A Disznókőnél nincs népszerűbb tokaji borászat a világon. Tudom, tudom, vitatható állítás, és nyilván sokaknak eszébe jut Szepsy István, a Királyudvar, vagy más nagyszerű tokaji birtok. Megértem a szempontjaikat, de ha mident mérlegre teszünk – a borok minőségét, a stílus következetességét, a megbízhatóságot (jobb és rosszabb évjáratban egyaránt), a termelés volumenét és az árat, akkor azt kell mondanom, hogy nincs még egy borászat, amely többet tett volna Tokaj népszerűsítéséért, mint ez az AXA-tulajdonú veterán.

A közelmúltban jártam a birtokon, és a Mészáros László birtokigazgató és Kovács Zoltán borász által tartott, kiválóan fölépített bemutató csak megerősített a fenti hitemben. A belépő szintű Tokaji Késői szüret régen tetszett annyira, mint az aktuális 2009-es - annak, aki most ismerkedik Tokajjal tökéletes kedvcsináló: kirobbanóan gyümölcsös, szép egyensúlyt mutat, az ára pedig alig éri el egy nagyüzemi, szupermarketekben árult sauternes-ét. A száraz borok terén is van minek örülni, az izgalmas 2008-as Hárslevelű és az ígéretes, hordós erjesztésű 2009-es Lajos Furmint egyaránt tetszett. (A Disznókőnek szüksége is van az ilyen sikerekre, hiszen a terroir-alapú, nagy száraz fehér talán az egyetlen kategória, ahol az egyébként példátlanul erős szortiment megbicsaklik.)

Végigkóstolhattam egy ötputtonyos aszú vertikálist is (1993–2003), de igazából két hatputtonyos aszú volt az, ami mindent vitt - a zamatok szimfóniája még most is visszacseng bennem. A 2000-es 6 puttonyos elképesztő intenzitása és fokozhatatlan komplexitása talán nem is akkora meglepetés, mivel mindig is e csodálatos évjárat legjobbjai közé tartozott. Ám a Tokaji Aszú 6 Puttonyos Kapi 2005 valóban meglepett. Sajnos nagyon ritkán találkozom a Disznókőnek ezekkel a dűlőválogatott boraival, hiszen eleve kevés készül belőlük: eddig csak az 1999-es Kapi és a 2002-es Hetedik került piacra. A 2005-ös Kapival teljes lett a trió, és könnyen lehet, hogy ez a Disznókő történetének legnagyobb bora.

Hogy miért? Mélység. Komplexitás. Egyensúly. A Disznókőnél láthatóan nem rekordokra törnek, ne számítsunk tehát nehézbombázóra 300 gramm fölötti cukorral á la Demeter Zoltán. Ehelyett, miként azt egy francia tulajdonban lévő borászattól joggal várhatjuk, túlzásmentes, struktúrált, többrétegű, „intellektuális” bor a stíluseszmény. A 2005-ös Kapiban az a meglepő, hogy kevésbé hat édesnek, mint a „sima” 2005-ös hatputtonyos. A puttonyszámhoz képest a 165 grammos cukortartalom meglepően visszafogott, miközben a sav 10,7 gramm, ez pedig az egyik legmagasabb érték a Disznókő hosszú történetében (magasabb, mint az 1993-as; csak az 1999-es múlja fölül a maga 12,8 grammjával). Következésképpen ez a 100 százalékban furmintból készült aszú ilyen fiatalon is egyedülállóan kiegyensúlyozott; a gyümölcs édességét citrusos lendület és sós mineralitás ellensúlyozza. A gyümölcs kristálytisztasága a Disznókőnél megszokottnak mondható, ami ezt a bort egyedülállóan emlékezetessé teszi, az az édes és a friss-pikáns elemek közötti feszültség és játék.

Két kérdés motoszkál még bennem. Az első, hogy ez a különleges karakter vajon a Kapi egyedi adottságainak köszönhető-e, vagy annak az extra odaadásnak és plusz figyelemnek, amivel ez a bor készült. A másik, hogy az 5682 palackból mennyit engedhetek meg magamnak, amikor ez a borremek néhány hónapon belül piacra kerül.

A pontszámom: 8-9, ami stabil kilences lesz néhány éven belül.

[Wojciech Bonkowski]