A Sideways bekaphatja, mondta Bob kolléga, és igaza volt. Más kérdés, a népszerű mozifilm merlot-gyűlölete alighanem abból a körülményből táplálkozik, hogy pár évtizeddel ezelőtt, a vörösbormánia fellángolásakor elárasztották Amerikát a fajtából készült olcsó és unalmas löttyök. Így lett a nyomorult merlot a gagyi szinonimája. Hanem ha a forgatókönyvírók olyan grandiózus borokat vedeltek volna forgatókönyvírás közben, amilyeneket nekünk sikerült A. Móri Leányka harmadik gyermekének születése alkalmából, akkor nem kizárt, hogy inkább a zinfandelt gyalázzák a sárga földig. Vagy akármi mást.
Vistorta Merlot Friuli 2003
A Vistorta elég nagy pincészet Friuli nyugati részének szívében, nem olyan régen, 1780-ban alapította a Brandolini família, amely azóta is birtokolja. Érdekesség gyanánt megjegyzem, van tocai friulanójuk is, de mi inkább a csúcsvörösükre voltunk kíváncsiak. Ez száz százalékban merlot. 2004-es öccsét három pohárral lepte meg legutóbb a Gambero Rosso.
Színben árnyalattal kevesebb, mint az utána következett éjsötétek. Illata elsőre kissé hegyes, gyümölcs és fűszer is kandikál belőle, de nem árad, csak szurkál. Ahogy szellőzik, gazdagszik. Ízben eleve többet ad. Közepes test, magas szerkezet, kis szilva, csípkedős búcsú, csontszáraz tannin. Visszakóstoláskor kiderül, ami amúgy is biztos volt: néhány számmal szerényebb a többieknél. Ezzel együtt kiegyensúlyozott és életteli, az vessen rá követ, aki kizárólag monstrumokat hajlandó inni. 6 pont.
Weninger Merlot Mittelburgenland 2004
Gondolom, a két Franz közül sem az öreget, sem a fiatalt nem kell bemutatni. Idősb Weninger a horitschoni vállalkozást vezeti, amelyből egészen kitűnő dolgok kerülnek elő évről évre. A merlot a borász egyik büszkesége, ha nem tévedek, fölé csupán a dűlőszelektált blaufränkischt, a Dürraut pozicionálta. A 2004-est kóstolva értem, miért.
Leveszöldség, bőr, gyümölcs a háttérben, bordóias ásványosság, halasság, lehengerlő komplexitás. Sós, mintha a Spern Steinerről származna, noha nem is. Ízben cseresznye és meggy. Nem annyira hatalmas, de rettentően összetett. Szép száraz, bár a tizennégyes alkohol melegít a végén. Második töltésre tovább gazdagszik. Dinamikus és izgalmas, őszintének tűnik mindenestül. Dobogós. 8 pont.
Castello di Fonterutoli Siepi 2003
A Fonterutoli a Mazzei család tulajdona, marha nagy, 470 hektáros birtok egészen apró faluban. Mostanában szokás őket nem szeretni, mert túl modernek. Ez engem nem érdekel. A Siepi annyiban kakukktojás a sorban, hogy csak a fele merlot, mert a másik fele sangiovese – persze szupertoszkán mindenestül. 2004-es évjárata kapható a Bortársaságnál, sok pénzért.
Ez már óriás. Vörös a habja is, mélységes és meleg karakterű az illata, konyakos-portóis-likőrös nüanszok viszik. Ízben ugyanaz, száraz a lecsengése, széles, krémes és zamatos, ánizs és mineralitás frissíti. Nagy test, rengeteg élvezet, de nem annyira brutálisan rétegzett. Valamivel több finesszel még feljebb kapaszkodhatna. Visszakóstoláskor megteszi, nagyjából. Az üres pohár animalitása megnyerő. 8 pont.
Takler Primarius 2003
Taklerékről mit mondhatnék? Hacsak azt nem, hogy a csúcsmerlot korábbi évjáratai eddig nem győztek meg, ugyan szépek voltak, de nem tettek meg mindent, hogy igazi egyéniségekként tartsam számon őket. A 2003-ashoz egyszer volt szerencsém, helyben, akkor a két 2003-as cabernet-válogatást átütőbbnek találtam. Egyetlen palackját mindmostanáig őrizgettem.
