Nem egyszerű dolog itthon jó ausztrál borhoz jutni, két kezemen meg tudnám számolni az érdekesebb tételeket, amiket a hazai polcokon valaha láttam. Meg kell ugyan hagyni, az első számú ikonbor, az ennek megfelelően árazott Penfolds Grange éppen kapható, de a kisebb borászatok egyedi borai messze elkerülik a határainkat. Marad a vadászgatás angliai és német webshopokban, ha történetesen ilyen borokra fájna a fogunk. Márpedig az enyém fáj egy ideje, így bosszankodtam is rendesen dagadtos kolléga beszámolóját olvasva, milyen borokról sikerült lemaradnom egy éve. Eljött azonban az újrázás ideje, az Ausztráliában élő borszakértő, Halász Attila most sem üres kézzel érkezett Magyarországra, sőt, ha lehet, ezúttal még illusztrisabb borsort hozott magával a bemutatóra készülve.
Scotchmans Hill 'Cornelius' Sauvignon 2007
Sauvignon blanc a Bellarine Peninsula régióból. Az égvilágon semmi köze a füves-bodzás techno-sauvignonokhoz. Tiszta, citrusos aromák, kifinomult hordóhasználat, inkább Chablis-t idézi. Teste közepes, feltűnés helyett az eleganciára összpontosít, csiszolt és egységes. Csipetnyi édesség, integrált savak, hosszú utóíz. Letisztult, szép bor. 6 és 7 pont határán.
Oakridge 864 Chardonnay 2009
Szintén Victoria államból származik, annak talán legismertebb borvidékéről, a Yarra Valley-ből. Úgy látszik, arrafelé európai stílusú borokat készítenek, ez újfent akár francia is lehetne, ami az eleganciát illeti. Feltűnően világos szín, túlérett biztos nem volt az alapanyag. Gyönyörű illat, friss, fiatalos, elsőre kicsit tökmagos, mint a burgundik, de ez szellőzve szelídül. Finomkodó, szőlőből építkező aromák, mesterien használt hordóval kiegészülve, nehéz szálazni, annyira egyben van. Kóstolva könnyed és tiszta, hibátlanul arányos, varratmentes és kimért. Nem harsog, nem intenzív, nincs szüksége rá. Maga a harmónia, az egyik legjobb száraz fehér, amit valaha kóstoltam. 8 és 9 pont határán.
By Farr Sangreal 2005
Döbbenet, vörösre váltottunk, és az újvilágnak még mindig nyoma nincs. Az illat alapján ez a pinot noir mintha Burgundiában készült volna, érett jelleget mutat füstös cigánymeggyel, dohánnyal, avarral, szárított hússal. Izgalmas és komplex, íze az illatot követi, a textúra selymes. Már teljesen megérett hatást kelt, ebben az egy dologban különbözik egy jobb burgunditól, az még inkább nyers lenne ilyen korban. Nem alkoholos, nem nehéz, nem édes. Remekül iható, lekerekedett cserekkel, elegáns zamattal, hosszú utóízzel. 8+
Clonakilla Shiraz Viognier 2009
A 2008-as nemrég csalódást okozott, a fiatalabb palacknak viszont minden esélye megvolt kiköszörülni a csorbát, előadónk szerint ugyanis ez sokkal jobban sikerült. Habár hazájában is megosztotta a kritikusokat, volt, aki egyszerűen vékonynak találta, mások ellenben hatalmas potenciált láttak benne. A jelenlevők reakciója hasonlóan változatos volt, én speciel az optimisták táborát erősítettem. Szinte bántóan fiatalnak tűnik, hűvös illatában vibrálóan friss gyümölcsök, áfonya, fekete ribizli, cseresznye, és a viognier által belecsempészett virágok. A háttérben finom szegfűszeges-fahéjas-vaníliás fűszeresség. Kóstolva élénk, ízében tinta, áfonya, fűszerek. Szerkezete magasabb, de valójában komoly koncentrációval bír, tanninja tökéletes és integrált, de még így is picit nyersnek hat. Nem érdemes még rányitni. 8+
Ezen a ponton egy játékkal szakítottuk meg a kóstolót, pontosabban előadónk szándékozott tesztelni minket. A feladat a következőképpen nézett ki: Attila annyit közölt, hogy egy magyar termelő azonos fajtából készült két borát tölti majd ki poharainkba, válaszként a termelő nevét, a fajtát és az évjáratokat várja. Merthogy illik felismernünk, hazai pályán vagyunk, ez elvárható. Mini Master of Wine stresszkóstoló, nehogy már azt képzeljük, csak az élvezkedés végett vagyunk jelen. A gondolkodási idő elteltével a Szomjas Gödény kezdte a feleltetést, meg is mondta kerek perec, ez a Buttler syrah. Az egri származásban mások is biztosak voltak, nekik igazuk is lett, a Gödénynek meg még inkább. A két bor 2005-ös trilógia 300-400m és 400-500m darabja volt, mi szerettük, vizsgáztatónk viszont finoman szólva nem osztotta lelkesedésünket. A folytatást viszont kiérdemeltük, és már nyílt is a következő palack.
