Feladvány: rögtönzött vacsora a barátoknál, tintahallal és egyéb tengeri jószágokkal, megjelenés alkalmas kísérőitalt lobogtatva. Az én olvasatomban az elsődleges megoldáshalmazt a virgonc savú, csontszáraz, üde fehérborok jelölik ki, a választás azonban nem feltétlen olyan egyszerű, mint amilyennek elsőre tűnik. A napokban kifakadt dagadtos kommentjére reflektálva, csatlakoznék a meglátáshoz, miszerint vétek ilyen alkalomra ellőni egy különleges tételt, amelyet még sohasem kóstoltunk azelőtt, és ki tudja, szembe jön-e még valaha. Még csak nem is kell, hogy egy százeurós csoda legyen az (nem mintha szerény készletemben fellelhető lenne hasonló), éppen elég, ha nehéz volt levadászni, külföldről kellett rendelni, és mindössze egyetlen palack árválkodik belőle a borhűtőben (ilyenből viszont annál több akad). Persze az előrelátóbbak vacsoraborokat is tartanak készleten, mely kategóriát ebben a megközelítésben akár úgy is definiálhatnánk, mint könnyen beszerezhető, illetve józanul árazott borok gyűjteményét.

Ebből az utóbbi típusból, fehérben nem találtam semmit itthon. A szőlőfajta felől közelítve a kérdéshez, azonnal lecövekeltem a sauvignon blanc-nál: egyrészt mert nagyon szeretem, másrészt mert relatíve korrekt a hazai boltok kínálata (nem úgy, mint ausztrál rieslingből, ami a kettes számú jelölt lett volna). Azonnal beugrott a múltkoriban a Culinarisban látott Loire-völgyi: Touraine ugyan közel sem rendelkezik olyan presztízzsel, mint például Sancerre, de cserébe minden bizonnyal jobb ár-értéket kínál. Mint például a múltkori gamay.

Domaine Bellevue Touraine Sauvignon 2010

A vártnál ugyan behízelgőbb, lágyabb a bor, a tintahal mellé mégis bevált; sőt, magában is remekelt. Modernebb stílusú, nem a sancerre-i iskolát követi, ugyanakkor nem is annyira harsogó, mint a kiwik, vagy pláne a chilei változatok. Már a színe is mélyebb a vártnál: mélyebb citromsárga, vagy talán világos arany. Az illat jól egyensúlyoz a két véglet között, se a zöld, füves tartományba nem csúszik bele túlzottan, se a túlérett, trópusi gyümölcsösbe. Citrusok, maracuja, bodzavirág illata árad a pohárból, egressel és egy kevés TV paprikával megtámogatva. A koncentráció ízben is visszaköszön, meglepően izmos és zamatgazdag, a 12,5 százalékos alkohol mellett is enyhén olajosnak hat. Inkább kerek, mint savhangsúlyos, utóíze pedig kifejezetten hosszú. 6 pont és best buy (2500 Ft Culinaris, borkorzo.hu)