Ha az előző óriás volt, ez gigász – vagy a fene tudja, mi. Megint meleg karakter, talán még portóisabb, mint a Siepi. Viszont perfektül érett bordóiság ellenpontozza-gazdagítja. Szájban határozott édesség, érett cserek, becsületes savérzet, hosszú lecsengés, felfoghatatlan vastagság. Elsőre úgy tűnt, több kanyar kéne ebbe is. Másodjára megérkeztek ezek. A bársonyos textúra, a haraphatóság, a húsosság mellé. Koncentrált, összetett. Jó bor, le a kalappal. Méreteiben a Bock-féle Magnifico ikertestvére – csak kifinomultabb –, pedig azt hittem, annyira nagy semmi más nem lehet. Erős 8 pont, második hely.
Castello di Ama l’Apparita 2001
Kultborászat Gaiole közelében, a Chianti Classico régióban. Hugh Johnson szerint az egyik legjobb, legegyenletesebb teljesítményt nyújtó modern birtok. Több mint kétszáz hektár, ebből kilencvenen szőlő, negyvenen olajfa zöldell. Termelésük uszkve 300 ezer palack per év, mármint borból. A l’Apparita válogatott merlot.
Mozdítás nélkül is atom, áradnak az erdei és az aszalt gyümölcsös illatok. Nagyon sűrű, nagyon komplex. Fűszeres, pörkös, leveshúsos. Amekkora legény orrban, annál egy számmal kisebb ízben. Strukturálisan rendben van teljesen, bár az édesség bizonytalanít rajta, de valahogy nincs tökéletes szinkronban. Órák múltán sem győz meg arról, hogy a többiek fölé kellene emelni. Marad a 8 pont.
Gere Attila Solus 2003
Nem kérdés, hogy 2000 óta a Solus a magyar merlot-etalon. A 2000-est az Alkesz indulásakor dicsértük agyba-főbe, nekem tetszett a 2002-es is, a 2003-ast és a 2004-est Alföldi Merlot kolléga pátyolgatta, előbbit előbb, utóbbit utóbb.
Kávés, krémes. Ánizsa, mineralitása van egyfelől, likőrössége másfelől. Eddig jó, ám szájban az előző versenyzőkhöz képest meglepően lusta, nincs tartása, azaz jóval kevesebb van, mint a többinek. Vastag, de izgalmatlan. A második kortyra, majd a második töltésre emelkedik, komplexebbé válik, de még mindig különbül kéne feszülnie. A vége hosszan fanyar, savanykák, kesernyék is bejátszanak. Ezen az estén ez a palack nem csapta ki a biztosítékot. Érik még egy a dobozban, szerencsére. 6 pont.
Le Macchiole Messorio 2001
Szuperbirtok Bolgheriben. A Messorio a pincészet abszolút csúcsbora, a 2001-est kétszáz eurónál olcsóbban sehol sem kapni, a 2003-ast viszont most akciózza a Wein und Co potom 135-ért. A 2004-es 100 pontot ért a Wine Spectatornél, de a 2001-es sem rosszabb papíron: ez konkrétan 97 Parker- és 94 WS-pontot hozott. Róbert, a sátán szerint a valaha készült legtökéletesebb toszkán borok egyike. 1983-as és 1993-as telepítésekről szedik hozzá a szőlőt, tizennyolc hónapig aszalódik a lé 112 (!) literes tölgyfa hordóban. Alkoholja mindössze 13,5-es, hurrá.
Más is, mint a többi. Nem meleg, inkább hűs és friss az illata. Minden benne van, ami az előzőekben – a gyümölcsök, az ásványok, a föld –, de másképp, arisztokratikusabban, elegánsabban. Semmi mediterrán behízelgés, csak tartás és kraft. Nagy, de nem laposan hömpölyög. Minden idők legszebb templomablakait mutatja mégis. Fineszkirály. Lendületes, harmonikus, száraz, iskolázott, intelligens. 9 pont.
Utolsó kommentek