Címkék

Utolsó kommentek

  • elzee: Ma kóstoltam a bort... 19 éves kora ellenére tökéletes állapotban van, talán még mindig nincs a cs... (2022.12.25. 14:32) Éljen, itt a legdrágább vörös!
  • Didier Pénine: @alföldimerlot: If you need personalised Champagne just go to sayitwithchampers.co.uk (2020.06.07. 13:28) Rizlingek az óceánon túlról
  • Szikra Feri: Én most lettem szerelmes a zweigelt-be. Itta már valaki a Balaton-felvidéki Somodi Zsolt Borászat ... (2018.11.27. 11:21) A világ legjobb zweigeltjei
  • gbsz: A lecsós kép forrása nem a linkelt URL, hanem ez: www.gabojsza.hu/2007/07/kedvenc-lecsm.html Kéret... (2017.02.21. 16:44) Mit igyunk a lecsóhoz?
  • ecsabi: @fakanalhos: Aki pedig Angliában él és magyar borra szomjas, az lessen be ide: <a href="http://... (2016.01.31. 16:09) Villányi áttörés
  • Utolsó 20

Alkoholista Twitter

Nincs megjeleníthető elem

Alkoholista a Facebookon

A francia száj

2010.11.23. 06:00 - Az Alkoholisták

Negyvenhatszor kezdtem el írni ezt a posztot, és negyvenhatszor hagytam abba, de most befejezem, tényleg. Mindig valami polémia után volt kedvem megmondani a tutit, legelőször talán Isabelle Legeron kapcsán, aztán akkor, mikor Matt Kramer borús képet festett a tokaji aszú jövőjéről, legutóbb pedig Jean-Guillaume „Igyunk Aszút Thai Kajához” Prats videója után. És mindig, mikor előkerült a gyakran nagy vitákat kiváltó fogalom: a „francia száj”. Arról lenne szó, hogy hogyan lehet az, hogy néha egy egekig magasztalt francia bor értelmezhetetlen a „magyar száj”-nak, és ugyanígy egy büszkén kóstoltatott magyarral nem tud mit kezdeni a francia.

Két okból is érdemes erről beszélni. Az egyik az, hogy elképzelhető, hogy a magyar és francia száj közötti különbség magyarázata egyáltalán nem egy misztikus, néplélekig visszahatoló valami, ahogy azt gondolná az ember, hanem egy nagyon is egyszerű és érthető ok-okozati viszony következménye. A másik, hogy a borfogyasztás és -kultúra, ahogy Kramer is vizionálta abban a bizonyos írásában, változóban van. Márpedig ha változik, talán valamelyik „szájat” privilegizálni fogja, és mi nagyon szeretnénk, ha a miénk lenne az.

A francia száj többek között (és szerintem persze főleg) azért különbözik a magyartól, mert Franciaországban a borfogyasztás sokkal szorosabban kötődik az étkezéshez, mint nálunk. A magyar borivás – az angolszász gyakorlathoz hasonlóan (noha ez utóbbi is változik épp) – általában az étkezéstől elszigetelt esemény. A borkedvelők számára a bor önmagában teljes értékű ital, bárminemű külső inger csak zavarja, így az a kérdés, hogy milyen étel egészíthetné ki, nemigen szokott felmerülni, ha mégis, némelyek számára kifejezetten szentségtörésként hat. Az átlagos fogyasztó is inkább családi vagy baráti összejövetelek alkalmával iszik bort, az étkezéstől (ha van) függetlenül. Előveszünk persze az ünnepi vacsorához is egy palackot, de azt, hogy pontosan melyiket, sokszor inkább az alkalom, semmint a tányérokon található étel fogja eldönteni. Arról, hogy az étkezés hogyan határozza meg a bort (és fordítva), viszonylag ritkán esik szó.

A franciáknál ez természetesen máshogy működik. Ha Franciaországban az ember bemegy egy borkereskedésbe, és kér egy üveg bort, a kereskedő egészen biztosan így kérdez vissza: mihez? Ugyanígy, egy borkóstolás célja nem csupán a bor elemző leírása, hanem az is, hogy kiderüljön, milyen étellel ad majd „teljes” képet. A kóstolási jegyzetek végén rendre ott van az „accord mets et vin” mező, vagyis hogy milyen ételhez illik a kóstolt tétel, a borszaklapokban rendszeresen közölnek gasztronómiai témájú cikkeket is, a borkalauzok mellé rendszeresen szerkesztenek receptkönyvet vagy „tipp-listát” a különböző ételek és borfajták vagy régiók házasításáról. A bor számára oly fontos középosztály, vagyis az átlagos, ugyanakkor valamelyest tudatos borfogyasztó pedig Franciaországban mindennél fontosabbnak tartja azt az információt, hogy egy adott bort milyen ételhez kell majd kibontania.

Márpedig ennek a kulturális különbségnek messzire mutató következményei lehetnek. Nagyon könnyen előfordulhat például, hogy egy általunk nagyra értékelt, szép bort a francia fogyasztó finomnak, de értelmezhetetlennek tart. Az a kérdés, hogy „jó, de mihez lehet ezt inni?” teljesen reális fenyegetés egy borra nézve, nyilvánvaló ugyanis, hogy az átlagos francia fogyasztó nem akar sok tíz eurót kiadni egy olyan borért, ami egy szimpla tejszínes csirkemellel adja majd a teljesség áhított érzetét. Ugyanígy előfordulhat, hogy egy bort nagyra értékel pusztán azért, mert egyértelműen csodát ígér egy zöld borsos mártásos rostélyossal, míg a magyar fogyasztó értetlenül áll mondjuk a kissé kilógó, borsos tannin előtt.

Ez természetesen távolról sem jelenti azt, hogy változtatni kell a magyar boron, mert nincs olyan bor, ami ne menne valamilyen ételhez, vagy csak egy ételhez menne. Viszont míg egy syrah-ról vagy egy burgundiról a borkedvelő óvodás kisfia is tudja, hogy mihez érdemes, de legalábbis hogy mihez nem érdemes kibontani, addig a teljesen ismeretlen és gyakran (no meg szerencsére) egyedi hárslevelűről vagy furmintról nem ugrik be neki semmi. Az aszúról meg aztán végképp nem. Nagyon fontos lenne hát az iránymutatás, hogy az, aki ajánlja vagy kóstoltatja az adott bort, meg tudja mondani, milyen kontextusban értelmezhető a tétel. És az sajnos nem feltétlen jó válasz, hogy „aperitifnek”, mert csak kevés étkezéshez iszunk aperitifet, ráadásul olyankor pl. a champagne lesz az aszú ellenfele, és nem biztos, hogy kifizetődő ilyen konkurenciába belezavarni a borainkat. Rövidre zárva: nagyon fontos volna, hogy a magyar borisszák kissé otthonosabban mozogjanak a gasztronómiában, ahogy az is, hogy a magyar gasztronómusok meghittebb kapcsolatot ápoljanak a borral. Ehhez azonban le kell dúrni azt a tévhitet, hogy a bor vacsorához való elfogyasztása egyfajta lealacsonyítás lenne.

