Idén végre sikerült eljutnom a Borjour Magnumra. Szerettem volna odaérni a kezdésre, de végül fél óra késéssel érkeztem, ekkorra már tele volt a placc, picit el is fogott az aggodalom, ez volt a látkép a felső szintről. Én lemaradtam a két évvel ezelőtti szuperteltházas Levegőt!-rendezvényről, mostanra szemmel látható változás történt az ideális létszám belövésében. A tömeg ugyanakkora, teltházasnak látszó, de jól közlekedhető volt egész idő alatt. Aminek még jobban örültem, az a dohányzás kérdésének megoldása volt. Ezúttal nem az ajtók elé terelték oda a dohányozni kívánó tömeget, majd nyitották rá a bent kóstolókra szellőztetés címén a kereszthuzatot, így egyáltalán nem is lehetett bent füstöt érezni. Megfelelő számban voltak óriási kiöntők, ahol a megtelt köpőket üríthettük. Mintaszerű, gondoltam.

Az eredeti terveimet hirtelen mozdulattal sutba dobva végül a hiánypótlás mellett döntöttem. Körbekerülve a rendezvényt feltűnt, hogy milyen sok termelő érkezett a Mátrából, a lassan ébredező, szinte már elfeledett Mátrából, így jó ötletnek tűnt körbeszaladni a standokat, hogy pótoljam többrendbeli, elhúzódó mulasztásom. A másik hangsúlyt a mellettük állomásozó Balaton-felvidék különítménye kapta.

A Mátrai Tőkések kézműves körét kihagytam, lévén velük rendszeresen találkozom különböző rendezvényeken. Szőke Mátyás pincéjéből a 2009-es zöldveltelini tetszett, a Csernyik pincétől a még hordóban pihenő 2011-es olaszrizling és a 2009-es cabernet sauvignon.

A Bárdos és fiai fehérborokat és rozét hoztak a megszokott stílusban és minőségben – tiszta, megbízható, fajélesztővel készülő, hibamentes alapborok megfizethető áron, ám ritkán tartogatnak meglepetést és izgalmat a hardcore borbuzik számára.

Nagyon hasonlított rájuk a Molnár és fiai pince első saját, 2011-es évjárata. A Danubiana főborásza saját nevén is elkezdett bort palackozni, úgy tűnik az első alkalommal a cél a hibák elkerülése volt, az izgalmak és a kísérletezés később következhet. Még nincs palackban a részben tartályos, részben talán majd hordós érlelést is kapó cabernet franc, amit izgatottan várok. Titkon azt remélem, hogy fel fogja venni a versenyt Octopus hűvös, francia kedvenceivel. Szimpatikus kezdeményezésnek tűnik az egykoron híres abasári olaszrizling feltámasztására tett első kísérlet is. Mintegy 20 termelő adta össze az alapanyagot, a Molnár pincében készült belőle bor, Abasári Olaszrizling 2011 néven kerül forgalomba, és felettébb hasonlít a pince saját boraihoz. A Ludányi és a Kovács pince is ebbe a sorba illeszkedett, talán csak a Bakkhosz pince borai maradtak le némiképp a meglepően egységes mezőnytől.
Pontszámban ugyan nem lennének kimagaslóak ezek a borok, de nem is ez a lényeges tulajdonságuk. A lényeg az, hogy vannak. Gyűlik a kritikus tömeg, egyre többen vágnak a szőlőtermelés mellett kis palackszámmal saját borok készítésébe, és ez az, ami előrevisz. A legszimpatikusabb bor a Mátrából a

Csernyik pince Cabernet Sauvignon 2009 volt.

Mély rubinszín, meggyes, földes, fakérges illat, némi szegfűszeggel. Szájban a savai vezetik, közepes szesszel, puha tanninnal bír, tetszik. Ízében meggy, pici szeder, fűszerek, közepesen hosszú lecsengés. Mint egy Weninger kisebb, egyszerűbb kiadásban. Stabil öt pont. Ha minden igaz, 1390 forintért kapható a Borfaluban, ennyiért kiváló vétel.

A Balaton-felvidéken évek óta stabilan javul a felhozatal, a háziboros-kistermelős képet erősen visszaszorították az újonnan színre lépők. Csendben árulom el, hogy a badacsonyi borokat én fél szemmel mindig a hasonló, vulkanikus adottságokkal bíró Somlóval méricskélem. És úgy érzem, hogy a versenyhelyzet egyre csak fokozódik.
A svéd tulajdonú Villa Sandahl borait Bakó Ambrus töltögette, és meggyőző volt a sor, akár a több éves visszatekintést, akár a nehéz 2010-es év eredményét tekintjük. Nem sok rajnait kóstoltam a Balaton körül, talán Szeremley Huba borai jelentik itt is az örökös kivételt, de úgy éreztem, hogy jól passzol a fajta a hegyhez.

A Válibor 2009-es kéknyelűjének szép, virágos illatával, nem túlzó savaival ott a helye a magyar kéknyelű-etalonok közt, Szászi Endre 2009-ese mellett. Izgatottan várom a 2011-es borokat, főleg a rendre kiváló olaszrizlinget. Új vendég volt számomra a SkizoBor, most találkoztam először fiatalos, színes, csavarzáras palackjaikkal, melyből 20-30 ezret töltenek. Reduktív, fajélesztős, lendületes savú borok ezek, melléjük társul 500-500 palack saját szőlőből készülő, hordós érlelésű kéknyelű és olaszrizling, ők hordozzák a prémium tételek ígéretét.

Nagyszerű kis este volt, hasznosan töltöttem el az időt, találtam újdonságokat is. Szinte érezni, hogy épül-szépül a hazai táj, új borászatok lépnek a saját, minőségi palackos bortermelés útjára számos borvidéken. Van, ahol még széles a tér a fejlődés lehetőségei előtt, van, ahol szinte már visszaállni látszik a régi dicsőség.