A Dereszla nem tartozik a kedvenceim közé Tokajban, de ellenérzéseim sincsenek velük szemben. Néhány édes boruk, pl. a 2000-es és 2005-ös 6 puttonyos aszú kiváló, és szerintem dicséretet érdemelnek azért, hogy tisztességes száraz szamorodnit készítenek, és hogy a legolcsóbb boruk, a Tokaji Dry egy finom mindennapok bora, sok gyümölccsel és határozott borvidéki karakterrel. A Tokaji Dry-ban furmintot és hárslevelűt házasítanak – ezt a receptet szerintem más tokaji borászatoknak is érdemes volna kipróbálniuk a fajtatiszta furminthoz való ragaszkodás helyett.

A 2004-es Zsadány a piacrakerülésekor, 2006-ban nekem tetszett. Úgy gondoltam, hogy jó próbálkozás egy kissé komolyabb, strukturáltabb hárslevelűt készíteni. Érdemes volt várni vele? Őszintén szólva, nem. Ez a palack igencsak szigorú és mosolytalan arcot mutatott – aromatikáját a fásság után maradó fűszeresség (curry-por) határozta meg, gyümölcs vagy frissesség alig maradt benne. Értékelendő viszont, hogy túlérettségnek nyoma sincs és az alkohol moderált (13.5%).

Több napon át kóstoltam, hol étellel, hol önmagában, de nem éreztem elmozdulást. Nem ihatatlanul öreg, csak egyszerűen a kor nem tette izgalmasabbá, komplexebbé. Szerintem a tokaji termelők előtt két út áll a száraz borokat illetően, az egyik, hogy könnyű, savvezérelt, kevésbé aromatikus, élénk, korán fogyasztandó borokat készítsenek, a másik, hogy később szüretelt, fában érlelt, magas alkoholú, testes, komplex és gyümölcsös borokat. A 2004-es Hárs egyik utat sem választja. Kevéssé gyümölcsös, de hiányzik belőle a lendület és a frissesség is. Két szék közül a földre. 3 pont.

[Wojciech Bonkowski]