Nem rég többen értetlenkedve fogadták, hogy Jean-Guillaume Prats thai ételekhez ajánlotta a tokaji aszút, mintha ezzel lesajnálta volna a magyarok büszkeségét. Pedig ez távolról sem lesajnálás. Idén június végén Sauternes-Barsacban kóstolót rendeztek 200 borspecialistának és MW-nak, kik a világ minden tájáról érkeztek. A kóstolót kínai ételek mellett tartották, a résztvevők el voltak ájulva. Egyértelmű, mit akart ezzel Sauternes: az édes borok mennek a divatból kifele, a kínai kaja meg jön a divatba befele, de az édes-savanyú ételekhez nem nagyon tudjuk, milyen bort érdemes fogyasztani. Prats egyszerűen lekopírozta a taktikát, és alkalmazta az aszúra. Nem légbőlkapott ötlet. És távolról sem sértés.

A két évszázados múltra visszatekintő Drappier nem rég olyan dobozban dobta piacra csúcs-champagne-át, a Grande Sandrée 2004-et, amelyben három világhírű séf a pezsgőhöz kreált receptje, és a recepthez szükséges fűszerek is megtalálhatók. A 2nd cru classé pauillaci Château Pichon-Longueville Baron most szeptemberben szervezett egy vertikális kóstolót néhány szerencsésnek. 1995-től 2009-ig minden évjáratot összevetettek, majd jött a hab a tortán: egy ’61-es, egy ’59-es és egy ’45-ös magnum. Az utolsó három bort az étkezés során szolgálták fel. Látható: sem a termelők, sem a fogyasztók, sem a szakértők nem tartják rossznak akár a legnagyobb borok ételhez való elfogyasztását. Inkább hogy fordítva. A bor így is úgy is kontextusban van, mikor kóstoljuk, ugyan mért ne lehetne feldobni azt a kontextust akkor?

A minőségi bort, tudjuk, az a híres felső középosztály veszi meg. Mérnökök, orvosok, egyetemi oktatók és vállalkozók. Többségük többgyerekes, családos ember. Mikor van nekik idejük bort inni? Vacsora közben. Ők nem nagyon jönnek össze a haverokkal „csak úgy” iszogatni, ha mégis, ott a sör, ott a Martini, a tradicionálisan kedvelt, és az épp most feltörekvő rövidek, na meg a különböző koktélok. Még az amúgy borőrült fogyasztók is át-áttérnek a sörre vagy a mojitóra, ha egy nyári délután ki kell ülni egy teraszra nőket stírolni vagy meccset nézni. Hát tegyék. Vacsorához meg jöjjön egy pohár bor. Kulturáltan, tudatosan, szépen, a bornak az ő dicsőségére.

[mistinguett]

Címkék: esszészerű mistinguett

77 komment · 1 trackback

A bejegyzés trackback címe:

https://alkoholista.blog.hu/api/trackback/id/tr442465087

Trackbackek, pingbackek:

Trackback: Lyon: rövid gatyában a hosszúgatyásnál 2010.11.23. 18:07:24

Les Culottes Longues, azaz hosszúgatyás a neve Lyonban, a gasztronómia fővárosában található egyik Bouchonban, azaz kisvendéglőben. Amit a helyről, a séfről és az egész műfajról tudni érdemes, Chili & Vanília részletesen leírta, így inkább csak néh...

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

borispán 2010.11.23. 08:21:37

"A kóstolási jegyzetek végén rendre ott van az „accord mets et vin” mező, vagyis hogy milyen ételhez illik a kóstolt tétel"

na, az ilyesmi itt sem ártana. Kadarkához paprikás csirke a jó. Persze minek elmondani? Úgysem leszünk sem gurmandok, sem franciák, inkább maradjon minden a régiben, aztán kész.

fiatalborivo 2010.11.23. 08:31:08

Wáááóóóó! Az utóbbi időszak kész meglepetés számomra itt az Alkoholistán, koncepciót váltottatok?
Remek írás, remek téma, tanulságos, összefoglaló, az egy oldalas nemzeti kikiáltványos, mindenhova kifüggesztős dolog mellé ha ezt kitennék, ezt többen olvasnák, többen értenék, és nagyobb haszna lenne. Gratula

ISándor · http://szolonaplo.blog.hu/ 2010.11.23. 08:38:32

Tetszik, valóban jó lenne elmozdulni a gasztronómia irányába a borral szerintem is. Ez a cikk most azt jelenti, hogy hamarosan ajánlani fogtok recepteket is a borokhoz? Remélem igen!

Amúgy meg persze, hogy különbözőek a Francia meg a Magyar szájak, de azért vannak ám átfedések:
www.youtube.com/watch?v=KpBQ1ces4lw
:-)

fiatalborivo 2010.11.23. 08:41:54

@borispán: Szerintem egyébként az egyéneken nagyon múlik hogy mennyire leszünk gurmandok. Nagyon fiatalborivo koromban amerikai vendégeket vittünk egy lovagétterembe, ugye ahol kézzel lábbal és annyit amennyitől kidurransz. Na én az ilyen típus vagyok, nincs olyan amit ne kóstolnék meg ha van rá lehetőség és a végéra kidurranok. Ugye főleg sültek voltak vagy 10 féle, mondom ehhez valamilyen jó savú fehér kellene az emésztést segítendő. Azt nem gondoltam volna hogy az udvari bolondnak beöltözött illető aki kihozta a borlapot és hátam mögé állt 2 méterrel ért is a borhoz. Mondom én egy ilyen meg ilyen fehéret szeretnék ezért meg ezért. Elkezdett érvelni, vitatkozni, hogy mit is rendeltünk, ott milyen arányban vannak a fehér és vörös húsok, milyen köretekre számíthatunk, mennyit is akarnék költeni, milyen borvidéket részesítek előnyben...??? Leesett az állam, vezetett szépen ahogy akart, mondom voltam vagy 20 éves és lelkes de kezdő borivó. Na végül rábeszélt egy közepes mélységű kadarkára Szekszárdról és nagyyon jól tettem hogy hallgattam rá. Nem arra törekedett hogy drágábbat vegyek mert olcsóbb volt mint a fehér amit választottam és nagyon jól ment a vörös sülthúsokhoz meg a köretekhez és nem nehezített az ételen hanem felfrissített és tényleg mindenből bírtam enni, miközben megittam a fél üveg bort. Szóval azóta mindig kikérem a pohárnokok véleményét és a profizmusuktól függően fogadom meg tanácsaikat. Igenis vannak gourmandok, mindannyian azok lehetünk csak segítséget kell kérni.

borispán 2010.11.23. 09:06:39

@fiatalborivo: Örülök hogy te is szeretsz alaposan bekajálni. Ki hitte volna, hogy az udvari bolond a király?
Szerencséd volt, mert sok pohárnokot az érdek vezérel. A Balaton körül engem is rábeszéltek egy csomó marhaságra a majmok. Akkor jöttem rá, mikor ittam és ettem de nem stimmelt. Mostmár vágom pofán azt, aki nem hozza amit kérek.

BZoltan · http://www.juhfark.hu 2010.11.23. 09:38:07

@fiatalborivo: Ne vedd rossz néven, de a magyar gasztrokultúra egyik rákfenéje, pont az, hogy sokaknak a jó étel elsődleges ismérve az, hogy sok.

