mindenkit meglepett, hogy borszerű élményt ad.
Berliner Kindl Weisse (3%)
A Berliner Weisse hagyományos észak-német sör, valószínűleg hamburgi eredetű, de a Franciaországból átmenekült hugenottákat is gyanúsítják föltalálásával; a XVI. század végén tűnt föl először Berlinben, de a XIX. században lett csak igazi Berliner, akkor a német főváros legnépszerűbb itala volt, több mint 700 helyen főzték. 1:3, 1:4 a búza-árpa arány, ugyanúgy felső erjesztésű, mint a lambic, és a németek már régen is a belgáktól honosított brüsszeli élesztővel erjesztették. Emellé még kapott egy kis tejsavas erjedést is (lactobacillust adnak hozzá). A geuze-höz hasolóan pezsgőszerű (palackos utóerjedés), de annál világosabb, és jóval alacsonyabb alkoholtartalmú.
Ma már csak egyetlen berlini sörgyár készít Berliner Weissét, az Oetker tulajdonában lévő Berliner Kindl. A németek (berliniek) szinte kizárólag “betéttel” (”mit schuss”), azaz málnaszörppel, illetve erdei mügéből (Galium odoratum) készült szörppel (Waldmeistersirup) fogyasztják, ohne schuss csak külföldi sörrajongók vagy fogalom nélküli turisták.
Jelentős savú, határozottan (mondhatni: kegyetlenül) savanyú, citromos-grapefruitos karakterű, frissítő sör. Nagyon kevés komlóval készül, keserűség alig érezhető benne. A kóstolókból általában szélsőséges reakciókat vált ki, sokan tartják ihatatlanul savanyúnak, de van széles rajongótábora is. A mi rendkívül nyitott és szorgalmas tankörünk inkább lelkesedett érte. Kánikulában nem kell jobb.
Gaffel Kölsch (4,3%)
A sörrendszertanban önálló stílus a kölni (kölsch) sör, az Altbierekkel van rokonságban, de az altoknál világosabb, tisztább hagyományos, felső erjesztésű sör. Ez a stílus már közelít a hétköznapi lagersörök ízvilágához, de azoknál sokkal nyersebb, gazdagabb, izgalmasabb. Illata komlós, virágos, fűszeres. Elsőre igen jelentős keserűsége tűnik föl (az IBU skálán 30-40-es), de valószínűleg inkább csak azért, mert az előző tételek jellemzően savanyúak voltak inkább. Több tétel után visszakóstolva éppen az szájba ötlő, hogy mennyire harmonikusan egyensúlyoz a savanyúság és a keserűség benne. Fűszeressége, gazdagsága csak utána került elő. Legfilozofikusabb kóstolónk három nappal az esemény után, otthon, magában, nyugalomban is megvizsgálta: “tiszta illat és ízek, finom buborék, tartalmas korty, hosszú lecsengés, elegancia.” Többszöri kóstolásra valóban az egyik legharmonikusabb sörnek tűnik, amivel valaha találkoztunk. Semmi sem sok, semmi sem kevés. Finom, sűrű, apró buborékjai szinte pezsgőszerűvé teszik. Az egyik legsikeresebb tétel volt ezen a kóstolón.
Blanche d’Ardenne (4,3%)
Fehér flamand búzasör, elég sok helyen lehet kapni, nagy áruházakban is előfordul. 60-40 a búza-árpa arány, különböző ízesítőanyagokat is tartalmaz. Korianderre, szegfűborsra tippeltünk, illetve a curacao likőr alapanyaga, a jellegzetes aromájú kis, kesernyés narancs (laraha - vajon létezik magyar neve?) vetődött fel. Frissítő, élénk ital, talán kissé túlaromásított. Nem tűnt különösebben érdekesnek.
Schneider Weisse Unser Original Tap 7 (5,4%)
Búzasörspecialista bajor sörfőzde Kelheimben, 1872 óta üzemel. Ez a söre igen szép, korrekt német búzasör, a szokásosnál sötétebb szín, szegfűszegre emlékeztető fűszeresség, élénk szénsav. Nagyon jól iható, kedves sör, de nagyobb feltűnést ebben a sorban nem keltett.
