Berecz Stéphanie egyike a borászhőseimnek. Éveken át a reflektorfényen kívül, lassan, de módszeresen dolgozott a férjével, Zsolttal a birtokuk fejlesztésén, és ami még fontosabb, a stílusuk finomításán. E munka eredményeként ma egyedi és gyönyörű színfoltot képviselnek a magyar bor világában. Ez a néhány hektáros, családi „butikborászat” a Pannon Bormustrán most a legmagasabb elismerésben részesült. [A fotót innen metszettem.]
A francia születésű Stéphanie a kilencvenes években került Tokajba, és remek borokat készített az AXA-csoporthoz tartozó Disznókőnél. Ám végül győzött a vágy az önállóságra, és 1998-ban létrehozták a Tokaj Kikelet pincészetet Zsolt szülőhelyén, Tarcalon. Valamennyi területük löszös talajú. (A tokaji dűlők többségében vulkanikus altalajon kialakult nyiroktalajt találunk, és hagyományosan úgy tartják, hogy a lösz gyengébb, silányabb bort ad.) A Fekete-hegy dűlő egy temető fölött található a városka központjától nem messze; a dombtető másik oldalán fekszik a Váti, és kissé távolabb a Lestár, mindkettő déli fekvésű. E három terület talaja nagyon finom szemcséjű lösz, amibe fehér kavicsok, illetve a Farkasban kék andezit keveredik. Északabbra a Disznókő irányában található a Lónyai (itt riolit, és nem andezit az altalaj). 1998 és 2001 között a termésüket nagycégeknek adták el, és aztán 2002-ben készítettek először saját bort. “Korábban soha senki nem próbált meg 100 százalékban tarcali bort készíteni modern stílusban, így fogalmunk sem volt, hogy mi fog kisülni belőle” - mondja Stéphanie. Jelenleg a Berecz házaspár 4.5 hektárt művel. Az apró, de takaros pince a Berecz család 250 éves házában található.
Amikor 2005-ben Samuel Tinon ajánlása nyomán először kóstoltam náluk, Stéphanie egy nagyon komoly 2003-as édes szamorodnit mutatott nekem, ami lényegében egy deklasszifikált aszú volt, aztán egy gyönyörű, illatos, kiegyensúlyozott, feminin 2002-es 5 puttonyos aszút, és egy finom 2004-es száraz hárslevelűt, amit éveken át e borászatilag nem könnyű fajta etalonjának tekintettem. Tavaly télen a választék már nem kevesebb mint 15 borból állt, aminek egyik oka Stéphanie nyughatatlan tökéletességre törekvése, a másik a terroirok iránti megszállottsága. Habár a száraz furmint, és kisebb mértékben az édes tokaji esetében is széles körben elterjedt a dűlőválogatott tételek palackozása Tokajban, én azt mondanám, hogy a löszös terroirok még a vulkanikus talajúaknál is érdekesebbek amiatt a kifinomultság és precizitás miatt, amit a boroknak kölcsönöznek.
Stéphanie-val kóstolni egyszerre élvezet és tanulás. Remek alkalom a francia bornyelvi ismereteinket felfrissíteni, megérteni a serré és fermé furmint közötti finom különbséget: régi aranyigazság, hogy megértésünket a nyelv irányítja, és a francia melléknevek árnyaltsága nélkül az egész sokkal egyszerűbbnek tűnne, mint amilyen valójában. Aztán itt van a lankadatlan tökéletességre törekvés. Megbeszéljük a szőlő préselésének időzítését és intenzitását; a must oxidációjának időzítését és sérülékenységét; a szüret időzítését és dinamikáját; a hárslevelű erjesztésének kényességét és a furmint csökönyösségét. Mondhatjuk azt, hogy Mészáros László a Disznókőnél mindent kiválóan megszervez; hogy Szepsy István mindig szerencsésen kerül ki a nehéz helyzetekből; Berecz Stéphanie esetében viszont a borkészítés kötéltánc, ahol a minőség millió apró mozdulat függvénye.
Stéphanie hárslevelűi engem továbbra is lenyűgöznek: a 2008as Váti balzsamos, vastagon almás, a félszáraz 2009-es Váti strukturált, minerális és nem cukros, a fenséges 2009-es Lónyai szuper hosszú és rendkívül gazdag, de szemben sok mai hárslevelűvel, egyáltalán nem afféle viognier-imitátor. Stéphanie száraz furmintjai is rohamléptékben fejlődnek. A 2009-esek különösen tetszenek. A Vátiban megtalálható valamennyi a hárslevelű florális, illatos tobzódásából; a Farkas szigorúbb a maga már-már zöldes savaival, magasabb maradékcukrával és az érintésnyi vajas botritiszességével, mégis ez a nagyobb bor. Annak a gyakran hallott vélekedésnek, miszerint a löszön termett furmint kevésbé feszes bort ad, ami soha nem versenyezhet a vulkanikus talajon termett, ásványos furmintokkal, a 2009-es Farkas élő cáfolata. 2650 forintos árával ez az egyik legjobb tokaji vétel.
Stéphanie a nagy borászokra jellemző biztos kézzel dolgozik. Palackoz félszáraz és enyhén édes borokat is, amelyek mindig jól sikerülnek, noha stílusuk nehezen kategorizálható: a 2007-es Váti félédest (hárs és furmint házasítása), illetve a remek Késői Szüreteket is én szívesebben látnám markáns ízű ételek (talán ázsiai konyha) kísérőjeként, mint desszert mellé.
És végül ott vannak a szabvány botritiszes borok. Itt a könnyedség és az elegáns gyümölcsösség, amit a lösz garantál még egyértelműbb nyereség. A 2004-es 5 Puttonyos méltó utódja annak a 2002-esnek, ami teljesen levett a lábamról, amikor először találkoztunk. A 2007-es 6 Puttonyos, ami valamivel koncentráltabb, hasonlóan nagy teljesítmény. E borok színvonaláról két különböző alkalommal is meggyőződhettem. Tavaly októberben nálunk, Lengyelországban a WINO Magazine Díjak alkalmával a 2004-es 5 Puttonyost találtam a legjobb édesbornak, noha a Château Pajzos és a Royal Tokaji édesebb aszúi mellett egy mesésen koncentrált 2005-ös TBA-val kellett megküzdenie, amit Heinz Velich készített Burgenlandban. Órákkal a kóstoló után is az járt a fejemben, hogy milyen fenséges egyensúlyt mutattak ebben a borban az édes, a sós és a minerális jegyek.
A 2011-es Pannon Bormustrán a Kikelet 2007-es 6 puttonyosának lenyűgöző tokaji sorral kellett versenyre kelnie. A 2006-os Királyudvarnak kétszer akkora a maradékcukra(!), a 2003-as Royal Mézes Mály a korának köszönhetően komplexebb, és a Tokaj Nobilis 2007 6 puttonyosa összességében érzékibb és texturáltabb, de a tapasztalt zsűri a Kikelet finom, kecses egyensúlyát és az ásványos és fűszeres jegyek fény-árnyék játékát értékelte a legmagasabbra. Mintha teniszben Martina Hingis tollasütővel játszva legyőzte volna Samprast. Minden elismerésem.
Utolsó kommentek