Talán véltelenül, talán direkt írtad te is és borispán is a gourmand szót... ami a francia gourmandise szóból ered és falánkot, nagy zabást jelent. A gourmet az aki elsősorban az ételek ízére és elkészítési módjára koncentrál.

A különbség aprónak tűnik, pedig nagy.

mistinguettnek pedig nagy köszönet és gratuláció az írásért.

A borkultúra és a gasztrokultúra kéz a kézben jár, egyik nincs a másik nélkül. Korántsem meglepő módon mindkettő a helyi mezőgazdaság működőképességén és az megtermelt/elérhető alapanyagok minőségén múlik.

marvin__42 2010.11.23. 09:41:04

...és hogy kitaláltam, kinek a szája van az első képen! :-)
Amúgy tényleg jó, meg érdekes cikk.
Én sem szoktam evéshez bort inni, de nem azért, mert szentségtörésnek tartom, hanem mert többször is azt éreztem, hogy csak bezavar az ételek íze, nem érzem rendesen a bor ízét - úgy meg kár érte.
Lehet, hogy érdemes lenne kísérleteznem persze, először talán 'kicsiben', egyszerű ételekkel, egyszerű borokkal.

Kabagyöngye 2010.11.23. 09:46:16

Remek írás, a benne foglaltakkal pedig nehéz vitatkozni. Így inkább egy kiegészítéssel élnék:

„A francia száj többek között (és szerintem persze főleg) azért különbözik a magyartól, mert Franciaországban a borfogyasztás sokkal szorosabban kötődik az étkezéshez, mint nálunk.” Emellett őszintétlenség lenne nem kimondani, hogy sajnos ez a sokat szidott francia száj más iskolát járt ki, mint a mi hazaink. Franciaországban a bor ismerete szerves része a biztosan létező társadalmi memóriának, össztudásnak, a legminimálisabb lexikális tudás nélkül is működik az egyénben. (Huh, de nem szeretném tudni, hogy melyik „bor íz” az, ami idehaza a legtöbb embernek megvan, mint legkisebb közös többszörös). Számtalanszor tanúja voltam, ahogy a borhoz látszólag teljesen analfabéta francia ösztönösen nyúl rá egy sor legszebb tételeire, fogalma sincs igazából, hogy mit iszik, de azt érti, hogy az jó. Azt is, ha nem az.

Szerintem a miért pedig ez. Kóstolásaink elképzelhetetlenek ugyanis a korábban felhalmozott tapasztalat, élmény és tudás nélkül, kimondva, vagy kimondatlanul mindig valamit valamihez mérünk. Szerintem mindannyiunkban (borisszákban) létezik egy nagy vaktérkép, vagy koordinátarendszer, amire kis zászlócskákként tűzzük ki a megismert borokat. És ez szerintem létezik a csoport, nemzet szintjén is, ahogy a másik oldalon, a terroirba sem csak az adott borász, inkább a közösség összes tudása, kultúrája tartozhat bele. Másképp, ha egy országban 1900 éve készítenek és fogyasztanak Pinot Noir-t, akkor az úgy „megvan” nekik, ahogy nekünk talán még a hagyma, meg a paprika sem.

Lehet, hogy ez a francia száj sosem kóstolt még Kadarkát, vagy Juhfarkot, de rendelkezik egy olyan tapasztalatokra épülő szempontrendszerrel, ami az egyén ízlésén messze túlmutat és nagyjából arról szól, hogy mitől jó?, mitől értékes? egy bor.

Ettől még persze nem kell, hogy igazuk legyen... bár Prats-nak Tokaj ügyben szerintem van.

2010.11.23. 10:02:09

( I, for one megszúrom magam, ha beköltözik a bűvös szakács a művelt alkoholistára, de nyilván nincs is szó erről. )

e_easy 2010.11.23. 10:42:34

koszi az irast jo hogy nem adtad fel - megerte.
az jutott eszembe kozben, hogy itthon tobbnyire! az also/kozepkategorias (?)palackokra van rairva valami kaja ajanlas - a masik vonal a hordo/szuret/mit erezzel a borban

@Kabagyöngye: ott a pont, francia haverom egyszer merte eljatszani nagyival h vizet toltott neki etkezeshez - volt drama :)

2010.11.23. 10:53:19

Köszönöm a bátorításokat.

@Kabagyöngye: "Számtalanszor tanúja voltam, ahogy a borhoz látszólag teljesen analfabéta francia ösztönösen nyúl rá egy sor legszebb tételeire, fogalma sincs igazából, hogy mit iszik, de azt érti, hogy az jó. Azt is, ha nem az."
Abszolút, ez nekem is szemet szúrt. Olyanok is, akik tényleg jóformán soha nem isznak bort, kiszúrják, melyik a jó.
A másik: ünnepi ebéd / vacsora alkalmával a terhes nő kivételével mindenki iszik bort. Nincs olyan, hogy "én nem szeretem a bort", olyan sincs, hogy "nem iszom alkoholt", az meg aztán végképp elképzelhetetlen, hogy "én sörös vagyok". (Persze a felső középosztályról beszélünk.)
De azt hiszem, fontos hozzátenni ehhez, hogy mindezt nem azért írom, mert a magyar kultúrát rosszabbnak vagy kevésbé kifinomultnak vagy akárminek tartanám, és nem példálózni akarok a franciákkal, csak elvenni tőlük, ami tetszik. És felhívni a figyelmet arra, hogy ha a borkultúra összefonódik az étkezéssel, sokkal több minőségi bort lehet eladni, mert iszogatni csak hébe-hóba szoktunk, enni meg minden nap.

Szomjas Gödény · http://szomjasgodeny.hu/ 2010.11.23. 11:19:35

@Kabagyöngye: Nos, leírtad azt a dolgot, ami miatt hiszek a hazai kadarkában. Még ha csak apró dolgok csillannak fel az általam (is) beleképzelt lehetőségekből.
Valamiért azt gondolom, hogy a borászok is leginkább ezért dolgoznak és kísérleteznek vele töretlenül.

"Másképp, ha egy országban 1900 éve készítenek és fogyasztanak Pinot Noir-t, akkor az úgy „megvan” nekik, ahogy nekünk talán még a hagyma, meg a paprika sem. "

borispán 2010.11.23. 11:24:23

@mistinguett: Terhes nő is iszik pezsgőt, én meg azt láttam. Munkaidőben is isznak, főleg a hotelekben.

fiatalborivo 2010.11.23. 11:28:13

@BZoltan: A francia szavakkal nem vagyok tisztába, véletlen írtam amit és nem arra értettem. Szeretek sokat enni, de nem úgy hogy na akkor 4 tányér birkagulyás. Úgy hogy előétel, leves, 3 sült, 2 pörkölt, 4 sütemény. És mindegyikből annyit hogy élvezni tudjam maximálisan az ízeit egyik körettel, másikkal, savanyúval mártással stb. Tehát én az ízek egymáshoz való viszonyát szeretem kivesézni a sokféle párosítást. Na ha ennyi dolgot megkóstol az ember 1 kajázáson belül akkor ki az aki nem telik el? Persze ilyen kajázás ritkán van. Ja és ott még nem tartok hogy minden ételhez különböző bort kérjek, nyílván ez lenne a kívánatos, de az számomra megfizethetetlen egyelőre és a cél annál a bizonyos vacsoránál az volt hogy harmonizáljon a bor a legtöbb étellel, és ezen felül segítse az étkezést. Egy testes vörös is illett volna a szarvas bélszínhez, de attól elteltem volna és nem kóstoltam volna már meg a libacombot meg a kacsasteaket meg stb stb.

