Ebbe az epizódba egy kellemes és egy kevésbé kellemes meglepetés jutott. Az előbbivel egy olyan termelő szolgált, akinek a nevével eddig nem túl sűrűn találkozhattunk – igaz, ami igaz, nem is régen startolt még a projekt. Az Anonym Pince egy kis etyeki borászat, letisztult weboldallal és hasonlóan letisztult palackdizájnnal, a bort kóstolva pedig ehhez akár azt is hozzátehetnénk, hogy az sem zavarosabb. Noha nem egy nagy bor, első benyomásként mégis felettébb pozitív, annyira mindenképpen, hogy tehetséget szimatoljon mögötte az ember, illetve kedvet kapjon a pincével való további ismerkedéshez. Így elsőre azt az érzést kelti, hogy a fajta passzol a borvidékhez, amit számos egyéb régiónkról nem igazán lehet elmondani. Még az sem kizárt, hogy ez a tétel az Etyeken éledező pinot-kultuszt vetíti előre.

Anonym Pince 'Életjel' Pinot Noir 2009

Meglehetősen világos szín. Illatát nyugodtan nevezhetjük egyedinek, eltér a legtöbb hazai pinot-tól: a kiwiket idézi, vagy még inkább az ausztrálokat, köszönhetően a határozott mentolos aromának. Friss cseresznye és meggy, málna, szilva, már-már cukorkás hangulatú, nagyon behízelgő. A fajta avaros jegyei éppen csak a háttérben jelentkeznek, ami rendben is van egy ilyen fiatal bornál. Kóstolva könnyed, laza felépítésű, nem éppen koncentrált, ugyanakkor az íze intenzív, savanykás cseresznye vezeti, és megint csak mentolos. Tanninja minimális, savai élénkek és hangsúlyosak, egy kis sűrűség még ráférne, hogy jobban egyensúlyba kerüljön – az illat után tulajdonképpen kevesebbet mutat szájban. Viszont remekül iható, nagyon tiszta és kifejezetten karakteres. Érdemes lesz nyomon követni a pincét. Tehetség (5+), és a hazai pinot mezőnyt, illetve egyéb faktorokat figyelembe véve, 2190 forintért remek vétel (kapható a Borfaluban, illetve némileg drágábban a DropShopban).

St. Andrea Csakegyszóval Pinot Noir 2009

A birtokpinó korábbi évjáratai mindig is jutányos áron kínált, elvárásokat felülmúló boroknak tűntek, a 2009-es azonban megszakítja az eddig töretlen ívű karriert. Színe gránátba hajlik, jóval sötétebb, mint az Életjel, de még bőven a fajtára jellemző tartományban mozog. Az illat jellegzetes St. Andrea illat, hűvös karakterű, enyhén zöldes, koviubis felhangokkal, tipikus füstös hordós tónusokkal. Gyümölcsnek meggy és ribizli. Teste majd közepes, íze csontszáraz, fekete meggyes, kissé visszafogott. Savai lendületesek, a tannin tetszetős a végén, a gyógyszeres kesernye már kevésbé. Egészen burgundis az irányvonal, a szerkezet és az arányok egy jó alap AOC-re emlékeztetnek, azonban kissé rusztikus és szögletes a kivitelezés, valahogy nem igazán meggyőző. Talán az idő a palackban segít rajta, talán az sem. Mindenesetre étel mellett határozottan jobban teljesít. 5-, 2990 Ft (Bortársaság).

[A fenti kép forrása: http://anonympince.hu/index.php/galeria/szl]