Ha a terroir mindent visz, akkor a Kovács-Herczeg-Benedek vezetés alatt sem lesz miért aggódnunk. Ráadásul, ha Kovács „Kogart” Gábor több pénzt tud föltalicskázni a hegyre, mint Bukolyi László, ha Herczeg Ágnes jobban igazgat birtokot, mint Bukolyi László, ha Benedek Péter jobb borász, mint Bukolyi László, akkor a logika azt diktálja, hogy a Gróf Buttler-borok újabb csúcsokat fognak meghódítani. Ha mégsem így lesz, akkor vagy valamelyik premisszát szúrtam el, vagy a képlet túl egyszerű.

Egy palackok nem írják újra a történelmet, a mi szerencsénk nem törli el az orosz rulett-hasonlat érvényességét. Tehát minden igazolási/cáfolási szándék nélkül rögzítem, hogy a négy Buttler bikavérben és az öt „kísérő” palackban nem volt hiba, sőt a gyanú árnyéka sem. Az idősebb palackokat egy gyűjtőtől vásároltuk, a 2005-ös és 2006-os Nagy-Eged Bikavér a Bukolyi-család ajándéka volt. 2004-ből sajnos sem Bikavért, sem „B” Cuvée-t nem tudtunk fölhajtani (ezt az évjáratot a „felvezető” sorban egy Pinot Noir képviselte (a szokásos remek formát hozva)). Mivel a kóstoló első etapja Pesten volt, a maradékok egy részhalmazát másnap Szegedre transzportáltam (Kékfrankos 2007, „B” 2003, BKV Prémium 2003, BKV Nagy-Eged 2005, BKV Nagy-Eged 2006), és az utolsó cseppig tartották magukat. (Ez a bikavérek esetében összesen három napot, a kékfrankos esetében négyet jelentett. (A tegnapi posztban megbicsaklott Kékfrankos nálunk nem botlott, pedig a mi palackunknak be volt iktatva egy rázópróba is Szegedre darabban).)

A sorozat szellemének fittyet hányva, ezúttal nem írok nagy székfoglalót, írtam korábban, szerencsére nincs okom megtagadni.

Azt is leírtam korábban, de leírom még egyszer, hogy amennyiben életem legemlékezetesebb magyar vörösboros emlékeit kellene összeválogatnom, akkor az első tízben elsöprő Ráspi és Gróf Buttler fölény alakulna ki. Ez azonban nem jelenti azt, hogy ők nem tudnak hibázni, sőt. De ha kijön a lépés, akkor nagyon ellépnek a mezőnytől.

Gróf Buttler Selection „B” 2003

Cabernet sauvignon és pinot noir házasítása. Az illat komplex és egyedi: oregánó, bors, széna, szilva befőtt, csipkebogyó, medvecukor. Villodzóan eleven bor, és majd kicsattan az egészségtől. Mesterien fölépített korty: gazdag, rétegzett és sűrűszövésű. A közepes testet élénk, érett savak mozgatják. Nehézkességnek, lekvárosságnak (vagy a ló másik oldaláról nézve: savanyúságnak) a gyanúja sem férhet hozzá. Ízében édes fűszerek, dohány, cseresznye, finom kortyközépi édességillúzióval. Az aprószemcsés, krétás tannin enyhén szárít. A lecsengés hosszú, gyümölcsös, cseresznyemaggal, csipkebogyóval. Túlérettségnek, fáradásnak nyoma sincs. Chateauneuf du Pape-magasság egri vitalitással. Rendkívüli bor.