@e_easy: ezt én is tapasztaltam, Vargáék tudatosan írnak ajánlást minden borukra, legalábbis én amit láttam azon volt. Bizalomkeltő elem. Ahogy a fénykép is a palack hátulján.

fiatalborivo 2010.11.23. 11:33:08

Ja és a franciáknál nincsen nulltolerancia. De ezt csak megemlítem ne ebbe az irányba menjenek ettől kezdve a kommentek. Nagybátyám Szekszárdon borász és ő mindig azt mondja hogy 1 7dl-es palack bor elfogyasztása naponta, ha egész nap isszuk semmilyen negatív következménnyel nem jár. Főleg azért nem mert ha ezt az ember az élete részévé teszi akkor az alkoholtartalom se száll a fejébe ebédnél vagy délutáni beszélgetésnél és simán hazajut kocsival baj nélkül. Na ez a franciáknál így van.

2010.11.23. 11:42:54

@fiatalborivo: Tudtommal a WHO aktuális és hivatalos álláspontja szerint napi 2 pohár az a határ az a mennyiség, ami nem ártalmas, a napi egy üveg azért sok. Nem azért, mert az ember fejébe száll, hanem mittudomén, egyéb élettani hatások miatt. Én a magam részéről nem vagyok orvos, úgyhogy kénytelen vagyok elfogadni a véleményüket. (Még ha nem is mindig tartom magam hozzá. :))

borispán 2010.11.23. 11:47:01

@fiatalborivo: Párizsban ha megfigyeled, minden máspodik autó megvan húzva, vagy horpadt a ksz. Azért látszik, hogy két pohár sátó ezmegaz tompít. Itthon a zt miatt sokan szívnak mint állat, Erdőtarcsa határában ilyenre úgysem mérnek...

2010.11.23. 11:55:25

@borispán: Meg vannak húzva az autók Párizsban, no de próbáltál te már parkolni arrafelé? :)

BZoltan · http://www.juhfark.hu 2010.11.23. 11:56:01

@fiatalborivo: Értem. De azért tudjad, hogy az ilyen "nálunk telezabálhatod magad" marketingjelszavú lovagéttermek alapvetően nem a minőségi alapanyagokról, kifinomult konyhatechnikáról és az igényes borlapokról híresek.

Amúgy 0.7l napi borfogyasztás kellemes dolog :) de már a legmértéktartóbb szakvélemények szerint is kimeríti az egészségre káros alkoholizmus fogalmát :)

@borispán: Én nem ezt figyeltem meg.

BZoltan · http://www.juhfark.hu 2010.11.23. 11:58:08

@mistinguett: Szerintem nincsenek Párizsban jobban meghúzva az autók mint Rómában, Barcelonában vagy bármelyik dél-/közép-európai nagyvárosban. Az meg nonszensz, hogy ennek bármi köze lenne az alkoholfogyasztáshoz.
Ahogy te is írod, a parkolási viszonyok miatt van ez leginkább.

2010.11.23. 12:02:54

@BZoltan: Egyetértünk. Egyébként úgy tudom, Fro-ban az autóbalesetek száma folyamatosan csökken az utóbbi években, most évi 4-5 ezer ember hal meg autóbalesetben arrafelé. Nálunk kb. 3 ezren. De mi több mint hatszor kevesebben vagyunk.

Hepci · http://gasztrojazz.blogspot.com 2010.11.23. 12:41:27

Az a helyzet, hogy például az átlag olasz bebaszva is jobban vezet, mint az átlag magyar józanul.
A legnagyobb arányban pedig eddig Korfun láttam meghúzott autókat... :)

e_easy 2010.11.23. 12:43:48

@mistinguett: "no de próbáltál te már parkolni arrafelé? :)" ott a pont

Kabagyöngye 2010.11.23. 12:46:06

Ja, egyébként én jobban félek az "Amerikai szájtól", mint a franciától, de a jelek szerint ezzel nem vagyok egyedül:

alkoholista.blog.hu/2010/11/21/wine_spectator_top_10

A francia példával ellentétben ott nem egy évszázadok alatt kialakult, jó értelembe vett közízlés és értékrend van, hanem a véleményformálók ízlése dönt. Ezzel persze nem vonom kétségbe a hozzáértésüket, de magukat képviselik (jobb esetben, Sicc!) Szóval Parker Rulez!

Félek tőle, hogy ilyen szempontból hatalmas tétje van most a dolgoknak, talán most dől el, hogy melyik érték lesz az érték a világban? Ez persze nem befolyásolja majd a francia borokat és a fogyasztókat sem... de a franciák már csak ilyenek!

e_easy 2010.11.23. 12:57:38

felig off:
az egyik etel&bor fejleszto metodus talan az etterem lenne - a keves bor/gyenge borlap, keveset jar a nep etterembe kerdeskoron tul - nem ertem az ettermek arazasi strategiajat. erre van valakinek - szimpla lehuzason tulmutato - infoja?

ISándor · http://szolonaplo.blog.hu/ 2010.11.23. 13:23:25

Én most szombaton voltam egy étteremben "svédasztalos" módi volt. Korlátlan étel és ital (sör, bor, pezsgő) fogyasztással.

Szekszárdi vörös folyóbort kínált a pincér. Mondjuk rá kellett kérdeznem és akkor mondta, hogy Takler pincészeté a bor.

Szemmel láthatólag sok vörös és fehérbort szolgáltak fel a pincérek így, (én is Taklert ittam).

Azért szerintem nálunk sem idegen az, hogy bort igyunk az étel mellé, csak nagyon kellenek a TISZTESSÉGES folyóborok is a kínálatba.

fiatalborivo 2010.11.23. 13:53:06

@BZoltan: sirlancelot.hu/lancelot_borlap_hu.pdf

Én nyílván nem értek profi módon a borlapszerkesztéshez, de ha időd engedi nézd meg ezt a borlapot és mondd meg mi kivetnivalót találsz benne? Azon kívül hogy nem olcsó.

Számomra az étellap se tűnik rossznak, ott viszont nem tudod ellenőrizni hogy a szarvast hol és hogy lőtték, a libát 1 négyzetméteren tartották vagy 20-on tehát annak a minőségébe nem lehet visszakövethetően nyilatkozni, de hogy ízletesek és magyarosak az ételek az biztos.

BZoltan · http://www.juhfark.hu 2010.11.23. 14:36:28

@fiatalborivo: Részletekbe menőkig nagy nyilvánosság előtt had ne írjam le, hogy mi a kivetnivaló benne.
Röviden annyi, hogy 2010-ben már nem így kellene kinéznie egy magára valamit is adó étterem borlapjának.

iLane 2010.11.23. 15:11:38

@fiatalborivo: a Champagne szekcioban a Cabernet sauvignon barrique az minimum meglepo... :)

sleepless 2010.11.23. 15:22:30

Nagyon érdekes írás, én is örülök, hogy elkészült :) és tényleg fontos dolgokat vet föl.

