Attól tartok lassan elfelejtünk mindent. Mármint mi, ez a folytonosan futkosó, vásárló és a csillogó szabad akarattal megáldott földönfutó generáció. Tisztán emlékszem még léha fiatalságomban a teljesség felé megtett apró lépesekre. Mikor már majdnem kulminált az egervines-debrőis időszak, mikor már majdnem elhittük az ipari bor meséjét, egy barátom elénk tett egy sűrű, koncentrált, húsos-zamatos délvidéki vörösbort. Nevenincs termelő, villányi oportó, mondta kedvesen. Emlékszem ma is, ahogy leblokkolva ültünk a konyhaasztalnál és bután bámultunk a fehér csempére: ó, te jó ég, mi a francot ittunk eddig?

Erőszak sem tarthatott volna vissza attól, hogy elinduljak délre és megismerjem ezeket a „villányiaknak” nevezett marslakókat. Hamar valami kistermelői pincében találtam magam, ahol a büszke gazdával méregettük az oportókat. Rendre nem találtattak könnyűnek. Több évjárat is előkerült, szürcsölgettünk, öblögettünk és hálát adunk az égnek, hogy Villányt megáldotta ezzel a fajtával.

Hát pontosan ez az, amire én emlékezni akarok. Vajon a múlt revelációját vetítem kényszeresen a jelenre és olyasmit keresek, ami sohasem létezett? Lehet, de igyekszem szerény maradni és egyszerűen csak örülni a portugieser koncentrált gyümölcsösségének, finom struktúrával játszó tanninjainak és frissítő savtartalmának. Tud-e, akar-e üzenni nekem a portugieser az évtizedes sűrű ködön keresztül? Ez foglalkoztatott, amikor beszálltam ebbe a kis játékba.

Az első üzenetre nem is kellett nagyon várni. A Művelt Alkoholista maroknyi szerzőjének sikerült az országban fellelhető összes 2011-es portugiesert allokálnia! Magyarra fordítva 2012. február elején tíznél alig több új portugieser érhető el a polcokon. A friss bor eleve korábbra várt öröme – úgy tűnik – gazdasági érdekkel íratott felül: elsőbbséget kaptak a két korábbi évjárat beragadt palackjai. Végül csak nagy szűköléssel sikerült két tételhez hozzájutnom.

Wunderlich Márton Napi Villányi Portugieser 2011

Az utóbbi években a Távol-keleti piacra kacsingató pince teljesen kiszorult a borszaküzletekből és alig látható a magyar piacon. Pedig nincs borkedvelő, aki ne meleg szívvel emlékezne mindenki Lojzijára. Ritka kiváltság a bádogcsatorna és a kézműves kispince mellől a nagy borászatig tartó íveket befutni. A görbék azonban néha letörnek, a pince és az immár névvesztetté vált villányi legenda útjai csendben elváltak. Az újrakezdéshez minden eddiginél több erő kell majd, ismét tüzek gyúlhatnak holmi vágyott kakaspörköltek alatt. Szüksége lehet rá Villánynak.

Borunk közép rubin színnel, enyhe bíbor széllel kerül a pohárba. A közepesnél intenzívebb illat furcsán sült húsos hangulatú, majd enyhe gyógyszerességgel fullad bele a cukorkás pacsuliba. A közepes testhez egyaránt érkeznek a piros és fekete bogyósok, de a várt öröm, a robbanás elmarad. A zamatmentes anyag vékonyka lecsengése csak egy savanykás nyomot hagy maga után. A lapos kis sav, a jócskán érzékelhető, de helyét nem lelő tannin és alkohol csak értelmetlenül próbálnak borrá összeállni. Maga a légies semmitmondás. 3 pont. (Metro, 1500Ft)

Janus Borház Villányi Portugieser 2011

A 12 hektáron gazdálkodó kisbirtok bora a Tenkes-hegy lankáiról. A közép rubin szín rejthetne akár pinot noirt is. Elsősorban a málnás és érett piros bogyós jegyek vezetik az illatot, kis földesség társul be aláfestésnek. Komplex mélységekről szó sem lehet, de nincs murci, nincsenek állatok, nincs kén. Némiképp megnyugszom. És milyen szerencse, hogy kóstolásra sincsenek nagy kilengések. Piros bogyós gyümölcsök málnás körítésben, nincsenek túlérett jegyek, a tannin világosan megjelenik és megteremt valamiféle szerkezetet. A bíztató tartalom azonban hamar kiszalad a pillérek közül és zamatmentes, savanykás-kesernyés lecsengéssel kedvetlenít. Nagyon hiányzik a koncentráció, a tisztaságnak és tisztán definiáltságnak azonban már örülni kell. A „mindennapok ivóbora” mondja a címke, és valóban, nincs Janus-arcú megtévesztés. Eléri a 4 pontot, lecsúszik a vacsorához. (Decanter Borszaküzlet, 1200Ft).

Tényleg a fellegekben járunk? Ennyit szabad várni a Villányban referencia-évjáratként emlegetett 2011-től? Az íztelenség, a savanyúság és a strukturálatlanság volnának egy kiváló évjárat velejárói? Vagy el kellene végre hinnünk, hogy az oportóban ez az Everest és egy évtizeddel ezelőtt tényleg mindannyian ennyire hülye lúzerek voltunk!?

[akov, alias Kovács András]