Gróf Buttler Bikavér Prémium 2003 (Szarkás)

Talán ez volt az első Gróf Buttler-bor, amit kóstoltam, és ami a pince hírnevét is megalapozta. A „B”-nél sokkal sötétebb szín, jóval melegebb illat. Egészen rendkívüli komplexitás jellemzi. A fél aromakereket ki lehet pörgetni a pohárból. Találomra néhány emlékezetesebb szín: fekete szeder, ibolya, forró kő, karamell, törökméz, kandírozott narancs, kakukkfű, szegfűszeg, borsikafű. Kóstolva nem olyan peckes és pörgős, mint a „B”. A korty telt és bársonyos, rendkívüli ízmélység és nagyfokú egyediség jellemzi. Bár diszkrétebben teszik a dolgukat, ebben is gyönyörű, érett és eleven savak dolgoznak. Sima felszín, dús,  gyümölcsös korty (cseresznye, szilva) fekete csokoládéval. A lecsengés szaftos, a tannin nem szárít, bár kissé tapad. Ez az a bor, amiben az ösztönös hedonista éppen úgy örömét leli, mint a górcsöves borentellektüel, aki egyediséget, egyensúlyt és finom árnyalatokat keres. [Mindkét bor Németh Gábor gyűjteményéből származott. Örök hálánk, hogy épségben megőrizte őket.]

Gróf Buttler Nagy-Eged Bikavér 2005

A sor legellentmondásosabb bora. Ez volt az a BKV, amivel a Gróf Buttler bekerült a mainstreambe, aztán néhány hónap leforgása alatt ki is pottyant onnan. Volt hírverés, előjegyzés, aztán leárazás, szentségelés. Egy gyengének elkönyvelt évjárat termése, viszont ez volt az első, ami a Nagy-Eged tetejéről jött, ahol olyankor is süthet a nap, amikor Egert felhők árnyékolják vagy zápor veri. Az én emlékeimben mint kiváló, de semmiképpen sem meghatározó Buttler-bor élt (veszélyesen közel a savhangsúlyhoz).
Az illat azonnal a 2005-ös Syrah-trilógiát juttatta az eszembe. Összetéveszthetetlen keveréke forró kőnek, cseresznyének, fekete szedernek, fakéregnek, oregánónak. (A posztban szereplő borokat már jó egy hónapja kóstoltam, és hogy az írás idején valamelyest fölfrissítsem az emlékeimet, és ihletet kapjak, a hétvégén beáldoztam az utolsó palackomat. Döbbenetesen jó bor. Annyira tiszta, eleven, árnyalatokban gazdag, miközben mentes a vulgárbarrik-közhelyektől, és olyan tartása, szövete van, gyümölccsel és ásványossággal degeszre pakolva, hogy a legszebb emlékeimet is felülmúlja.) Nem állítom, hogy nem készülhetett volna érettebb anyagból, de azt igen, hogy olyan transzparencia és gyümölcsös vitalitás jellemzi, amit a magyar vörösek túlnyomó többségében hiába keresünk. Az összes kóstolt bor közül ez a legmagasabb szerkezetű, de a test öblösségének, a textúra bársonyosságának hiányáért kárpótol a tiszta, gyümölcsös lendület, a sokszínűség és az egyediség. Korábbi kóstolásaim alapján úgy tűnik, hogy nagyon sokat fejlődött, kerekedett, csiszolódott, konszolidálódott. Remekül elkészített bor, és még rengeteg tartalék van benne.

Gróf Buttler Nagy-Eged Bikavér 2006

Brutálisan nagy bor ígérete. Az első mintavétel hevében abban maradtunk, hogy ez Guigal-La La-szint (persze ez csak metafora és főleg blöff - életünkben egyszer kóstoltunk La Lát, akkor sem éppen ideális körülmények között). A 2003-as Bikavér érettségét, komplexitását ígéri feszesebb, acélosabb vázon. Az illatban egy komplett fűszerkert: a dél-rhone-i boroknál kötelezően fölemlegetett garrigue fűszercsokrától kezdve az (egyébként mexikói eredetű) oregánón át egészen a finoman hűsítő citromfűig szinte mindent megtalálhatunk benne. De van itt gyümölcs (cseresznye, szeder, szilva), forró bazalt, sőt virágok is. A kortyban semmi édesség, semmi túlérettség. Feszesre hangolt szerkezet, koncentráció, sima felszín, virgonc savak, masszírozó tannin, enyhén fanyar lecsengés. Még nagyon fiatal, de lehet, hogy ez Bukolyi László opus magnuma.

[A sorozat korábbi részei itt olvashatóak: Vylyan Duennium, Weninger Merlot.]

[A képet innen metszettem.]