Egy dolog mégsem egészen világos: valóban az a különbség a "magyar" és a "francia száj" közt, hogy ők a bort egy étellel összekötve értékelik? Gondolom, hogy a poszt kifejezetten a borokat értőn bírálókról szól, és valóban nem sok étellel kapcsolatos megjegyzést olvastam eddig ezen a lapon a kóstolási jegyzetekben. Viszont magyar borokkal szemben többször találkoztam azzal a kifogással, hogy nincs benne minden tökéletes egyensúlyban, ez vagy az kilóg. Abból, amit írsz, az következne, hogy a franciák ezzel szemben elnézőbbek, a magyarok pedig kevésbé. De akkor azt várnánk, hogy a magyar borokban inkább meglesz ez a "kontextusfüggetlen" harmónia, mint a franciákban. Mit gondolsz erről?

drumlin · http://szinhaz.blog.hu 2010.11.23. 16:56:11

@BZoltan: "2010-ben már nem így kellene kinéznie egy magára valamit is adó étterem borlapjának. "

jogos, elég basic. legalább az évjárat rajta van...

számá 2010.11.23. 17:51:14

Nagyon kellenek a tisztességes folyóborok, leginkább tisztességes áron kellenének nem olya nevetséges árakon amennyiért a gazdáik tartják őket. Utána meg ráirják nekem, hogy mit érezzek.. kb mint amikor az egy oktávot hasonlítom a hárommal..

Tragédia, de egy átlag Eger melletti helyi kisborászat harmadannyiért csinálja ugyanazt mint a magyar nagynevek..

A francia-magyar vitára nézve pedig segítek kimondani ami látom senkinek sem megy: vannak akiknek jobb bora van a miénkénél (tudjátok ez olyan adottság-féle)!

Emiatt nem a másik lába közt lógón kell röhögni, csak a miénkéből kihozni a max-ot.

fiatalborivo 2010.11.23. 18:21:45

@számá: Tisztességesnek csak néhányat mernék ismereteim alapján mondani, az alábbi listákról, ezeket én ma találtam, boltokba nem voltam csak neten nézelődtem és ezekbe botlottam.

www.bor-asz.hu/ , itt egy excel árlistát tudtok letölteni, ahonnét lehet tájékozódni

www.bonvin.hu/index.php?option=com_content&view=article&id=21&Itemid=21 itt fent vannak a borárak a neten, ez se tűnik drágának.

vargánya 2010.11.23. 18:23:32

@Kabagyöngye: Délelőtt (9:46-kor)nagyon szépen leírtad a dolog lényegét:"Kóstolásaink elképzelhetetlenek ugyanis a korábban felhalmozott tapasztalat, élmény és tudás nélkül, kimondva, vagy kimondatlanul mindig valamit valamihez mérünk. Szerintem mindannyiunkban (borisszákban) létezik egy nagy vaktérkép, vagy koordinátarendszer, amire kis zászlócskákként tűzzük ki a megismert borokat. És ez szerintem létezik a csoport, nemzet szintjén is, ahogy a másik oldalon, a terroirba sem csak az adott borász, inkább a közösség összes tudása, kultúrája tartozhat bele." Valami ilyesmit írtam volna magam is. de nem tudtam volna ilyen szépen megfogalmazni. Kár, hogy a többiek elsiklottak mellette ! Gratulálok!

2010.11.23. 18:26:35

@sleepless: Nem, én nem a szakírókra és önológusokra gondoltam, hanem a parlagi, de valamelyest tudatos fogyasztókra. A szakembereknek, kritikusoknak megint más koncepciójuk van, és én nem is hallottam vagy olvastam túl sok francia szakembert magyar borról értekezni, úgyhogy ebbe nem mennék bele.

Ami az önellentmondást illeti, nem az a baj, hogy a franciák nem nézik el a magyar (vagy akármilyen) bor egyensúlyhibáit, hanem arról, hogy a magyar karaktert nem mindig tudják hova tenni, mert nem ismerik. Ahogy írtam: egy syrah lehet szaggatósan borsos, de arról tudják, hogy mondjuk egy vaddisznó mellett pont jól jön majd az a kis kraft. De hogy megint elővegyük a nemrég emlegetett Somlót, én is kóstoltattam egyszer a Hollóvár SB-ját, és ott is az volt a kérdés, hogy "nagyon jó, de mihez?" Ebben semmi meglepő nincs, pl. a napokban kóstoltam franciákkal egy szerintem nagyon szép languedoci fehéret (Limoux), azt se tudták egyesek hova tenni, mert egy viszonylag ismeretlen borról és stílusról van szó. A Jura borainál szintén rendre előkerül ez a "kritika". Nem arról van szó, hogy ezekből kilóg valami, vagy hogy nincs bennük harmónia, hanem arról, hogy karakteresek, és ezért nehezebb őket értelmezni. Ami számomra egyértelműen erény, viszont munkásabb a megszerettetésük.
Egy időben egy fiatal francia kereskedőhöz jártam bort venni. Akkoriban új recepteket próbálgattunk a feleségemmel. Én fogtam az épp aktuális receptet, elvittem a mukinak, odaadtam, mondtam, ehhez kérek egy üveg bort. Még az árfekvést se kellett tisztázni, a hozzávalók értékszintjéhez igazította a bor árfekvését. Ilyen típusú szakértelemből kellene egy picit több nálunk.

EMU 2010.11.23. 18:41:12

Érdekes írás, főként annak megállapítása tükrében, hogy leírja, a franca ételhez borozik, a magyar meg csak úgy társaságban. Na most a magyar vörösök alkalmatlanok a társasági, holdfényes egész éjszakás borozgatásra, a legtöbb templomkilincset simán old, a gyomrot szitára savazza, a szájat, nyelvet, fogakat befeketíti, és borzalmasan kicserzi a gyomrot. Sztem egy normális francia vörös átmeneti egészségkárosodás nélkül, bármikor jobban fogyasztható társaságban, mint egy magyar tanninháború. A magyar vöröseket pont az étkezéshez egy-egy pohár erejéig tudom "használni", vagy még egy kis pohár vacsora után. Én ezt éppen fordítva látom. Ja igen, van persze magyar vörös is társasági, amivel éjszakázni lehet, csak az nyolcszorosába kerül egy kellemes franciának. Lásd Kopár és tsai. Nyilván nem egy kategória, de az vicc, hogy borozásra használható magyar vörös csak 12 rugótól felfelé születik.

lacibor 2010.11.23. 18:42:21

@Hepci: -Nem láttad még a dakari autókat. Pedig azok, ott, nem szeszelnek.(hihi)

gastro vazze 2010.11.23. 18:43:39

Las Vegas Picasso terrace:
a folyékony desszertek listáján ott a 99-es Royal Tokaji Nyúlászó 46 USD/pohár áron, de a legdrágább tétel a sok francia és eiswein, meg mindenféle édes borok között a 93-as Chateau Pajzos Esszencia 160 USD/pohár (!!!) áron!
ennyi elég szerintem.
De pl. egy egri vöröet én sem tudok megérteni, mert Eger egyszerűen nem vörösbortermő vidék. Fehérrel nagyot lehet alakitani ott, de vörössel zsákutca, hiába is próbálják eladni, szar!