Scheyern Kloster Weisse Dunkel (5,2%)
Felső erjesztésű bajor kolostori sötét búzasör. Az egyház élelmiszeripari (így sörfőzési vagy borkészítési) tradícióit nem ragoznánk, de azt nem árt tudni, hogy a német (és belga) kolostori sörök nagyon nagy többségéhez hozzá sem érnek már papok, világi söripari cégek vették meg az egyháztól a márkákat, jobb esetben szigorú minőségi felügyelet alatt állnak. A scheyerni sörfőzde mindenképpen jobb eset, kitűnő minőségű söröket gyárt a helyi piacra. Az 1119-es alapítási dátumot sem kell nagyon komolyan venni, bár valóban akkor kezdtek sört főzni kolostorukban a bencések, évszázadokra leálltak, csak a második világháború után indította újra a sörgyártást egy világi cég a kolostor nevével és a szerzetesrend engedélyével. Komplex, izgalmas sör, pörkölési aromák, karamell, számottevő édesség mellett figyelemre méltó savkészlet, hosszú, sok rétegű utóíz.
St. Georgen Brau Keller Bier (4,9%)
Az első “lager”, azaz alsó erjesztésű sör a sorban. A sörben alászálló, nehéz élesztőtörzsek maguktól alakulhattak ki már a középkorban, amikor a még hagyományos módon készített söröket félig erjedten hűvös helyeken, például barlangokban tárolták. A hütött erjesztéses technológia természetesen csak a XIX. században alakult ki, de villámgyorsan elterjedt, és meghatározóvá vált a világ sörgyártásában. (Apró nemzeti büszkeség: az osztrák Dreher Antal is elsők között volt az új technológia bevezetésében, kifejlesztésében. 1840-ben Dreher schwechati sörfőzdéje - Kőbányán csak 22 évvel később alapított gyárat - már lagert állított elő.) A buttenheimi (Bajorország) St. Georgen Brau a Kellerbier műfajának meghatározó sörfőzdéje (és a kellerbier.de domain birtokosa). A kis, családi főzdék szűretlen, pasztörizálatlan, csak helyben kapható söreit hívták így, míg rá nem jöttek, hogy ezt is érdemes palackozni, és a technológia (steril palackozás) elég fejlett volt már ahhoz, hogy a szűretlen, kezeletlen formájában messzebbre is eljuttassák.
Aranybarnás színű, egy cseppet édeskés, gazdag ízű sör, biztos, hogy sosem tippelnénk lágernek. Illatban kandiscukor, narancshéj, koriander. Közepes testű, a korty egy kicsit vizesebb, mint szeretnénk. Pörkölési jegyek, utóízben nem határozott keserű és vele egyensúlyozó savanyúság.
Pilsner Urquell (4,4%)
A világ egyik legnépszerűbb alsó erjesztésű stílusának (Pils) névadója. A sörgyár történetét mindenki kiwikipédiázhatja, a lényeg, hogy 1842-ig a csehek piszok rossz sört főztek Pilsenben, ekkor a város polgárai hívtak egy bajor sörfőzőmestert az újonnan épített gyárukba, készítene hűtött technológiával bajoros stílusú, alsó erjesztésű sört nekik. Még egy másik fontos epizód a nagy hagyományú sörgyár történetében: 1999-ben a SABMiller söripari óriás hatalmas mennyiségű pénzzel megtörte a cseh állam ellenállását, és többségi részesedést szerzett az addig nemzeti kincsként őrzött sörgyárban. A privatizációról évekig heves vita folyt. A globális kapitalizmus mocskos keze által a Plzensky Prazdroj egy cégcsoportba került a mi kőbányainkkal (Dreherünkkel), aminek csak örülhetünk, mert igen olcsón és igen sok helyen lehet kapni ezt a kiváló sört.
Tehát ez ismerős tétel, gyakran találkozunk vele, kedveljük lágy struktúráját, határozott keserűségét.
A német Pils sörök egyik népszerű képviselője. Kemény, határozott, keserű sör, testben vékonyabb, alkoholban erősebb, mint az Urquell, szénsava is több.
