Úgy tűnik, stafétában végigkísérjük a Szeleshát Pinot-k évjáratait: hét és nyolc után nekem a kilences jött (be.) Egyébként mostanában mintha kevesebbet hallanék róluk, viszont a boraik könnyen lehet, hogy jobban fogynak. Ha így van, akkor nem érdemtelenül, hiszen például ez a pinot noir már három egymást követő évjáratban hozza a stabil jó minőséget ráadásul még korrekt áron is.

Klasszikus pinot színnel és inkább visszafogott, kedves, természetesen vonzó illattal mutatkozik be. Ibolya, érett cseresznye, szerecsendió és hasonló finomságok köszönnek ránk a pohárból. Kóstolva közepes testű vagy talán egy cseppet sportosabb, de az biztos, hogy friss és zamatos. Sav és tannin rendben van, a magyar modell szerint előbbire épít, utóbbi pedig nem éppen sok. Felszíne kezdetben sima, aztán kissé érdesebbé válik miközben az alkohol is csípni kezd. Nem bántón, de észrevehetőn, szépen ezt úgy szokták mondani, hogy tüzes a bor. Lecsengése nem éppen hosszú, viszont finom, akárcsak az egész bor. Könnyed, jól iható, nem túl bonyolult pannon pinot: amit vállal teljesíti maradéktalanul. Öt és hat pont között ismét.