BZoltan · http://www.juhfark.hu 2010.11.23. 18:45:03

@EMU: "borozásra használható magyar vörös csak 12 rugótól felfelé születik. "

Azért azt tudjuk ám, hogy ez az állítás nagyon, nagyon nem igaz.

fugu 2010.11.23. 19:00:56

@gastro vazze: Az utolsó mondat picit erősre sikeredett.
Ismerkedj meg a Szt. Andrea, a Gróf Buttler, ill. az Orsolya vörösökkel!
(csak néhány kiragadott példa)

fugu 2010.11.23. 19:05:08

@EMU: csak az nyolcszorosába kerül egy kellemes franciának. Lásd Kopár
Vagyis a Kopár a nyolcszorosába kerül egy kellemes franciának?
Kopárt most vehetsz akár 6500-ért.
Akkor mennyi is egy kellemes francia?

BZoltan · http://www.juhfark.hu 2010.11.23. 19:09:46

@fugu: Nem ez a lényeg. A villányi sztárborászok is ebbe a csapdába szaladnak bele rendszeresen. Az a lényeg, hogy Franciaországban gyakorlatilag zérus helyismerettel nem tudtam tévedni a 8-15 eurós tartományban, de a 4-8 kaliberben is csak jól iható borokat sikerült teljesen találomra vásárolni.
Közhelyesen unalmas, hogy a magyar borpiramisnak a dereka az ami nagyon hiányos és az alja pedig nem létezik.

demisec · http://thepit.blog.hu 2010.11.23. 19:12:54

@mistinguett: nagyon jó gondolatok, gratula az íráshoz!
Azért kicsit hadd álljak ki a hazai szaküzletek mellett: szerintem egy forgalmasabb hazai vinotékába (van mostmár nem kevés) bárki nyugodtan bejöhet, sőt hozzám is bejönnek nap mint nap, hogy ilyen meg olyan ételhez (rakottkrumlitól a libavacsorán át a lazacig volt már tényleg minden), mit ajánlanánk (sőt emailben is megkeresnek olykor a vevők), és azt hiszem, csak olyanokkal dolgoztam az elmúlt két évben eddig vinotékákban, akiket nem nagyon lehetett ilyen kérdésben megszorongatni...de akár leánykérésről, akár kerti sütörgetésről van szó, a megfelelő helyen megkapja mindenki a megfelelő borajánlást szerintem. De valóban nagyon érdekes és elgondolkodtató különbségek vannak leírva a francia és hazai borfogyasztás tekintetében, s nagyon pozitív, hogy úgy kommunikáltad a somlóiakat és aránytalanabb magyar vörösöket is, hogy az nem egy "hibás bor" (külföldi szájjal sem!), csupán más műfaj, mint a francia, más gasztronómiai lehetőségekkel. Azt hiszem, ez a lehető leghelyesebb hozzáállás. Köszönjük.

gbella 2010.11.23. 19:17:33

Én nem tapasztaltam a franciák részéről húzódozást a magyar borral kapcsolatban, pedig istenuccse, sokszor kóstoltattam velük, profikkal és átlagemberekkel is. A tokajiakat legalábbis mindig nagyra értékelték. Vörösben jobban el tudom képzelni, hogy nehezen tudunk nekik újat nyújtani: valljuk be, nem a vörösekkel tűnünk ki. Sok az olyan borban kissé kulturálatlan külföldi, aki előítéletből húzódozik az édes fehértől, de pont a franciák részéről ez szerintem nem jellemző: a Sauternes, Côteaux du Layon, Bonnezeau, Muscat, stb. révén ez a fajta ízvilág a borkultúrájuk szerves része. A tokaji aszú persze különbözik ezektől, de talán annyira mégsem, hogy a franciák emiatt ne tudnák értékelni.

Egyébként szerintem sem nehéz a tokaji borokat ételekhez párosítani. Az aszú+desszert kombináció elég evidens, és sajtokhoz is jól megy, persze nem mindhez, lásd Camembert. :-) Egy száraz furmint az ásványossága miatt pedig zseniálisan passzol halhoz és mindenféle tengeri állatokhoz.

Ja, és külön köszönet a Gainsbourg-videókért! Vive la French touch !

tomlaker 2010.11.23. 19:20:47

@BZoltan:
sokan mindent gurmannak mondnak, de nem minden az.
a gurman az aki az evés öröméért eszik
de (számomra) sokkal sokkal értékesebb a gurmé, aki az izek által okozott örömöt keresi.
itt kell még sokat tanulnunk

tomlaker 2010.11.23. 19:24:25

@mistinguett:
mindkét szám töredéke annak amit írtál, de az arányok stimmelnek

fugu 2010.11.23. 19:32:48

@BZoltan: Milyen árkategóriára gondolsz, amikor az aljáról beszélsz?

PassageInTime 2010.11.23. 19:40:21

A legnagyobb magyar tévhit az ,hogy a boraink világ híresek.

BZoltan · http://www.juhfark.hu 2010.11.23. 20:08:24

@fugu: Némi átfedéssel 0-5 euró a piramis alja, 5-15 euró pedig a dereka.

tasavallan presidentti 2010.11.23. 20:09:54

@borispán:
goumand = haspók (zabál, amit ér)
gourmet = ínyenc (erősen válogat)

Nem mindegy.

(Vigyázni kell ezekkel az idegen szavakkal, mert sosem lehet tudni, mit jelentenek.)

@fiatalborivo:
Hát Vargáéknak először bort kéne megtanulniuk készíteni, utána irkálhatnának ajánlásokat.

Egyébként nincs francia száj meg magyar száj, csak a magyaroknak meg kéne tanulni bort készíteni, mert most még nem tudnak, vagy amit igen, az meg csillagászati árakon van, és még úgy sem éri el egy közepes árú francia bor minőségét (itt most ne a Tesóban és társaiban kapható 800-1500 Ft-os francia hordómosókat vegyük figyelembe).

tasavallan presidentti 2010.11.23. 20:11:46

@BZoltan:
Hát 5 euró alatt azért ott sem sok jót kapsz, 5 és 10 között viszont már szinte minden jó.

jorda 2010.11.23. 20:21:51

Olyan,hogy francia száj ugyanúgy nem létezik,mint a magyar száj!

Ezzel szemben ismerjük a "mama főztje ízlik a legjobban" effektust.

Mit jelent is ez?
Pl.egy tokaji borvidék és vonzáskörzetében született és élő "gyengének "értékeli az alföldi,balatoni és egyéb reduktív borokat.
Hiányzik belőlük az általa megszokott savkarakter.
Ugyanakkor egy dunántúli és általában az ország többi részében élő savasnak találja a tokajit.

A gasztronómiai kultúra igazi térhódítására legalább még két évtizedet kell várnunk.Persze ilyen szegénység mellett lehet,hogy lesz abból 40 év is.

