Nagyot néztem fél évvel ezelőtt, mikor a vakon levezetett furmintozás végén lelepleződtek a borok, és az általam harmadik helyre tett és felettébb kedvelt versenyzőről kiderült, hogy a sor legolcsóbb tétele. A történethez hozzátar- tozik, hogy korábban már kóstoltam a bort, és sokakhoz hasonlóan csak annyi maradt meg bennem, hogy elég fás. Ez valahogy kevésbé tűnt fel a vak futam során, sőt, fel sem ismertem a Royal-t, mintha csak kidomborodtak volna erényei, avagy volt benne elég szufla, hogy dacoljon a hordóval és a szesszel. Még néhány éves érlelésre is alkalmasnak tűnt, mindez annyiért, amennyiért, na ez aztán a vétel. Minap vettem észre, hogy szép csendben évjáratváltás történt a polcokon, tüstént be is szereztem hát a frissebb évjáratot, amiről kiderült, hogy nem is igazán frissebb.
Fiatal borhoz mérten színe elég mély citromsárga, amit ebből sejthetünk, az érettség, beleszagolva nyilvánvalóvá válik. Finoman édeskés illatában sült alma, citrusos-mandarinos jegyek, melyeket szegfűszeg és csipetnyi fahéj fűszerez - a hordó mindazonáltal egy fokkal szelídebb az előző évjáratnál tapasztaltnál. Kedves, szinte behízelgő, egészen jó mélységgel. Szájban közepestől nagyobb test, telt, az alkohol nem kevés, de nem lóg ki egyáltalán, inkább csak édesít és kerekít; ízében édesfűszerek és az illatból megismert citrusok, alma. Savai nem hangsúlyosak, de kellőképpen ellensúlyozzák már-már olajos testét. Hosszú, száraz lecsengés. Zamatban nem szenved hiányt, arányai se rosszak, a jobb borok kidolgozottságát viszont nem tudja, nem bűvöl el; érdekes módon hordósabb, alkoholosabb 2007-es elődje is feszesebb és izgalmasabb volt. Viszont árán felül teljesít így is, ennek fényében ő is best buy. Valahol 5 és 6 pont határán billeg (1500 Ft Bortársaság, az Auchanban és a Mertoban is fel szokott tűnni), érett, fogyasztásra kész, ne tartogassuk hosszan.
Utolsó kommentek