Az Ajka melletti környezeti katasztrófa hírét hallva óhatatlanul az járt a fejemben, miközben ezt a palackot nyitottam, hogy remélem, a szörnyű pusztítás nem ért el a szőlőültetvényekig. Nagy rajongója vagyok a somlói boroknak. Szeretem ásványosságukat és erőteljes struktúrájukat. A somlóiak a terroir-jelleget legtisztábban mutató borok közé tartoznak egész Európában, és rendkívül izgalmas ételpárosításokhoz adnak lehetőséget. Mindazonáltal Somló fejlődése az elmúlt egy évtizedben lassú volt. A területek szétaprózottsága, valamint Somló szerény piaci súlya miatt nehéz dolga van a most induló termelőknek. Györgykovács Imre, aki kétségtelenül borászsztárnak számít Magyarországon, alig több mint 1 hektáron dolgozik, és ez igencsak csekély mozgásteret biztosít akár a befektetések, akár az alapanyag válogatás szempontjából.

Mindezek fényében különösen nagy öröm olyan új birtokok fölbukkanását látni, mint a Hollóvár és Laposa, és ez a Magyarországról kapott palack újabb ok a derűlátásra. A Somlói Apátsági Pince 2008-as Juhfarkja lenyűgöző bor. Sokat tesz azért, hogy megváltozzon a véleményem erről a rusztikus, nehezen kezelhető fajtáról, amely általában ütős, minerális, vadul savas borokat ad - az "elegáns" az utolsó szó, ami eszünkbe jut róluk. Minthogy hírhedten későnérő fajta, addig kell a tőkén hagyni, ameddig csak lehetséges. A késői szüret  következménye ez esetben tekintélyes 15-ös alkohol, de én kész vagyok ezt az árat megfizetni. Az intenzív, szinte már erőszakos illatban a juhfark rusztikus hagymás, szalonnás és túrós jellege keveredik a somlói bazaltos termőhely sós és borsos mineralitásával. A korty eleje széles, koncentrált, sűrű, magas beltartalommal és nagyon tartós mineralitással. A juhfark legendás savait az extra érettség és a jól eltalált mennyiségű maradékcukor ellensúlyozza, ugyanakkor a tüzes alkoholt nem lehet nem észrevenni. Én ezért ezt a bort a somlóiaknál szokásos hőfoknál hűvősebben szervíroznám: 12 celsius talán megfelelő kompromisszum.

Három nap alatt értem a palack végére. A levegőzés kimondottan jót tesz neki, és a kezdeti érzékszervi sokk után azt kell mondanom, hogy egyáltalán nem rossz az egyensúlya. Habár borotvaélen táncol, ez a juhfark minden elismerést megérdemel fenséges sós mineralitásáért, és összességben remek példája a körültekintő borászati munkának, amely nem banalizálja a fajtát, hanem a lehető legtöbbet hozza ki annak rusztikus hiperintenzitásából. Éljen Somló!

[Wojciech Bonkowski]