A rendszerváltás sztárjainak bealkonyult. A cabernet sauvignonok lesüllyedtek a középkategóriába, vagy bikavérekbe és jelöletlen házasítások nyelték el őket. A chardonnay is döglött dakota ló – ahogy megtanultunk átlátni a barrik-ködön, kiderült, hogy a hazai chardonnay-k bájai mennyire hervadtak. Alig néhány éve még én is szent áhítattal szagoltam bele egy-egy St. Andrea, Légli vagy Malatinszky chardonnayba, ám az árcédula által ígért katartikus élmény rendre elmaradt - valószínűleg nem csak nálam. Kötve hiszem, hogy lenne ma komoly borász Magyarországon, aki chardonnay-telepítésen törné a fejét.

A közelmúltból az egyetlen komolyabb chardonnay-élményem a Rókusfalvy Pincéhez kötődik. A 2008-as és a 2009-es egyaránt szép, harmonikus bor, de trendet nem fognak fordítani. Gál Tiborék 2007-es prémium kategóriás chardonnay-ja az árfelezés után azonban csábító jelöltnek tűnt, hogy megnézzem, hol tart ma ez a szakág. Egy bor nem bor; a vakpárbajhoz hosszas tipródás után Szőke Mátyás 2009-es Mátraiját tettem mellé, úgyis ritkán írunk Szőkékről. Nem vártam igazán szoros versenyt, azt hittem, a lapok előre le vannak osztva, a másodvonal soha nem lépi át az árnyékát.

Amikor vakon megkóstoltam a két bort, éreztem, hogy nyúlik az árnyék. Az egyik klasszikusan arányos, elegáns, hűvös karakterű volt, a másik hordóval tuningolt, ami jól-rosszul leplezte az illat bizonytalanságát, a kortyban pedig maradékcukormáz próbálta elfedni a savanyát. Biztos voltam benne, hogy az olcsó trükkökkel az (eredetileg) olcsóbb bor operál. Kétszer kellett visszakóstolnom, hogy elhiggyem, tévedtem.

Gál Tibor Chardonnay 2007

Végül úgy esett, hogy három napon át kóstoltam, és minden szőrszálhasogató kritikám ellenére, ez összességében egy nagyon kellemes, tetszetős, kulturált bor, per pillanat jó áron. Tilos vele piszmogni, tilos melegedni hagyni. Ha sokat szöszölünk vele, kibújnak a szögek a zsákból. Az illat tetszetős, és viszonylag komplexnek mondható, amint azonban szálazni kezdjük, gyorsan kiderül, hogy a fő áramlat a pörkölt mogyoró, és a gyümölcsök mellett a háttérben pincés dohosság húzódik. Kóstolva friss, kellemes, jó savakkal. A szájcentrifuga azonban hamar kidobja, hogy lyukas a korty közepe, hogy a maradékcukor alól kilóg némi savanya, és ízben újra kísért a doh. A lecsengés hosszú, de ez főleg a citrusos savakat és a pörkölt mogyorót jelenti. Erős 4 pont (most 3320 helyett 1490 ft)

Szőke Mátyás Mátrai Chardonnay 2009

A címke, a kapszula annyira igénytelen, hogy háromszor meggondoltam, mire levettem a polcról. De ahogy Kis Károly, a Paks edzője mondta: „Kockázat nélkül nincs rizikó”. Elegáns, jól elkészített, arányos, túlzásoktól mentes bor. Azt nem állítom, hogy ordít róla, hogy chardonnay, de az sem, hogy más fajta lenne. Ha a Gál Tibor elmarasztalható volt a pörkölt mogyoró-túladagolás miatt, akkor ezt a sauvignon blanc-os fajélesztő miatt érhetné kritika. De igazából nem szolgál rá; amíg nem jut eszembe jobb fordulat, mondjuk így: ízléses fajélesztő használat jellemzi (vagy ízléses sauvignon blanc-használat). Az illat tiszta, enyhén minerális, agyagos, sárgadinnyés, füves és mentás jegyekkel. Kóstolva csontszáraz, közepes test, kis fanyarság. Friss, elegáns és csiszolt. A lecsengésben mandulás fanyarság. Kimondottan kellemes meglepetés.
Erős 5 pont. 1990 ft