Talán tudat alatt vonzódom a kódnevekhez, vagy csak a hárslevelű keresztezésekhez, mindenesetre a Dereszla remek T10-ese (na jó, kabar névre hallgat az már) után újabb jól csengő nevű fajtát kedveltem meg. A Tarcal-7-ből az Erzsébet Pince hozott piacra egy kisebb tételt, némiképp megtévesztő módon B-7 néven (nem mindegy ám). Alanyunk tájbor minősítésű, azaz valószínűleg még kísérleti stádiumban van a szőlőfajta, de úgy tűnik, készítői láttak benne elég fantáziát ahhoz, hogy megjelenjenek vele. Jól tették, az általam elfogyasztott palack legalábbis egy több, mint ígéretes bort rejtett.
Erzsébet Pince B-7 2009
Világos citromsárga színében zöldes villanások. Első szippantásra egyedinek tűnik, ha valamihez hasonlítani kellene, leginkább a kabart nevezném meg. Tökéletesen tiszta, fiatalos illatában citrom, mandarin, kandírozott ananász, egy csipetnyi akácmézzel és tejes-tejkaramellás jegyekkel aláfestve. A remekül használt hordó egy kis szegfűszeget is hozzátesz. Szép, teljesen integrálódott savak tartják lendületben tömör, húsos testét, mely a magas (15%) alkoholt is képes kordában tartani. Pontosabban frissen nyitva még alkoholosnak tűnik, némi (ajánlott) szellőztetés után viszont már csak finoman melegít a szesz, és egy kis nem cukros édességgel kerekíti a száraz, kellemesen fanyar, grépfrútos-citrusos ízű kortyot. A lecsengésben a kandírozott gyümölcsök köszönnek vissza. Erős 6 pont, egy kicsivel több izgalom, egy kicsit kevesebb alkohol, és a hetes is meglenne. Jó vétel, ha emlékezetem nem csal 2390 Ft-ot hagytam ott érte a Borfaluban. Fejlődőképesnek tűnik, néhány éves érleléssel akár komplexebbé is válhat.
Utolsó kommentek