Amikor elindítottam A nagy párbajt, bele sem gondoltam, hogy bár folyton az árakon kesergünk, igazán drága magyar bor valójában nagyon kevés van. Míg a hazai arisztokrácia árfolyama – egy-egy hullámcsúcstól eltekintve – 15 ezer forint környékén már tetőzik, a nemzetközi nagyágyúké ritkán apad 50 euró alá. A következmények sorozatunkra nézve kétfelé ágaznak: egyrészt gyakoribbá válhat, hogy a külföldi versenyző akár többszörösébe kerül, mint vele párbajozó honi vetélytársa, másrészt kénytelenek leszünk néhány magyar termelőhöz vissza-visszatérni a prémium szegmens szűkössége okán.

Nem vagyok híve a fajtaelméletnek; aki kellően sok vakkóstolón vett részt, és égett már eleget, pontosan tudja, hogy a fajtákat csak a tankönyvek és a bortanfolyamok szerint könnyű megkülönböztetni. Mégis, ahogy így visszagondolok, sosem ittam olyan fajtatiszta merlot-t, ami megkarcolta volna a tökéletest, ami felvette volna a versenyt a legnagyobb cabernet-k mélységével, syrah-k komplexitásával, vagy pinot noir-ok különlegességével. Mintha lenne egyfajta genetikai korlát, egyfajta fék, mintha egyszerűen nem lenne elég fekete ahhoz, hogy 10 alatt fussa a százat, azaz 9 felett egy kóstolást.

Persze az a legvalószínűbb, hogy pechem volt csupán. Mindenesetre az áttörésre még a Masseto sem volt képes legutóbb, ahogyan maradéktalanul ez a mostani párbaj sem.

Cotar Merlot 2001

Hírhedt óriásölő, csúcsmerlot-s vaktesztek totógyilkosa. A Cotar organikus borászat a Kras borvidéken, az olasz határtól nem messze, ez a merlot pedig 6 évet töltött a hordóban. Korának megfelelően narancsos szélű, jelentősen üledékes, orrban kátrányos-gyógynövényes jegyeket mutat elsőre. Folyamatosan nyílik, gyümölcsösebbé, gazdagabbá és egészen egzotikussá válik. Meggy, fás jegyek (karamell, füst), és különleges, fehérekre jellemző díszítők: narancshéj, mangó és őszibarack. Egy pillanatig úgy éreztem, sosem ittam még ehhez hasonló vörösbort, de vakon talán elhittem volna, hogy egy nagyon jó soproni borral van dolgom, ezzel a rengeteg savval, markáns ásványossággal és a részben fehérboros ornamentikával. Sosem szerettem még vörösbort ennyire ilyen sok savval. Izgalmas, kifejezetten ízgazdag tétel, viszont már nem érlelném sokáig, nem biztos, hogy hosszú útja maradt. Erős 7 pont. (Terroir Club, 6900 Ft)

Gere Solus 2002

Nyilvánvaló volt, hogy a Solus majd bekerül  A nagy párbajba, nemcsak mert Magyarország egyik leghíresebb bora, de azért is, mert rendkívüli  tapasztalattal és sikerekkel büszkélkedhet a nemzetközi elittel szemben. A 2000-es évjárat Petrus és Masseto veréséről mindenki tud, de ez a 2002-es is többször okozott meglepetést, például nekünk is egy hazai kóstolón. Kitöltve először megijesztett, füstös és zöldes jegyek jöttek, már-már bizonytalannak tűnt, de a zavar gyorsan oszlott, rendet tettek a védjegyes málnás-kávés illatok. Levegőre sötétedik, hosszabb idő elteltével medvecukros, szentjánoskenyeres érett aromák teszik komplexebbé és feketébbé. Kóstolva nagy, krémes és alkoholos, roppant gazdagsággal és kevés izgalommal. Hosszú, buja, kényeztető, női bor. 8 pont. (Gyűjtőtől, 15 ezer Ft)

Le Macchiole Messorio 2001

Amit a borról tudni érdemes, már mind megírta Albert gazda annak idején. Azóta várom, hogy megkóstolhassam. Ismerek olyan Nemzetközi Borakadémikust itthon, aki ezzel a merlot-val ünnepelte a sikeres diplomáját.
A toszkán ihletésű Solushoz mégiscsak toszkán ellenfél dukál (úgy látszik, ezt nemcsak én gondolom így), a Messorio pedig a Tua Rita Redigaffijával holtversenyben egész Olaszország második számú merlot-ja; a Masseto presztízsben és árban mindenképpen előttük van, minden más feltétlenül utánuk. Azonnal orrba vág az erő, a frissesség, egészen más vonalon mozog, mint az előbbiek. Nem tipikus merlot, hűvös, szigorú, férfias bor. Piros és fekete bogyósok egyszerre, marcipán, csokoládé és mediterrán fűszerek – egyértelműen a legösszetettebb a háromból. Kóstolva feszes, cabernet-s szerkezet, sok savval, kemény tanninokkal, észrevétlen alkohollal. Hűvös és komoly. A szerkezet, a kivételes tartás kísértetiesen emlékeztet a Wendouree Cabernet-Malbecjére, amiből néhány korty nekem is jutott. A csersav belerondít az élménybe, a korty végén összehúz és erősen szárít, amúgy olaszosan, az ilyesmin pedig ritkán segít az idő. 8 és 9 pont között, de ha döntenem kellene, inkább 8, mint 9. (Olasz gyűjtőtől, cca. 50 ezer Ft)