BZoltan · http://www.juhfark.hu 2010.11.23. 20:23:51

@tasavallan presidentti: Kedves, elnökasszony :) 5 euró alatt én Franciaországban, Spanyolországban és Olaszországban is meglepően jól iható, korrekt, minden különösebb flanc és erény nélküli borokat vettem. Nem azt mondom, hogy minden 5 euró alatti bor Franciaországban jó, hanem azt, hogy ha becsukott szemmel leemelek ott egy 5 euró alatti bort akkor jó eséllyel korrekt anyagot kapok, ameddig Magyarországon ebben a tartományban csak az egészségedet kockáztatod.

EMU 2010.11.23. 20:31:17

@fugu: Én Kopárt utoljára 9-ért ittam, isteni volt, 2006-os, igaz, inkább csak hatszorosa. Hosszú komoly kitartó próbálkozás után az egyetlen magyar vörös volt, amit szerettem és amolyan társasági borként hangulatosan és nem modorosan, "elálló kisujjal", a nagy gyönyörködésben elmélyülve, hanem felszabadultan, örömmel lehetett kortyolgatni, nem pedig, mintha vitriolt szürcsölgetne az ember. Rögvest ennyibe is kerül. Kicsit túl vannak árazva a magyar vörösek. A magyar fehérek sokkal nagyobb potenciállal bírnak sztem. Vöröset meg nem választok magyart jó ideje.

mzperxx 2010.11.23. 20:35:48

bár a cikk nem egészen erről szól, de érdemes hozzátenni, ogyha a francia borlobbi erős, a magyar meg gyenge, akkor az átlag franciának esélye sem lesz amagyar bort megkóstolni, merthogy azt bizony nem teszik ki a francia boltok polcára. Belgiumi tapasztalat: a belgáknak nincs boruk, szimplán nincs, semmiféle, legalábbis még egyet sem láttam. A belga boltok tele vannak francia borokkal, meg másokkal is. Hatalmas választék, minimális áron, 2-3 euróért rengeteg féle bort lehet kapni. Ilyen választék mellett egy jó magyar bor, ami közelíti otthoni áron a minimum 10 eurót, labdába sem rúg.
A másik, többen írták, alóban, a bort nem önmagáért isszák, az hogy munkanapon ebéd közben bort szolgálnak fel és isznak, teljesen természetes, kollégák között is, konferencián is, még ott is, ahol nyilvánvaló, hogy mindnenki kocsivla távozik.

mzperxx 2010.11.23. 20:39:50

bocs, az kimaradt, hogy az átlasg belga boltban mmagyar bor az nincs

EMU 2010.11.23. 20:56:30

Magyar száj annyiban van, hogy ezt a vöröset csak azzal lehet meginni, de úgy sem mindenkinek, én például bojkottálom a magyar vöröseket, ha ilyesmire van szükségem, szopogatok lúgot. És folyamatosan csak hozsannát hallok róla, közben pedig egyre több olyan kevésbé sznob vagy elvtelenül kitartó magyar fogyasztó van, aki már lassan azért sziszegi, hogy a király meztelen, ezek a vörösek villányt is beleértve nem jók. Ami iható, az meg túl van árazva, többszöröse annak, amennyit ér, és amennyit az élvezeti értéke takar. tasavallan presidentti vel értek egyet, valami kamu van itt, ugyanis nem mindenki sommelier, hogy tartalmas savgerinceken meg csengő tanninokon élvezkedjen, hanem jó bort kíván kortyolni, élvezni, könnyen, önfeledten, táraságban iszogatni, igen, akár berúgni is vagy mulatni, ünnepelni, szórakozni. Erre a magyar vörös alkalmatlan, pózolni, pozőrködni remek. Ami meg iható, mert azért olykor kiderül, lehet itt jó vöröset készíteni, mert létezik, de az meg egyből indokolatlanul horribilis. Mintha nem volna cél a magyar iható vörös megteremtése, hanem valami tévúton tartani egy szűk sznob réteg által a fogyasztókat, hogy amit isznak, az már pedig isteni és utánozhatatlan, ennél fenségesebb dolog nincs is földön, tessék csak szeretni, igaz magyar ember csak ezt issza. Hát frászt, az a véleményem. Tessenek előbb társasági vöröset készíteni legalább olyan fogyasztható minőségben, mint egy étkezéshez illő franciát. Fehérről nem szólok, ott egész jól állunk sztem. De a vörös esetében paradigma váltásra volna szükség, és ki kellene lépni ebből a villány imádatból végre, mert az sehova nem vezet, lejárt lemez, mondhatni lassan már kamu. Bár van ott is normális bor, csak aranyárban, nehogy fogyjon, gondolom, amíg a királyvizet meg bírják itatni, addig minek minden palackba ihatót tenni.

sleepless 2010.11.23. 21:30:57

@mistinguett: Kicsit megkésve, de köszönöm a választ. Ez is tetszett, ahogy a fenti írás is.

ÁkiBáki (törölt) 2010.11.23. 21:36:08

EMU-val és BZoltannal kell egyetértsek, bár mondjuk én inkább a toszkán borokat szeretem.
A cikk viszont tetszett, gratulálok hozzá.

fugu 2010.11.23. 21:37:03

@BZoltan: Belátom, az alja nincs, legalábbis számomra nem létezik, mert onnan nem kóstolok. Mostanában viszont előszeretettel keresgélek a derekán, több, de inkább kevesebb sikerrel. Viszont úgy látom, hogy ma már több iható bort találok 7-10 Euro körül, mint néhány éve 15 környékén. Az is lehet persze, hogy én változtam. (biztosan)

fiatalborivo 2010.11.23. 21:49:19

@tasavallan presidentti: Vargáéknak olyan boraik vannak amilyenek. Mindenki tudja hogy nem fognak terroirborokat készíteni, meg hogy nem fognak másfél kilóra korlátozni. Van aki megissza van aki nem, tudnak bort csinálni, tudnának másmilyet is, jobbat is de nem akarnak mert arra a piacra termelnek amelyikre éppen termelnek. És ott ennyiért megveszik az ilyen boraikat. Az viszont hogy 800 forintért egy Varga bort veszel le a polcról és nem egy Egri félédes merlot, mert a kategória csak kicsit más, az azon múlik, hogy ott az ember fotója a címkén, meg van egy nagy halom szöveg, amit ha elolvas a vásárló azt érzi, hogy egy szakértővel áll szembe, szimpatikus idősödő is a pali, biztos jobb mint a csúnya fekete piros cimkés, amire nem írtak semmit. Vargáék értenek a marketinghez és ez bizony vitathatatlan. A borkészítéshez is értenek csak nem akarnak jobb borokat csinálni mert ez éri meg nekik.

