Akármennyire is furcsán hangzik egy kalandos fordulatoktól és váratlan eseményektől mentes nyár van mögöttünk. Nem volt mindent elpusztító jégverés mint tavaly, sem agresszív és megfékezhetetlen lisztharmat  a trópusi gőzfürdőben mint 2008-ban, sem pedig bazaltolvasztó, száraz hőség mint 2007-ben. Június elején ugyan okozott némi riadalmat az időjárás és a késlekedő virágzás, de aztán adott az ég néhány napot és a szőlő mintha tudta volna, hogy nincs sok ideje, gyorsan le is rendezte a dolgot. Hiába, csikó még az ültetvényünk, és ebben a korban az ilyen szívügyeket pörgősebben intézi még a szőlő is.

A kötődéssel ezzel együtt messze nem voltunk megelégedve, már ekkor látható volt, hogy még annál is kevesebb lesz a termés, mint amivel mi terveztünk. De öröm az ürömben, hogy különösebb dilemmát idén sem fog okozni a hozamkorlátozás.

Június közepén jól jött az igazi nyári idő, mert hőmennyiségben és napsütésben le voltunk maradva jócskán a korábbi évekhez. Az átlagosnak mondható július során volt minden, hol esett, hol sütött, hol meg fújt, de szerencsére az igazi szélsőségek elkerültek minket. Az időjárás csak annyiban jelentett kihívást, hogy ügyesen kellett időzíteni a növényvédelmet és a fűnyírást, hiszen a fülledt idő a lisztharmat legjobb barátja és a rendszeres csapadéknak a gyom is örül nemcsak a szőlő. A szüreti eredmények majd megmutatják, hogy jól végeztük-e a dolgunkat.

A tetejezés és a lombfal szétválogatása már menetrendszerűen ment júliusban, és ahol kellett ott azért leválogattuk a fürtöket. Augusztus közepén megkapta a szőlő a réz-kén kombinációs zárópermetezést, és módjával elkezdtük a fürtök környékén a levelezést. Ez egy fontos munkafázis, hiszen lehet ész nélkül kitakarni a szőlőt reménykedve a gyorsabb érésben és magasabb koncentrációban, de egyben nagy csapda is, hiszen a meztelen fürtökben ilyenkor könnyen elfüstölnek a jó savak. Szerintünk okosabb megközelítés csak óvatosan kitakarni a szőlőt, és inkább kockáztatni egy kicsit későbbi szüretet, de megőrizni a savakat.

Augusztusban lepalackoztuk a 2009-es olaszrizlinget és hárslevelűt. A tramini a következő, ami kevésbé behízelgő mint a 2008-as, de talán pont ez a jó benne. A juhfark és a furmint még dolgozik. Ők talán novemberben kerülnek palackba. Úgy sejtjük hogy a juhfark hozni fogja a megszokott stílust és színvonalat, de mivel még külön hordókban van ez a tétel, így nehéz megmondani, hogy az egalizáció után milyen is lesz a végleges kép. A 2009-es hárslevelű szerintem jelentősen különbözik a korábbiaktól. Az évjárathatásnak köszönhetően nem olyan vaskos mint az előző évek hársai, jóval lágyabb, aromásabb és gyümölcsösebb.

A pincében a tervek szerint folytatódnak a fejlesztések. Beköltözött hozzánk két új hordó és ezzel további 1400 literrel bővült a kapacitásunk. Ez persze nem mennyiségi növekedést jelent, hanem hatalmas szabadságot ad. Ha bőségesen van egy pincében tárolókapacitás akkor kevésbé alakul ki technológiás  kényszerhelyzet. Ritkán esik erről szó, de tény, hogy ha nincs elegendő hordó a pincében akkor nem feltétlenül tud a gazda a spontán erjesztésre támaszkodni, hiszen kell a hely a következő fajtának és időre ki kell erjednie a mustnak. Ugyanígy  kompromisszumokra kényszerülhet a borász a palackozásnál, ha a következő évi  termésnek kell a hely, de még nem igazán érett meg az előző évjárat bora.  Arról nem is beszélve, hogy egy hordót 2-3 évvel az előtt el kell kezdeni  megdolgozni, hogy szükség lenne rá, ugyanis ha nem így teszünk akkor bizony az  új hordó íze rossz irányba tudja vinni a mégoly jó alapanyagot is.

