A muscat lunelt egy helyi borász egyszer Tokaj rozéjának nevezte: az a friss, lendületes, olcsó tömegbor, amivel lehet szőnyegbombázni a piacot, előkészítendő a komolyabb tokajiak offenzíváját. Hogy ebben az illatos, friss, alacsony alkoholtartalmú szintipop stílusban milyen potenciál lehet, azt elég jól mutatja az osztrák zöldveltelíni világkarrierje.

A Tokaj-rozé koncepció legtökéletesebb megvalósítója a Degenfeld: minden évben kiszámíthatóan magas minőség, azonos iskolázás, közönségsiker. Ha ma azt hallja valahol az ember, hogy tokaji muskotály, akkor rávágja: Degenfeld. (Érdekes ez a fajtafixáció, a Degenfeld többi olcsó bora, akár a félédes hárslevelű vagy a furmint sem tudott a muskotály nyomába érni.)

Az ára már kétezer fölé kúszott (a Bortársaságnál még egy kicsit alatta), de még így is jó vásár bőven. Nem tartom nyilván, de simán lehet, hogy ez az a bor, amit leggyakrabban veszek sima otthoni iszogatásra. Ott van mindenütt, minden hiperben és borboltban, igazán könnyű beszerezni.

Tehát itt fölösleges lenne Wagnerbe bújtatott Goethét, a gesamtkunstwerk mélységes Grand Canyonába szédült katarzist keresni, ez popzene.

Ne untassuk egymást virágokkal, citrusokkal, egyebekkel. Amiben a kilences Degenfeld-muscat más mint a korábbiak: intenzívebb édesség, nagyobb test, glicerinesség, lecsengésben csersavérzet! (A felkiáltójel nem csak azt jelzi, hogy ebben a stílusban ez kissé szokatlan, bár esetünkben egyáltalán nem diszharmonikus ízelem, hanem amiatt is került ide, mert a pincészet honlapja nem teljesen nyilvánvaló okból kiemeli saját borjellemzésében, hogy ez a muskotály "cserektől mentes", és ez véleményünk, sőt érzésünk szerint egyáltalán nem igaz.) A legföltűnőbb különbség: a korábbi évjáratoknál jóval magasabb alkohol: 11,5-ről 12,5-re ment föl, nagyon határozottan érezni.

A posztszovjet borblogolás Jehudi Menuhinja, Albert gazda a 2008-ast tartja a csúcsnak, szerintem pedig eddig ez a legjobban sikerült Degenfeld-muskotály. 6 pont. Best buy.