Ha leporoljuk időről-időre előhúzott kékfrankos-radarunkat és vetünk rá egy pillantást, számos fényes folt rajzolódik ki a szemünk előtt. Vitatkozhatunk arról, hogy a legélénkebben izzó pontok Sopron vagy Gyöngyöspata környékét pettyezik-e, de mindenesetre majd mindenfelé…

Akármekkorát merítünk, mindig kiderül, hogy nem elég nagyot. A borút derűre konvertáló tuti tippeket rendre kihagyjuk. Én legalábbis ezt olvastam ki az Oportóhét kommentjeiből. Szemes nélkül komolytalanok, Vylyan nélkül súlytalanok vagyunk. Ezen ne múljon! A Szemes amúgy is…

A maraton e szakaszára kevés újdonság jutott, lesz ellenben recycling meg revidea. Miközben egyre szilárdabb az a meggyőződésem, hogy igazán nagy kékfrankos csak Sopronban és Egerben készülhet, merthogy a löszösök nem elég tökösök, most három dél-pannonnak is örülök.…

Tompulok megállíthatatlanul. Egyre többet kukacoskodok, lamentálok, kármentőzök, ha kékfrankos kerül a poharamba, pedig istenuccse övék a szívem csücske. Két év lelkiismeretes fajtafaggatás után vagy én lettem überfinnyás (abcúg osztrákok! bloody Buttler!), vagy az inputban…