Részvétem. Próbáljuk.

Sok sikert az akcióhoz!

Égbekiáltó szemétség, borzasztó. Szinte vicces, hogy épp ma este akartam előjönni egy off-kérdéssel, de azt hiszem, pont jól illik ehhez a hírhez.

Szakértő véleményre volna szükségem. Otthon vagyok a borkultúrában valamelyest és iszom is szép tételeket, viszont a muzeális borok piacáról nincsenek szerteágazó fogalmaim. A kérdés a következő. Nem az én történetem, de igyekszem fényt deríteni a valóságra.

Mi van akkor, ha az anyukám szekrényében felfedezek 3 palack tokaji aszút, az 1973-as és 1972-es évjáratból, amelyek 38 évet pihentek egy negyedik emeleti panelben? Azzal nagyjából tisztában vagyok, hogy mennyit érnek az efféle borok, ha rendesen tárolták őket, és jó pincéből származnak. A kérdés inkább az, mit kell tennem, ha ezeket a borokat szeretném értékesíteni vagy bontani. Ihatatlanok? Vagy azért van némi eszmei értékük? Létezik-e olyan hely, ahová bevihetem őket bevizsgálás céljából, hogy mennyit érnek, ha érnek valamit egyáltalán? Vagy pedig annyira kaotikus és megbízhatatlan a lakásban lelt harminc éves tokaji aszúk állaga és minősége és annyira sok rossz palack tűnik elő ilyenekből, hogy nem is érdemes próbálkozni? Még egyszer mondom, egy szakértő véleményét kérném, ő mit tenne a helyemben?

Szeretném hangsúlyozni, hogy nem én vagyok a tolvajok cinkosa, egyszerűen csak pont most kaptam egy barátomtól a hírt, hogy tényleg rábukkant ilyesmikre anyukája szekrényében és kíváncsi lennék,vajon mit lehet kezdeni vele. Vagy ne is adjunk ötleteket a gonosz erőnek?

Hivatalos szakértőt nem fogsz találni aki a palackok felbontása nélkül megállapítja a bor minőségét.

A kombinátos aszúk minőségére és arra, hogy aszúból vagy sűrítményből készült, a bor színéről és a palackban lévő üledékről lehet következtetni.

Egy aszú eltarthatóságánal fontos az évjárat és a puttonyszám. Az 1973-as gyenge évjárat, nem készült olyan aszú amely muzeális értékkel is bír.
Az 1972-es a XX. század talán legjobb évjarat volt, így ezek a borok már muzeális értéket is képviselhetnek.

A tárolási körülmény lényegesen befolyásolja az eltarthatóságot. A szekrény az nem egy ideális hely, de túlélhette a bor, ha nem kapott fényt. (A tokajik egyik legnagyobb ellensége a fény)
Összegezve: az 1973-aszúval nem érdemes foglalkozni. A 72-ről küldj pár kozeli képet és megmondom, hogy megy a lefolyóba vagy érdemes még próbálkozni vele.

Az eltulajdonított borokat szerintem nagyon nehezen lehet értékesíteni, pénzzé tenni. A boltok és a vinotékák nem vásárolják meg. Ha nem isszák meg őket akkor az interneten próbálják meg majd értékesíteni. Van pár tétel közöttük melyet el is tudnak adni, ézért érdemes itt nézelődni.(vatera A véleményem szerint a lebukás veszélye miatt inkább megisszák a borokat.

Azért ahhoz már jó mélyre kell süllyedni hogy ilyesmit lopjon az ember...:S...se nem készpénz, se nem élelmiszer, se nem műszaki...ráadásul nem könnyű pénzzé tenni...

Ok@vigbor.hu: oké, köszi, de ki az, aki felbontja a palackokat? amúgy hamarosan lesz képem és küldöm.

@dalton1: viszont meg lehet inni. lehet, hogy pár alkesz volt.

Köszönet a segítségért az Alkeszeknek és a Pincekulcsnak... nem nagyon remélünk semmit, de hátha! Van egy elírás; a '04-es Magnifico '06-os.
Őrködjetek és inkább igyátok, ami van...:(

@labria: őszinte részvétem. :-((((

Szerintem lopott borokat, főleg nem túl régi évjáratokat nem nehéz eladni, a Vaterán is menni fog...

Mondták nekem anno, hogy "nehogy vegyél pincét bortárolásra", mert ezeket állandóan feltörik (borvidékekről beszélgettünk).

Remek! :( Még ha elő is kerülnek.. milyen jót tesz nekik ez a kis rázogatás, zötykölgetés.. de tényleg az eszem megáll! Már a palackokat is le kell betonozni hogy ne lopják el?

@BORtaBOR: Olvastam egy másik portálon, hogy Kínában, ahol rendkívüli számban szaporodnak a milliárdosok, nagy keletje van a borhamisításnak eredeti palackokat használva. Az utóbbi időben a bor árfolyama jobb volt, mint az aranyé, ezért vannak palack orgazdák, akik egy Chateau Lafite Rothschild üres palackért jó évjáratból, akár 100 ezer forintnak megfelelő yuant is kifizetnek, majd sokszoros áron az újra töltött palackot tovább értékesítik.

A palackok újratöltése hazánkban is divat volt. Az 1800-as évek közepén már panaszkodtak, hogy több a hamis tokaji az embereknél mint az eredeti. Hasonlóan a kinaiakhoz begyűjtötték a kiürült borospalackokat és újra töltötték. Ennek egyszerű a magyarázata: a technikai feltételek nem teték lehetővé a palackok és a címkék megfelelő minőségű másolását. Az újra töltés megnehezítésére elkezdték a kapszulát védeni. Ennek is köszönhetjük az első boros állami ellenőrzőjegyünk formáját. (1936) Ezt rátekerték a kapszulára.Az 1943-1944-ben használt, ma irredenta címeresnek mondott állami ellenőrzőjegy a kapszula teljes oldalát beborította.
A cél, hogy ne lehessen a palackot úgy felbontani, a dugót kivenni, hogy ne sérüljön meg az állami ellenőrzőjegy.Az állami ellenőrzőjegy hamisítását minden időben sziogorúan büntették ezért ez nam vált gyakorlattá.

Nem akarok senkit sem elkeseríteni, de szerintem Magyarországon minden lopott holmit simán el lehet adni. Egy nagyobb magyar pincénél hallottam, hogy elloptak tőlük egy egész nagy exporttételt még országon belül. Néhány hét múlva az egyik magyar üzletláncban találták meg akciós tételként...