A pince technológiás területeinek felújításával és kiépítésével is végre elkészültünk. Tavaly a szőlőfeldolgozó helységet raktuk rendbe és így tisztábban kevesebb oxidációval kerülhetnek a pincébe, idén pedig a pinceépület déli helyiségében alakítottunk ki palacktárolót és egy kóstolóhelységet.

Apropó kóstolóhelyiség... Egy élő és haladó borvidék nehezen képzelhető el borturizmus nélkül. Ahogy egy nyitott szemléletű és törekvő pincészetnek is készen kell állnia arra, hogy alkalmanként látogatókat, vendégeket fogad. Nyilván nem feltétlenül a technológia lelkét jelentő erjesztő és érlelő pincébe érdemes fogadni a vendégeket, de ez még csak a kisebbik része a dolognak.

A borturizmusnak alapvető feltétele, hogy biztonságosan járható utak legyen a hegyen (örömmel olvastam az Orsolya Pince naplójában, hogy feléjük milyen szép utat kanyarítottak). Sajnos ez a Somlón sok kívánnivalót hagy maga után. Én is örömmel néztem az épülő támfalakat és az újonnan kialakított teraszokat az elmúlt évek során. Tényleg hatalmas fegyvertény ilyen szépen rendbe hozni a hegyoldalt. Ezért minden hála és köszönet kijár a sok kilométernyi masszív támfalak építőinek. Ugyanakkor ne gondoljuk, hogy az a sokszáz (ezer?) tonna kő következmények nélkül jutott fel a hegyre. Sajnos azokon az utakon ahol a munkagépek jártak manapság alvázsérülés kockázata nélkül személyautóval bizony nehéz feljutni. Egyszer talán majd mi is örömmel beszámolhatunk arról, hogy ezen a téren is fejlődés látszik a hegyen.

De a borturizmusnak nem csak a megközelíthetőség a feltétele. Eleve, törvényesen termelői borkimérést nyitni meglehetősen nehézkes vezetékes ivóvíz nélkül. Arról nem is beszélve, hogy egy pincelátogatás előtt/után alapvető dolog lenne az, hogy a gazda elmossa a poharakat, a vendégek kezet mosnak és kulturált (higiénikus) körülmények között könnyebbítenek magukon. Ha pedig a megfáradt vendégek az éjszakát is a hegyen töltenék, akkor azért egy reggeli zuhany jól tud esni. Egy szó mint száz, rengeteg kis pincészeten hatalmasat lendítene, ha kulturált körülmények között és törvényesen tudnának termelői borkimérést üzemeltetni és a borturistákat vendégül látni. A közepes pincészeteknek ugyancsak nagy előrelépés lenne, ha a munkások (vagy a borász maga) le tudnának mosakodni munka előtt és után. De ugyanígy egy házi palackozó beüzemeltetésének is komoly feltétele a tiszta víz.

A Somlón évtizedek óta téma a vezetékes víz. Politikusok jönnek, mennek és üres ígéretek szálltak el felettünk nem kevésszer. Nemrégiben mégis nagyon közel kerültünk ahhoz, hogy teljesen korrekt önrésszel vezetékes víz kerüljön a hegyre. Hogy pontosan miért is kapott léket a kezdeményezés, az maga megérne egy tényfeltáró újságírói nyomozást. De azt azért abszurdumnak tartom, hogy somlói bortermelők, gazdák konkrétan aláírást gyűjtöttek a kezdeményezés ellen. Hogy miért, ezt csak ők tudják.

Jó lenne, ha az együttműködés a kétség kívül szívmelengető látványos elemeken túl megmutatkozna az ilyen kulcsfontosságú témákban is. Nyilván összetett kérdések ezek, és nem szabad fekete-fehérnek látni a problémákat. Én mindenesetre optimista vagyok, és bízom abban, hogy előbb-utóbb lesznek járható utak és vezetékes víz a Somlón. A megoldás felé vezető úton az első lépés megannyi máshoz hasonlóan az lenne, hogy a fogyasztók előtt is nyíltan és konszenzusra készen beszélünk a dologról.
[Balogh Zoltán]