Lassan hat éve már, hogy a Borbarát 2005 őszi számát olvasgatva jó néhány kékfrankost felvettem a meg kell kóstolni listámra. Első helyen persze Ráspi 2003-as Selectionjét, amiről Losonci Bálint azt írta, hogy: „mérföldkő a hazai vörösborok világában, eléri az öt csillagot.” Ez bizony több, mint kíváncsivá tett: absztinens feleségemet magam után vonszolva elszántan baktattam felfelé Etyeken a forró szeptember végi napsütésben az Újhegyre, ahol a terroirborászatok leledztek. Nekem megérte. Életem egyik meghatározó élménye volt az a bor. A 2003-as St.Andrea Tóbércet is nagyon tetszett akkoriban, bár a Kiseged Zweigelt volt az igazi szerelmem a pincétől. Most azonban nem ezekről a borokról lesz szó, helyette időben hat évet ugrunk, évjáratban pedig hármat lépünk előre.

St.Andrea Tóbérc Kékfrankos 2006

Mély bíbor színű, halványabb piros gyűrűvel. Illata intenzív: főtt meggy és eper sült céklával, édes fűszerekkel, fehér csokoládéval és zöld dióval. Cseppet emlékeztet valami rhone-i középborra és ezt bóknak szánom. Kóstolva a korosodás jeleit egyáltalán nem lehet felfedezni rajta, sőt. Savai fiatalos lendülettel vágnak neki útjuknak, közepes testét könnyedén elbírják. Ízben azt kapjuk, amit orrban ígértek nekünk: gazdag és rétegzett bort. Félidőben lágyulnak a savak, kellemesen krémessé kezd válni a korty, azonban a kétharmadnál érkező tanninnal befigyel egy kis kesernye is – nem tudom hordóból vagy szőlőből jön-e a lelkem – ami kissé szemtelenül belerondít a kialakulóban levő idillbe. Lecsengése hosszú: először finoman, likőrösen gyümölcsösen édes, majd alkoholtól befűtős és nem bántón, inkább mondjuk aperolosan és kissé taperolósan kesernyés. Valahová hat és hét pont közé érkezett, mintha nem is őt kóstoltam volna három éve.

Ráspi Gneisz Kékfrankos 2006

Ez az öreg tőkék válogatás az alap és a válogatás feletti harmadik lépcső lett időközben, ezt az ára is mutatja. Közepesnél halványabb rubin színű, átlátszik rendesen nemcsak a gyűrűnél. Közepesen intenzív illattal mutatkozik be: jó sok őszibarack, cseresznye, tejszínes eper kis ibolyával, érett meggyel, étcsokoládéval és maréknyi tengervízzel. Kitöltés után folyamatosan nyílik és válik egyre erőteljesebbé. Ő sem mutatja szinte semmi jelét az öregedésnek, délceg és lendületes akár egy 2009-es máshonnan. Kóstolva közepes testű, húsosan gyümölcsös, sima felszínű remek struktúrájú bor. Kétségtelenül a savak embere, bár egy kis érett tannin is besegít azért a korty felétől. Rendkívül izgalmasan keverednek benne az éretten gyümölcsös és szigorúan sós ízjegyek. Ráspi-boroknál persze már csak újszülötteknek meglepetés ez a játék, ebben az esetben azonban emelték a tétet, a szokásosnál magasabb szintre léptünk. Ez a bor egyszerre tud kerek, édesen finom, veszélyesen csúszós és elképesztően tartalmas, vibrálóan sós lenni. Lecsengése persze intenzív, finom és rendkívül hosszú. Életem egyik legjobb kékfrankosa: hét és nyolc pont határán.