Homonna Attila Tokaj egyik legfontosabb arca. Ha jól emlékszem, a Borbarát szerint egyenesen a top hármak egyike: Szepsy és Demeter mellett az ő birtoka kapott csak öt csillagot. Persze van, aki ezzel vitatkozna. Ellentmondásos figura. Nekem egy inkább magának való, az átlag borászhoz képest nem éppen bőbeszédű fiatalembernek tűnt mindig, aztán meg azt vettem észre, hogy ő az erdőbényei fesztiválok, a helyi bor, gasztronómiai és kulturális élet egyik fő motorja. Akkor mégsem lehet olyan magának való, biztos csak jobban meg kell ismerni. Akárcsak a borait: azok sem szoktak olyanok lenni, hogy az első korty után belopják magukat minden kóstoló szívébe.

Első borom tőle a híres 2005-ös Határi volt, amiről azt írta a Borbarát, hogy egyértelműen az évjárat legjobb száraz furmintja. Majdnem lemaradtam róla, aztán egy utolsó palackot mégis sikerült leemelnem a polcról. Tetszett, nagyon szép volt, de egyértelműen legjobbnak nem éreztem. A 2006-os pedig egyenesen csalódás volt utána: a pincénél hordóból még nagyon, a palackban később pedig egyre kevésbé voltam oda érte. Éppen ezért kissé félve bontottam fel ezt a 2007-est: futólag már őt is kóstoltam, és komolynak, szépnek találtam, de most először maradtunk kettesben hosszabb időre. És lenyűgözött.

Már a csomagolás is különösen igényes: robosztus, nehéz palack, letisztult cimke, hosszú, jó anyagú dugó. Kitöltve halvány, tiszta aranysárga, kissé olajos mozgású bor. Illata közepesen intenzív, és talán a megkapó a legjobb szó rá. Elsőre nagyon megtetszett és végig ilyen is maradt: egyszerűsége, tisztasága, ösztönös vonzalmat ébreszt. Nem érdemes nagyon boncolgani, mert úgy szép ahogy van. Érett gyümölcsösség finom hordófűszerekkel: zamatos zöldalma, frissen szelt ananász grépfrútos diókrémmel. Kóstolva is természetes szépségével, harmóniájával vett le a lábamról. Hibátlan szerkezet, arányosság, lendület és visszafogottság jellemzik egyszerre. Zamatos, friss, szinte rágható gyümölcsössége, robosztus, de tökéletesen kerek a savai, mellettük pedig finom, alig észrevehető sóssága teszik teljessé az ízképet. Ott van benne a furmint zabolátlansága mégis valahogy elegáns öltözékben. Ő az intellektuális vadember. Lecsengése hosszú, nagyon jóízű, kellemesen fanyar, újabb és újabb kortyra csábító. Megérdemli a nyolc pontot.

Benne érzek megtestesülni egy igazán követendő furmint stílust: ez a bor úgy tud egyedi és izgalmas lenni, hogy közben végtelenül tiszta és minden cseppjében ott a harmónia.

A képeket a Bortársaság honlapjáról vettem.