Aecht Schlenkerla Rauchbier Märzen (5,1%)
Bambergi füstölt sör: az árpamalátát bükkfa füstjén szárítják. Ezt a sörfőzési technológiát csak Bambergben és környékén használják, rauchbier csak itt van, mindössze nyolc sörfőzde kínálja.
Märzen, azaz márciusi típusú sör: ezt a fogalmat megint történetileg kell tisztázni. Az 1539-es bajor Brauordnung szeptember végétől (Szent Mihály napjától) április végig (Szent György napjáig) engedélyezte a sörfőzést. A szezon végi, márciusi söröket erősebbre főzték (több malátából), mint a normál söröket, hogy jobban eltarthatók legyenek a nyári hónapokra. Az hétköznapi söröknél erősebbre főzött, kicsit sötétebb színű söröket hvják azóta Märzennek.
Brutális kóstolási élmény. Mintha füstölt szalonnát szagolna és inna az ember. Még a ruhája is szagot kap tőle. Füst, füst, füst és füst.
Bármennyire is szórakoztató ital (mert az), nehéz elképzelni, hogy valaki két korsónyit legurítson belőle. Egyszer érdemes kipróbálni, mondom, élmény.
Aecht Schlenkerla Rauchbier Weizen (5,2%)
Ugyanaz búzában. Kicsit visszafogottabb, kicsit harmonikusabb talán. De igazából: füst, füst, füst és füst.
Newcastle Brown Ale (4,7%)
Az angol ale-ek egyetlen képviselője a sorban, a brown ale műfajának legsikeresebbje és legismertebbje. Jelenleg a Heineken tulajdona a híres észak-kelet-angliai sörfőzde, és már kiköltözött Newcastle-ből, legújabban a North Yorkshire-i Tadcaster városában működik.
Az english brown ale Londonban született a XIX. század végén, a newcastle-i változatot 1927-ben kezdték főzni.
Felső erjesztésű, definció szerint. Karamellás, édeskés, gyümölcsös alaphang, nagyon erősen érezhető kandiscukor (adnak hozzá!), pörkölés ízei, harmonikusan, de mégsem eléggé keserű vég. Szénsava, mint az angoloké általában, szerény, természetes.
Itthon áruházakban is hozzáférhető.
Duvel (8,5%)
A Duvel Moortgat az egyik legsikeresebb, és dinamikusan fejlődő flamand családi sörfőzde. “Belga arany ale” típusú sörüket rendkívüli ereje (magas alkoholtartalma) miatt ördögnek (Duvel) becézték a helyiek, ebből lett aztán világmárka. A Duvelt eredetileg Győzelmi Ale néven kezdték főzni az első világháború után, igazán sikeres csak az 1960-as, 70-es évektől lett. Akkoriban már teljesen egyeduralkodóvá váltak a lager típusú (alsó erjesztésű) sörök, a Duvel egyfajta ellenhullám éllovasa. Felső erjesztésű, készítéséhez három féle komlót (cseh, bajor és angol), pilzeni malátát, Skóciából hozott élesztőtörzset használnak. Stílusteremtő sör, nagyon sokan utánozzák, a névadásban is.
Illatában a banán és a sárgabarack, ízben is ezek a vezérgyümölcsök. Jelentős fűszeresség, élénk savak. Hosszú, sűrű, de frissítő sör. Kicsit talán édesebb, mint kéne.
Schneider Weisse Unser Aventinus Tap 6 (8,2%)
A már említet bajor búzaspecialista doppelbockja. Újabb fogalom kerül elő tehát: bock sör. Az észak-németországi Einbeck városából származó erős, sötét, sör neve. Manapság jellemzően alsó erjesztésű (lager) sörök a bockok, de eredetileg még hagyományos, felső erjesztésűek voltak. A bajorok nevezték el Bocknak (Einbeck - Einbock - Bock), mivel a XVII. században einbecki sörfőzők érkeztek Bajorországba, hogy megtanítsák végre rendes sört főzni az addig elég gyöngén muzsikáló helyieket.
