A Rhone völgye az egyik kedvenc borvidékem, olyan favorit, amelyet más izgalmaktól elcsábulva ugyan hosszabb-rövidebb ideig hanyagolok, de bizonyos idő elteltével mindig késztetést érzek a visszatérésre. Bizonyára még nem ittam eleget, hogy megunjam, és csalódnom sem sikerült akkorát, mint máshol. A vidék prominens fajtái viszont más kontextusban is nagyon érdekelnek, márpedig más kontextus, az akad bőven: a neves francia szőlők többségéhez hasonlóan ezeket is széthurcolták a világ majd összes csücskébe, ahol csak bortermelésbe fogtak.

A syrah különösen sokra vitte, és egyre csak terjeszkedik, a másik jelentősebb szereplőről, a grenache-ról viszont már nem mondható el ugyanez. Ugyanakkor egyre többen látnak benne fantáziát, és ezzel párhuzamosan a klasszikus dél-rhone-i házasításban is (grenache, syrah, mourvedre, azaz GSM), ahogy azt a népszerűsödő kaliforniai, ausztrál, vagy éppen dél-afrikai példák mutatják. Ilyeneket már régóta szerettem volna kóstolni, ezért összekapartam néhányat (ausztrált, mivel a Rhone Rangers palettáról elég bajos bármit is beszerezni Európában), és az érdekesség kedvéért hasonlóan árazott franciákkal párba szedve nekiültünk kóstolni. Vagyis inkább inni, merthogy ezek finomnak, hibamentesnek és szórakoztatónak bizonyultak, pedig még csak nem is kellett egy vagyont leszurkolni értük.

10 euro körül:

d'Arenberg Stump Jump 2008

Belépőbor a McLaren Vale egyik legismertebb termelőjétől, mely bekerült a 2010-es Wine Spectator TOP 100-ba is (#63, 90 pont). Magyar szájnak teljességgel szokatlan bor, mind az aromavilág, mind a szerkezet tekintetében. Az illat intenzitása, enyhe édessége és az eukaliptusz alapján Ausztráliát be lehet lőni, de a körítés meglepő: benzin, cseresznye, fekete ribizli, vér, és már-már Ráspis őszibarack. Felettébb érdekes, és némi komplexitást is mutat. Mindössze közepes testű, szellős szerkezetű, nem extrahált. A korty megtartását mintha nem kizárólag a megszokott alkalmazottakra bízták volna, a visszafogott cserek és nem feltűnő savak mellett fémes és sós (minerális?) alkotórészek is segítenek a feladatban. Zamatban nem szenved hiányt, ízében vér, piros bogyósok, eukaliptusz. A lecsengésben már jobban érezni a savakat, és az alkohol is melegít egy picit. Hogy ez éppen egy grenache/syrah/mourvedre kombó, az akár hihető is, noha nem nyilvánvaló, másrészről viszont lehetne akár egy ausztrál kadarka is, már ha létezne ilyesmi. 5 és 6 pont határán (£7.95, Hailshamcellars.co.uk)

Perrin Cotes du Rhone Reserve 2009

Tipikus arányok: 60% grenache, a maradékon egyenlő arányban osztozik a syrah és a mourvedre. 2009 igen jó évjáratnak ígérkezik a Rhone völgyében, jelen alanyunknak is ez az eddigi legjobb kiadása, ha hihetünk a parkeri útmutatónak. Tankönyvi Cotes du Rhone. Sötétebb, bíbor árnyalatú szín, ehhez mérten az illat is nagyon fiatalos, sötét bogyósokkal, borsos fűszerességgel és nyers hússal. Érett szeder és fekete meggy, a lekvárosság nyoma nélkül, ibolyás, borókabogyós, levendulás felhangok. Belekortyolva kerekség fogad, húsos korty, mely tanninos lecsengésben ér véget, de durvaság nélkül. Nehézkesség nélkül is nagyon vörösboros, szedres-áfonyás ízzel, visszafogott savakkal, finom fanyarsággal. Remek vétel, 6+ (2980 Ft, Bortársaság).

20 euró környékéről:

Domaine St. Francois Xavier Gigondas 2009

Presztízsben és árban is teszünk néhány lépést fölfelé, Gigondas a második a dél-rhone-i ranglétrán közvetlenül a világsztár Chateauneuf-du-Pape mögött. Amennyire szerény tapasztalataimból kiindulva meg tudom ítélni, ez a bor kimeríti a tipikusság fogalmát. Sötét bíbor-rubin szín. Az illat mediterrán melegséget áraszt, de túlérettség nélkül, jó értelemben vett oldszkúl kivitelben. Érett fekete szilva, enyhén aszalt talán, áfonya, medvecukor, csipetnyi animalitással kiegészülve. Teste közepes, a savak itt sem sok vizet zavarnak, bár érdekes módon ez nem hagy hiányérzetet maga után. Íze a lila spektrumban mozog (ibolya, tinta, áfonya), száraz, alkoholos édesség nélkül, korty végi erőteljesebb tanninnal. Komolyabbnak hat, mint a Perrin, de nem meggyőzőbb. 6+ (Chez Daniel, 5850 Ft)

Kalleske Clarry's GSM 2009

Biodinamikus bor a Barossa-völgyből, 50 hektáros családi birtokról, remek évjáratból. Ökörszar ide vagy oda, ez nem egy bizonytalan cefre, nagyon is profi. A kelleténél kissé erősebb hordóval nyit, majd szellőzéssel grafittá nemesednek a vaníliás, kávés jegyek. Illata intenzív, meleg és hűvös egyszerre, beérett sötét gyümölcsökkel, lekvárosság nélkül, édes szilvával, fekete olívabogyóval és némi eukaliptusszal. A meglepetés viszont ezután következik, tágra nyílnak a szemek az első kortynál: osztályon felüli gazdagság és intenzitás, eldolgozott élek, krémesen simogató textúra fogadja az ízlelőbimbókat. Azon kevés borok egyike, amelyek kifejezetten többet nyújtanak ízben, mint orrban. Közepes savak és szelíd cserek simulnak be húsos testébe, zamat zamat hátán, a száj minden szegletében: fekete cseresznye, szilva és édesfűszerek. Szégyentelenül behízelgő és édes, arcátlanul finom, hosszú utóízzel. 7 pont (17 euro környéke)

[A folytatásban egy Chateauneuf-du-Pape és párja zárja az estét]