Úgy tűnik, Sauternes a magyar borlélek egy súlyos traumája, és a vele kapcsolatos elfojtások az ismétlési kényszer hatására – bár mindig kicsit más formában – újra és újra a felszínre törnek. Néhány éve még egy veszélyes új stílus képviselőjét látták benne tokaji ortológusaink, mely silányságával romlást hoz az egész borvidékre, és „reduktív aszút” emlegettek; most pedig, hogy a stílusvita lezajlott és értelmetlenné vált, sokan előszeretettel beszélnek horribilis árakról, cukrozásról és fagyasztásról, rossz botritiszről és kevés savról. Már hazafelé tartva a VinCE márciusi Sauternes-Tokaj bemutatójáról többen „ugye milyen drágák és gyengék ezek a sauternes-iek?”, „ugye mennyivel jobbak a tokaji borok?” típusú kérdéseket szegeztek nekem, sokat sejtető, huncut kis mosollyal az arcukon. Ők nem az alábbi poszt miatt fognak lájkolni minket, az egészen biztos.

Sokkal okosabbnak és szimpatikusabbnak tűnt nekem a két előadó – Pierre Montégut és Szepsy István – viselkedése, az a nyilvánvaló és kölcsönös tisztelet, melyet egymás iránt és mindkét terület borai iránt tanúsítottak. Öt francia és öt magyar bort kóstoltunk, az egyes borok rövid leírása előtt megpróbálom összefoglalni benyomásaimat a két borsorról. Fontos megjegyezni, hogy nem általános megállapításokról van szó, pusztán ennek a kétszer öt bornak a jellemzőit próbálom summázni valamiképpen. (Így például felesleges volna külön kiemelni a bordeaux-iakban lévő több kesernyét és kevesebb savat, vagy az eltérő cukortartalmat, ezeket ugyanis valamennyi hasonló kóstolón leírhatnánk egyrészt, másrészt pedig voltak számomra meglepőbb különbségek, melyeket fontosabbnak tartok. Sajnos úgy látom, Alkonyi László remek áttekintő írása a témában (Borbarát VII/2.) már nem érhető el az interneten )

- A franciák strukturálisan kevésbé tömörek, mint a tokajiak, inkább kényeztetően puhák és krémesek, annak ellenére, hogy textúrájuk a több tannin miatt érdesebb a magyar édes borokénál.

- Az aszúk sokkal intenzívebbek, definiálhatóbbak, illatosabbak voltak, a sauternes-iek visszafogottabbak, egységesek, nehezen szálazhatóak, komolyak.

- Talán emiatt és a korty már említett simasága miatt a tokajiak szinte "dzsúszosnak" tűntek, míg a bordeaux-iak sokkal borszerűbbek maradtak. (Ebben nyilván szerepe van a magasabb alkohol- és tannintartalomnak, és a jobban érezhető hordónak is.)

- Az illósavakat valamivel egyértelműbben lehetett érezni a sauternes-i borokban, de valójában egyetlen bornál sem vált zavaróvá ez az illatjegy. 

- Az aszúk ezen a kóstolón fiatalon sokkal fiatalabbak, öregen pedig sokkal öregebbek voltak, mint francia társaik.

- A sauternes-i borsort stílusra és minőségre is rendkívül egyenletesnek, a hazait kissé hullámzónak találtam.

- Az első helyen nálam egyértelműen egy tokaji végzett. Igaz, az utolsón is.

Holnap a borokkal folytatom.