A Bortársaság kínálatát ellepték a 2010-es borok. Nem tudom, hogy a szolidaritás vezérli-e őket – osztoztunk a sikerekben, tartsunk össze a nehéz időkben is –, vagy őszintén hisznek ezekben a borokban, esetleg a kereskedelem automatizmusa, belső logikája alakította ki ezt a helyzetet. Nagyjából egy tucatnyi 2010-es bor kóstolása után az az általános benyomásom, hogy sokkal jobbak annál, mint amire számítottam. De azért a két élrozét leszámítva második palackra nem lennék vevő. A 2010-es Muzslai Olaszrizling sem az a bor, amivel a Bott-rajongókat szaporítják. Pedig az évjárathoz képest egy meisterwerk. Az évjáratfüggetlenített patikamérleg viszont fölborul az árától.

Minél többedszerre kóstoltam, annál közelebb jutottam ahhoz, hogy megbocsássam azt, amit nem lenne szabad. De az egymásratalálás küszöbén billegve sem tagadhattam le, hogy az első benyomások nem hazudtak, hiába tűntek elő finomabb részletek, újabb árnyalatok, ennek a bornak van két súlyos nyavalyája: a fa és a savanyúság.

Áttetsző, szalmasárga szín. Az igencsak halovány illatot a pörkölt mogyoró határozza meg. Az elszánt szaglászót a pörkölésen túl kis ásványosság, kis egreses-zelleres zöldesség, kis virág, kis sajtszag várja. Kóstolva mutatkozik meg igazi természete: a majdnemség. Van benne egy citrusos savanya, ami sajnos a lecsengést is uralja, de egyébként megvan benne minden, amitől egy olaszrizling szép lehet. Legalábbis nyomokban. Bújkál benne némi nagyvonalúság, némi tartalom, a textúra selymes, csiszolatlan élek, kósza mellékízek nem zavarnak. Ugyanakkor a savak nem játszanak, egyetlen hangot tartanak ki, azt ellenben bántóan hangosan. Az enyhén kesere faízen túl a korty második felétől fölerősödik (értsd: érzékelhetővé válik) egy kis őszibarackos gyümölcsösség és zelleres fanyarság. Fölsejlik valami a jó olaszrizlingek mézes gazdagságából és mandulás slusszpoénjából, de ez kevés a boldogsághoz, inkább csak a hiányérzetet fokozza. Enyhe cserességgel zár. 4 pont

Nincs kétségem afelől, hogy sok munka van ebben a borban, és kétségtelenül Bott Frigyes rátermettségét, tudását, hozzáállását dicséri, hogy egyáltalán létrejöhetett, de 3000 forintot kérni érte olyan, mintha valaki egy heroikus küzdelemben elveszített mérkőzésről utólag azt állítaná, hogy megnyerte. Rossz szájízt hagy.