Első szippantásra áztatott búza jellegzetes illata (higgyék el egy horgásznak!), aztán nyílik: kevés kardamom, kandiscukor, mogyorós csokoládé. Ahogy melegszik egyre izgalmasabb, sokrétűbb. A búzasörök jellemző élénksége, a savanykásság megvan, de a pörkölt kandiscukros édesség zárójelbe teszi, apró buborékjai nagyon élénkek, betöltik a száj felső részét. Idővel odaégetett szamócából készült szénsavas szörpnek tűnik. Alapvetően édes, karamelles ízvilágú, nagytestű, nagyon jó sör. A hosszú utóízben már a kellemes keserűség is jelentkezik.
Kloster Andechser Doppelbock Dunkel (7,1%)
Az andechsi bencés apátság két dologról híres: a kolostor söréről, és hogy az egyik kápolnában van eltemetve Carl Orff, a bajor Kodály. A kolostor manapság igazi szórakoztatóipari központ: sörfőzde, étterem, szálloda, shop, kultúrprogramok, freskódiszkó, minden.
A bencések 1455 óta főznek itt sört, a főzde mai kapacitása körülbelül 115 000 hektoliter évente, hétféle sörből jön össze. A kolostor legjellegzetesebb, legegyénibb söre ez a Doppelbock, miszerint dupla bak. Műfajának jelentős képviselője.
Jellegzetesen sötétvörös, erősen diós, pörkölt gabonás illatú sör. Nagyon jól iható, lágy karakterű, annak ellenére, hogy a közepesnél testesebb. A magas alkohol sem érezhető. Karamell, pörkölési ízek, erős maláta, némi étcsokoládé. Édeskés, de nem zavaróan. Nagyon jó sör.
Trappistes Rochefort 10° (11,4%)
Ezt tényleg a rocheforti trappista szerzetesek főzik, nem pedig egyházi név alá bújt világi sörgyár. Titkos receptúra alapján, a világtól elzárkózva. A sörbevételekből tartják el a kolostort, nem üzleti célból főznek, csak annyit mindig, amennyi a fennmaradáshoz kell, nem növelik a mennyiséget a piaci igények szerint. (Sokkal többet nem is nagyon tudnának főzni, mindössze tizenöten élnek a kolostorban.) Pedig igény volna, mert ez bitang jó sör.
Kalauzunk, Nagymarosy András szerint ez a második legjobb kolostori sörfőzde Belgiumban, igazi világklasszis. Eredetileg böjti italként szolgált, ezt ették a gyakorlatilag állandóan böjtölő, korábban se húst, se sajtot, se halat magukhoz nem vevő szerzetesek. (Manapság már nem ennyire szigorúak a rend böjti előírásai.)
Illatban édes aszalt gyümölcsök fesztiválja, szilva, füge, dió, cseresznye, némi alkohol. Nagy test, nagy szénsav. Édes, szinte szörpös karakter fantasztikus gyümölcsösséggel, karamellel, kandiscukorral. Hosszú, kandiscukros lecsengés. Ízbomba.
(Michael Jackson a rocheforti sörökről.)
Samichlaus (14%)
Osztrákká lett zürichi bajor sör (doppelbock): a svájci Hürlimann sörgyártól vette meg a felső-ausztriai Schloss Eggenberg 1997-ben. (Ez egyáltalán nem ősi sör, a zürichiek 1979-ben kezdték főzni, de a Hürlimann sörgyárat ‘97-ben bezárták.) A világ egyik legerősebb lagersöre, nagyon hosszan, tíz hónapon át erjesztik, természetesen hűtve, így erjed ki ilyen sok alkohol a malátából. Minden évben Mikuláskor készül el, innét a név.
Szinte fekete, de nem schwarzbier. Karamell- és pörköltmaláta-hangsúlyos illatban. Ízben szintén, édes, szörpös karakter, étcsokoládés, határozott keserűsége is van, de az édessel nem bírja a versenyt. A trappistánál egyszerűbb, egysíkúbb (gyümölcsök hiánya), de tulajdonképpen komplex sör. A magas alkohol nem lóg ki, nem feltűnő.
Utolsó kommentek