Majdnem pontosan egy éve történt, hogy alkoholista kollégáimat is kétségbe ejtve szentségtörésre ragadtattam magamat. Minden előremegfontoltság nélkül tettem, pusztán a tapasztalat súlyának engedve. Tartottunk egy viszonylag átfogó kékfrankos-tesztet, amiben nem sok örömünket leltük, ha mégis, akkor azt Heimann-kékfrankosnak köszönhettük. Az eredmény engem is meglepett, de ez nem csorbította az egyértelműségét. A favoritnak gondolt ráspik és szentandreák elvéreztek, viszont kiderült, hogy az eredetileg jóindulatú középszernek gondolt heimannok négy-öt éves korukra gyümölcsös, szaftos örömborrá érnek. Az akkori konklúziót - Heimannék immár teljes jogú tagjai a magyar kékfrankos-elitnek - nincs okom visszavonni, de a most kóstolt négy hei/umann a meglepetésen innen maradt.
Heimann Kékfrankos 2009
Ettől a bortól vártam a legtöbbet, és kaptam relatíve a legkevesebbet. Igaz, a harmadik napra feltámadt, (az utolsó két deci erdei gyümölcsbombaként született újjá), és ha ez a jövő előképe, akkor eljöhet még a palackérlelt happy end. De egy villanás nem törli el az előzményeket, és mostani állapotában rendezetlennek kell mondanom (tehetségét nem vitatva). Az illatban köménymag, vanília, cseresznye, siló és porosság. Kóstolva lendületes, a meggy és a cseresznye mellé egy kis szár is becsúszik. A végén a gyümölcsöket kiradírozza a fatannin, és több a fanyarság, mint kellemes. Összességében hozza a kékfrankos-átlagot, de több húst, kedélyt és finomságot reméltem. 5 pont (1790 Ft)
Heimann Kékfrankos 2008 Baranya-völgyi
Tudomásom szerint ez Heimannék egyetlen öreg(ebb) tőkés ültetvénye. Ez a bor sem átütő siker, de nem is egyértelmű bukás. Hű az évjárathoz, vagyis savnak, testnek egyaránt jót tett volna még egy kis hőösszeg. Így aztán a hordó még lötyög rajta. Alapvetően kedvemre való kékfrankos: karcsú, lendületes, fűszeres, transzparens. Attól azonban, hogy igazán szerethető és nemes legyen, a savak viszonylagos élessége, és a testhez képest túlzó hordóhasználat miatt elmarad, és az egyszerű-komplex skálán is balra húz. Az illat puncsos, mazsolás, meggyes, de van egy sötétebb oldala is gyógyszerrel, kátránnyal, sült hússal. Kóstolva könnyed érintésű, finom és lendületes, a korty második felétől fűszeres. A végén föltámadnak a savak, és némi kesernye szárítja a szánkat. Szerettem volna jobban szeretni (talán majd a 2009-es kárpótol). Erős 5 pont. (2590 Ft)
Heumann & Heimann U&I Kékfrankos 2008
Névből kapott, pánsváb ötlet szülte tájküvé. Az egyik fele Villányból, Heumannéktól származik, a másik fele Szekszárdról, Heimannéktól. Játéknak jópofa, terroirista szemüveggel viszont menthetetlen tájárulás, bűnös szemfényvesztés. Nekem nem tetszik az ötlet, de a bor annál inkább. Az első esti vakszakaszban, széljegyzettel ellátva, ezt a bort találtam a legjobbnak. Féltestvéreinél kerekebb, barátságosabb, de nem kevésbé kékfrankos. Az ésszel pörkölt újfahordós jegyeken túl kirobbanóan gyümölcsös. Sima, kerek, csiszolt, nem testes, nem nehézkes, nem grízes – jó inni és van rajta mit fogni. 2008-ban felülmúlhatta a Baranya-völgyit, de 2009-ben fordulnia kell a kockának. 6 pont (3500 Ft a pincénél) (Egyébként Decanter World Wine Awards aranyérmes - magyar kékfrankosok közül elsőként.)
Heimann Kékfrankos 2010
Ez az igazi magyar narancs: lesz, aki mintha citromba harapott volna, és menekül, és lesz, aki mintha citromba harapott volna, de addig nyamnyog rajta, míg föl nem fedezi benne a narancsot. Én az utóbbi kategóriába tartoztam, és végül úgy vontam mérleget, hogy épültem annyit, amennyire savanyú. Boriskolákban eszményi tananyag lehet az évjárathatás és a kékfrankos karakter tanulmányozásához, egyúttal rokonszenves borászati állásfoglalás a Heimann családtól. Mert ezt a bort tényleg nem sokat dajkálták, faragták, csinosították – olyan, amilyennek az anyatermészet szülte. Vagyis vékony és savanyú. Számomra mégis élvezhető, mert szűrők és korrekció nélkül közvetíti a leszüretelt szőlő jellegét (én legalábbis így képzelem). Az illat katicabogarat és frissen hántott fakérget idéz, csak nagy ritkán tűnnek elő a gyümölcsök. Kóstolva viszont annál gyümölcsösebb: meggy, csipkebogyó és ribizli, no meg egy adag köménymag. És persze vékony és savanya, sőt, a vége még kesernyés is. Viszont tiszta. Nekem megér 4 pontot, de a hedonisták kerüljék! (1650 Ft)
Továbbra is díjazom, hogy Heimannék a leszüretelt szőlő erényeiből építkeznek, hogy nem édesítik meg, nem sűrítik be, nem cicomázzák föl a kékfrankosaikat, de az egyik szemem sír, hogy ennek a merítésnek a Heumann & Heimann U&I Kékfrankos 2008 lett a legjobb bora. Talán majd a 2009-es Baranya-völgyiben összeforr a tájjelleg, a fűszeresség és az eszményi érettség.
Utolsó kommentek