Egy alig ismert, ám talpig kézműves borász bemutatóján kerültünk abba a kínos helyzetbe, hogy a beugrónkat mentendő két palack bort kellett vásárolnunk, de csak egy olyat találtam a kóstoltak közül, amit másodszor is szívesen ittam volna. Szerencsére kiderült, hogy a bolt teljes kínálata cserealap, így rövid matek után egy Rókusfalvy Chardonnay mellett döntöttem. Úgy emlékeztem, hogy Rókusfalvy Pálnak általában a sauvignon blanc-ját dicsérik, de féltem, hogy a 2008-as már lefelé tart, a pinot blanc nem a zsánerem, a cuvée-ről pedig igazából nem hallottam még, így kizárásos alapon maradt a chardonnay. Régen lejöttem a magyar chardonnay-ról – hébe-hóba Légli Landordot vásároltam, aztán azt sem. Az utolsó pozitív futó élmény egy Figula-bemutatón ért, ahol a mezítlábas, ezeröt alatti chardonnay üdítően sallangmentesnek és arányosnak hatott, de aztán a sorozathűségtől vezérelve, akkor is olaszrizlinget hoztam haza. A 2008-as Rókusfalvy így gyakorlatilag magának tehette föl a lécet.
A Rókusfalvy-paradoxonról Bob tavaly decemberben megírt mindent, amit szóvá tenni érdemes, lapozzanak vissza. [A videón a Studium Dixieland Band, pozanon Rókusfalvy Pál.]
Rókusfalvy Etyeki Chardonnay 2008
Legalább háromszor nekifutottam, hogy a kóstolási jegyzeteimből mások meggyőzésére alkalmas rendszert barkácsoljak, de az istennek nem akart sikerülni. A leírtakból nem derült ki, hogy mire föl a nagy lelkesedés. A 2009-es után kóstolva mindig tisztán látszottak a fogyatkozásai: a korty elejének viszonylagos lomhasága és a korty viszonylagos vizessége. Amikor viszont fölhagytam a poharak közötti ide-oda kapcsolgatással, rögtön nyilvánvalóvá vált, hogy ebben a borban van valami lopakodó varázslat: a második kortytól fölépíti a saját elvárásrendszerét, és fölfüggeszt minden hiányérzetet. Nem intenzív, nem hordós, nem dinamikus, nem édes, nem gyümölcsös és nem is egzotikus – olyan kézműveses. Semmi izzadságszag, semmi toldozás, vagyok, ami vagyok. Fene tudja, miből áll össze az ilyen illúzió.
Az illat érett olaszrizlingekre emlékeztet: mandula, méz, nyers szójabab (umami?), gyöngyvirág és zsírkréta. Komoly és nyugodt. Első blikkre lágynak hat a korty első fele és kissé vizesnek is. Aztán ha eljutunk a harmadik kortyig, a kezdeti kifogásokat teljesen elhalványítja az a tény, hogy ez egy kristálytiszta, szépen érett, higgadt bor. Az aspektusváltás egyik titka a finoman zizegő almasav lehet, ami lendületet ugyan nem ad, de éleszti a kortyot, és megnyújtja a lecsengést. Ízében propoliszos, mandulás, a korty végén decens fanyarsággal. A lecsengés hosszú, enyhén cseres, ízében sós-minerális. Néha az volt az érzésem, hogy ez lehet a kis virág, ami nekem nyitott és megvolt vele szívem minden kedve. Aztán, hogy nyit-e másnak is, arról fogalmam sincs. Slow wine minden értelemben. 6 pont és best buy (2000 Ft)
Rókusfalvy Etyeki Chardonnay 2009
Rókusfalvy Pált szoros barátság fűzi Bott Frigyeshez, és ennek bevallottan egyik fontos eleme a szakmai forró drót. Ez a chardonnay kimondottan Bott Frigyes 2009-es borait idézi: hordó, maradékcukor, pörgés, gyümölcs és szépívű szerkezet.
Mindjárt félig meg is cáfolom az előző mondatot, ugyanis a bontást követő negyedórában kimondottan Szepsy furmintos illatot éreztem - kizárásos alapon a hordó lehet a közös nevező. A friss fát csak a harmadik napra vetkőzte le, de talán nem ok nélkül remélem, hogy a 2008-as is így kezdte pályáját. Az illat fonákja tehát pörkölt mogyorós, kovakőves, fémes, a színe fehérvirágos, őszibarackos és körtés. Kóstolva nagyon profi, kerek, lendületes, jól elkészített bor. Közepes test, arányos savak, csipetnyi maradékcukorral kiemelt őszibarackos-körtés gyümölcsösség, a korty végén jóleső mandulás fanyarság. A textúra selymes, a konzisztencia krémes (remélem, jól használtam az idegenszavakat). Egy dinamikus, elegáns chardonnay, ami jóval könnyebben értelmezhető és értékelhető, mint a ’08-as. 6 pont és best buy (2200 Ft). (Nem csak én és Bob szerettük, beválasztották az EU-elnökségi túlélőcsomagba is.)
A honlapról annyit tudtam meg, hogy a ’09-est két héttel hamarabb szüretelték, mint a ’08-ast, és a technológia ugyanaz: részben acéltartályos, részben hordós. Valószínűleg törpe minoritásban vagyok, de én azért drukkolok, hogy az idő a 09-esből is 08-ast faragjon.
Utolsó kommentek