EMU 2010.11.23. 21:50:34

@fugu: Igazad van, és asszem Te említetted, hogy akár 5 euró körül is lehet bátorkodni, és én ezzel is egyet értek, mármint hogy jóval nagyobb bizalommal, mint itthon a kétezerhez közelítők esetében. Vörösről beszélek. Franciaországban gyakorlatilag nem tudtam élvezet nélkül vörös borozni, itthon gyakorlatilag mindig van gondom. Ezért nem is foglalkozom már magyar vörössel, fehéret iszom, vagy külhoni vöröset. A savgerinceket meg tanninokat meghagyom a hazai borszakértőknek, akik sztem egy nyári éjszakát nem boroztak végig életükben, hogy tudják, mi is az a társasági borozás. Cuppogni meg szimatolgatni lehet a hazait, ezt nem vitatom, de én foogyasztani szeretném, arra meg nem való, biztos túl alpári dolog ez a mi kifinomult vöröseinkhez.

ijufus 2010.11.23. 21:52:06

Hát én meg megnyertem egyKopárt a Borvárban a Decanter standon, mint aznapi legjobb kiszagló. 2007-es volt. Majdnem megkérdeztem a mellettem lévő kiscsajt, hogy kéri-e, mert neki adom. Aztán kiderült, hogy a fősezrkesztő. Gratulált.
Nem vártam sokat.
Aztán csak itthon fogtam a fejem, hogy nem hoztam haza legalább szájvíznek, vagy eladhattam volna aranyáron vmi diletánsnak. Vmi 12ezeres ára volt. A neten kerestem rá másnap. Úristen. Egy olyan évben, mint az. Egy vicc volt. Az bármihoz illett, mert bármit megettél volna utána, csak az a csersav ne húzza össze annyira a szádat.
Ennyit a túlértékelt borokról.

edrose 2010.11.23. 21:54:12

Nagyon jó írás, mistinguett, köszi! Kabagyöngye első hozzászólása pedig remekül egészíti ki.

ijufus 2010.11.23. 21:59:50

@EMU: Ezt már én is kifejtettem a kisebb világváltásaim során, ahogy előttem sokan.
Sznobizmusra, szakértő közönségre nem lehet építkezni, mindennapi fogyasztható borokat kell készítenünk. De ezt nagyon kevesn érik fel ésszel itthon. És nem is akarják észre venni, mintha nem hosszútávú lenne az a szakma, amibe belefogtak.

edrose 2010.11.23. 22:01:57

@EMU: „Mintha nem volna cél a magyar iható vörös megteremtése, hanem valami tévúton tartani egy szűk sznob réteg által a fogyasztókat, hogy amit isznak, az már pedig isteni és utánozhatatlan, ennél fenségesebb dolog nincs is földön, tessék csak szeretni...”
Hehe, erről az jut eszembe, hogy amikor én kezdtem komolyabban ismerkedni a borokkal, úgy '97 táján, szinte semmi más útmutatónk nem volt itthon, mint a Rohály-féle Borkalauz, pontosan ehhez passzoló leírásokkal. Istenem... Minden erénye mellett (mert az is volt persze, eleve úttörő), vörös-ügyben évekig rossz sínen zakatoltam én is, és a kor- (sors-) társaim is...

EMU 2010.11.23. 22:12:59

@edrose: Most ebből én ki nem hámozom, hogy mit akarsz mondani, bocs. Hogy mennyiben passzolt a mondandómhoz a Rohály borkalauz és miféle rossz sínen zakatoltál évekig vörös ügyben?

IHCS 2010.11.23. 22:16:19

Jó ötlet a vacsora mellé való borozgatás, de mivel gyorsan kádba majd ágyba kell tenni a kis lurkókat a vacsora után a feleségem pedig nem iszik, ezért vagy megiszok egy üveg bort vacsorára fél óra alatt vagy még két napig iszogatom azt a jófajtát, ami lehet, hogy edzi a borismeretet, de ritkán sül el jól a visszakóstolás, pláne kétszer.
A franciákat ez vajon nem zavarja vagy náluk a bor alap kiszerelési mérete a repülőkön is kapható 2 decis?

edrose 2010.11.23. 22:34:32

@EMU: bocs, a lényeg röviden az, hogy anno a Borkalauz az akkori (Gere-Bock-Tiffán-Polgár – igen, Polgár) villányi vörösökre úgy szórta a 90+ pontos áldásokat, mint a záporeső, hihetetlen költői körítésekkel és hozsánnákkal, a magamfajta kezdő meg kontroll híján azt hitte, ott kezdődik és végződik minden.
Amúgy ami a legszebb, az az, hogy azok a borok már akkor is csillagászati összegekbe kerültek, ma pedig már többüktől is saját fülemmel hallottam, ahogy nevetve ismerik el, hogy akkortájt bizony igazából még semmit sem tudtak a borokról.

EMU 2010.11.23. 23:04:12

@edrose: Áh, igen, stimmel. Lázadni kell a magyar vörös koncepció ellen, mert már nem lehet bírni sem gyomorral sem pénztárcával, és ez a tendencia abszolút hazavágja a borfogyasztást, mert a legtöbben nem szépészkedni akarnak a borral, hanem -milyen érdekes- borozni, inni, fogyasztani, örömködni. Azt meg ezekkel a "kortárs" magyar vörösökkel egyre kevésbé lehet, én elhiszem, hogy ezek gyönyörű, bravúros teljesítmények, de legkevésbé hiszem, hogy ez a tanninos, csersavas, öncélúan testes trend különösebben nagy örömet okozna az átlagfogyasztóknak.

2010.11.24. 00:14:01

@IHCS: Nyugodtan dugd vissza a dugót, és tedd be a hűtőbe, ha vacsora előtt csak egy pohárral öntesz ki belőle melegedni, a többi marad a hűvösön, nem fog tudni megromlani. Ha mégis, lehet, jobban jártál, legalább bonthatsz másikat. De még ennél is sokkal jobb, ha megszeretteted a bort a feleségeddel.

2010.11.24. 00:17:22

@EMU: Ezt a "tanninos, csarsavas" dolgot, ezt hogy érted pontosan? Mondanál konkrét példát, melyik magyar vöröset találtad tanninos-csersavasnak?

BZoltan · http://www.juhfark.hu 2010.11.24. 05:39:21

@EMU: Már írtam, de azért csak megismétlen magam. Szerencsére ma már nem igaz az amit írsz. Ha képes vagy túllépni a 90-es években sztárrá nőt termelőkön akkor igenis lehet találni megfizethető áron jól iható magyar vörösborokat.

Láztadni jó dolog és kell is. De érdemes odafigyelni, hogy jó dolog ellen lázadj.

@fugu: Kétség kívül fejlődőt a magyar borkínálat. Ha a megfelelő borkereskedésbe térsz be és kerülöd a nagy neveket akkor egyre nagyobb eséllyel kapsz korrekt bort, jó áron.

fugu 2010.11.24. 07:38:56

@EMU: Szerintem túlzol. Remek vöröseink vannak. Minden kategóriában. Ezer alatt mondjuk tényleg nincs.

fugu 2010.11.24. 07:40:49

@ijufus: Várni kellett volna vele egy évet. Arról nem Te tehetsz, hogy idejekorán forgalomba került. Ez valóban hatalmas hiba. Amúgy 12 eFt-ért máe Solus-t adnak...

fugu 2010.11.24. 07:42:37

@IHCS: Javaslom a vákumdugót erre a problémára. Persze bora válogatja, hogy melyiknél mennyi ideig hatásos.

fugu 2010.11.24. 07:44:40

@BZoltan: Szerencsére ismerünk olyan kereskedőt, én is, Te is, aki kifejezetten a jól iható mindennapok igényes borait kutatja...
süti beállítások módosítása