Penfolds bin 389 2002
Nagy tételben készülő, cseppet sem kézműves bor, de mint kiderült, a mennyiség nem feltétlen jelent minőségi kompromisszumot. A mini-Grange cabernet sauvignon és shiraz házasítása, és így kilenc évesen határozott érettséget mutat. Nem meglepő módon ugyanúgy változik, mint az érésre képes óvilági vörösborok, dohányos, földes jegyek veszik át az uralmat a gyümölcsök felett. Az eukaliptuszos, fekete ribizlis ausztrál jelleget még érezni a háttérben, ahogy rozmaringot és egy kis kátrányt is. Koncentráltabb, vastagabb anyag, de nem nehézkes, és nagyon egyben van. Határozottabb, cabernet-s tannin, remek struktúra, érett íz. Még bőven van benne élet. Eléri a 8 pontot.
Wendouree Cabernet Malbec 2004
Nehezen hozzáférhető legenda, melynek 1999-es évjáratához tavaly volt szerencsém. Egyedi, különleges illat, érett fekete ribizlivel, borókabogyós fanyarsággal, borsmentával. Változik, fejlődik a pohárban, idővel naspolya és hecsedli lekvár is feltűnik, leheletnyi étcsokoládé kíséretében. Egyértelműen ausztrál, de abszolút természetes, és a legkevésbé sem gyümölcsbomba. Kóstolva szikár, erőteljes savakkal, közepes testtel. 13,2% alkohol mellett tökéletes érettség. Gazdag ízek, bár távolról sem tolakodó, inkább megfontolt. Remek szerkezet, erőteljes, de tökéletes tanninnal. Kissé vad hasonlattal élve olyan, mint egy grandiózus Weninger merlot ausztrál változata, a 100+ éves tőkék minden előnyével. 8/9 - 9 pont, és fényes jövő.
Penfolds Grange 2004
Minden idők egyik legnagyobb Grange évjárata, márpedig az első több, mint 50 éve készült. Jancis Robinson 19,5 pont. Érdekességképpen, a palack itthon került beszerzésre (a Bortársaságtól), ugyanis jóval olcsóbb itt, mint hazájában. Hogy örök vesszőparipámat elővegyem kicsit, ennek a bornak valószínűleg jót tett volna egy alaposabb szellőzés, az amerikai hordó édessége úgy valószínűleg kevésbé lett volna feltűnő. Illata lényegesen intenzívebb, mint a Wendouree-nek, bár tény, hogy populárisabbnak is hat. A hordó mögött azonban végtelen mélység lapul, és a hatalmas koncentráció ellenére sem lekváros, kifejezetten borszerű. Savanykás sötét bogyósok, fekete meggy, virágok, egy kevés kávé és étcsokoládé. Ahogy szellőzik, egyre inkább érezni a syrah-jelleget. Húsos, koncentrált korty, de csak közepes test, tökéletes tannin, tökéletes savak, egyszerűen mindene hibátlan. Hiába fiatal, semmi bántó nincsen benne, akár már most fogyasztható, bár ez valószínűleg pazarlás. 9 pont, és akár a 10-es lehetősége a távoli jövőben.
Lillypilly Noble Blend Family Reserve 2002
Botritiszes édesbor, 80% sauvignon blanc, 10% semillon, 5% alexandriai muskotály, 5% riesling. Mély arany szín, édes, hársmézes illat, méhviasszal, kandírozott ananásszal és érezhető botritisszel. Komoly édesség és sűrűség, szelídebb savak, és kiváló egyensúly a főbb jellemzői. Se tokajira, se sauternes-ire nem hasonlít igazán, a kóstoló helyszínét biztosító Kovács Anti szerint leginkább a ruszti édesekhez áll közel. 7 és 8 pont határán.
Utolsó kommentek