Ridley Scott gyengeségekben erős Provence-filmjének sportos, 32-es mosolyú amerikai jónője mondja: a garázsbor olyan, mint egy borritkaság – törpe pincészet, kis termelés, súlyosan magas ár... Magyarország az ezer garázsborászat hazája; csupán egy hibádzik: a súlyosan magas ár. Ha megnézzük az Alkonyi-fiúk (apák és nagypapák) körét Bussaytól a Demetere(ke)n és Györgykovácson át Karner Gáborig vagy éppen Losonci Bálintig szinte mindegyikükre igaz: törpepincészet az övék, sokszor minimális technológiával, amit egyeseknél szakmai tudás ellensúlyoz, másoknál pedig ott van a hályogkovácsoltvas kerítés második védvonalként a székelykapu után. De hogy súlyosan magas áron értékesíthetnék boraikat, az csak néhányukra igaz.

Ennek azonban egyelőre örüljünk: ha van bennünk kísérletező kedv, olcsón juthatunk olykor a legnagyobbak produktumainak minőségéhez közelítő tételekhez. Többek között az ilyen boraikért is kedvelem az erdőbényei illetőségű Karádi-Berger „garázsborászatot”: 4,5 hektár – most már csak két remek Olaszliszka környéki dűlőben (Palandor, Narancsi), kis pince minimális technológiai háttérrel. A borászat mindenese, Berger Zsolt, aki amúgy közgazdászként kezdte pályafutását, meghívott, hogy közös erővel kóstolnánk végig az általa készített furmintokat a kezdetektől napjainkig, pontosabban vissza. Mivel a Karádi és Bergert majdnem én fedeztem fel, kötelességemnek éreztem a megjelenést.

2007 (Narancsi, Palandor)

Nyolc hónapot töltött hordóban (gönci és szerednyi hordókat használnak). Illatát egyelőre a fa uralja, amely mögött feltűnnek a citrusfélék, alma, birs. Szájban a savérzet intenzív, amit a fa tompít. A közepesen telt testben jól megfér a mineralitás a zamatos citrusfélék sokaságával és a csipetnyi birses fanyarsággal. Lecsengése sós, ásványos. Egyelőre még nyers, rendezetlen az illata és íze egyaránt, de van benne tartalék és kibontható szépség. (5 pont)

2006 (Meszes-major, Narancsi, Palandor)

Illatában a késői szüretek gazdagsága: édesség, botrytis, citrusok, érett, illatos alma, mellette fa és sok aszalt gyümölcs. Az aszalt gyümölcsöktől azonban nem nehezedik el, eleganciája egy pillanatra sem kérdőjeleződik meg. A szájat teljesen kitölti, jó struktúrájú, textúrája krémes – és szerencsére a fa nem telepedett rá. A lecsengésében kesernyésség rontja el a búcsú hangulatát, de azzal együtt is remek, jó italú. A fickós savak mellett van benne maradékcukor is, de egyik is, másik is pillére a szerkezetnek. Izgalmas bor. (6 pont)

2005 (Haraszt, Narancsi)

Aszalt gyümölcs, sárgadinnye, kevés citrus, sok fa – és persze a kor. Határozott palackbukéja azonban nem vonzó, a fával karöltve egysíkúvá teszi az illatképet. Mintha a palackban elkezdődött volna a bor átstrukturálódása, csak az egyes szerkezeti elemek nem a megfelelő helyre kerültek. A lecsengésében határozott keserűség jelenik meg. Nem is túl hosszú, nem is túl izgalmas, de iható. (3 pont)

2005 (Palandor)

Illata gazdag, de kompakt, belefeledkezős: aztán lassanként megjelennek benne a különböző karakterek – birs, körte, sárgabarack, szőlő, fás jegyek itt-ott –, de egy pillanatra sem szakadnak el az először érzett illatkomplextől. Szájban még mindig intenzív a savérzet, pedig az integrálódó fa is tompított is rajta valamelyest. Ennek ellenére majdhogynem sima, vajas, nekem nem tetszően pörkölt mogyorós, és megjelenik benne az augusztus végén érő, szárazabb húsú őszibarack kéremessége és üdítően pikánsan kesernyés íze. (5 pont)

2004 (Meszes-major, Narancsi, Palandor)

Tetszik, mindig is tetszett. Magas alkohol, magas sav, magas extrakt. Érlelt szamorodnis illatába egy kosár gyümölcs vegyül, birs és körte mellett sokféle tropikália – és nem csak citrusfélék. Szinte biztos, hogy került bele botrytises fürt. Szájban telt, krémes, lecsengése hosszú, ásványos. Szép struktúrájú, gazdag, hosszú életű bor, melynek ereje egyelőre még brutális: Hellboy-kedvelőknek. (6 pont)

2003 (Palandor)

Illata visszafogott és bizonytalan. Fülledtsége sokáig érződött, elfedve az alapvetően gyümölcsös karaktert. Érdekesen vegyültek benne az éles, kellemetlen jegyek az aszalt és friss gyümölcsökkel. Szájban – bár a savérzete intenzív – fád, lusta, lapos. Ízei gyorsan múlnak, de senki sem bánja. 75 cl unalom – dekadencia nélkül. (3 pont)

2003 (Meszes-major)

Más bolygó. Mit más bolygó?! Más csillagrendszer – az évjárati egyezés az előző borral meg biztosan tévedés. A citrusok és a menta mellett intenzív, friss gyümölcsök: szőlő, körte, mangó, frissen felszelt ananász), mellettük pedig birs és kamilla. Az illatban is megjelenik a fanyarság, ami tompítja és összetereli az illatokat, nem engedi őket mértéktelenül elburjánzani. Szájban egyszerre krémesen simogató (van is benne vagy 12 g cukor) és virgonc. A savai mesterien ellensúlyozzák a cukrot. Sokoldalú bor, de még inkább vagány, mint elegáns. (6 pont)

2002 (Meszes-major)

Nyilván megérne egy mesét, tanulmányt vagy könyvet (esetleg másról sem lenne érdemes írni), hogy a meg nem szerezhetőség hogyan fokozza nyálkahártyánk érzékenységét. Vajon a walesi herceg kevésbé érezné-e a Pétrus különlegességét, mint én, aki valószínűleg jó esetben is húszévente egyszer illethetném számmal 2 centiliterjét. Ez a 2002-es bor nem kapható, soha nem is került kereskedelmi forgalomba egy a palackozásakor történt hiba miatt (a palackozást végző borászatnál hagytak valamit a rendszerben, emígyen készítve maradék küvét ebből a tételből). Szerencsére maradt belőle 40-50 liter a pincében, amit kézzel lepalackoztak emlékül a 2002-es évről. Paradox módon a kóstolt borok legszebbjének láttam. Ebben ugyanis benne volt az, ami a többi borból legfőképpen hiányzott: az elegancia. Intenzív citrusos, mézes, körtés, kamillás jegyek, szájban rendkívül intenzív, friss, zamatos, harmonikus, de talán nem elég hosszú, és lecsengésében enyhén karcol a sav. Összességében a sor legjobbja. (7 pont)

2000 (Meszes-major)

Jelentősebb maradékcukra (17 g/l) miatt kilóg a sorból. Illata egysíkú, ha hagyjuk levegőzni, előbb-utóbb erőre kapnak a gyümölcsök (főleg sárgabarack, körte) a palackbuké mellett, amiben van némi petrolosság is. Szájban már jóval kevesebb izgalmat tartogat, üres, főleg a korty közepe, de még mindig jól iható, és a levegő sokat javít rajta. Rövid. (3 pont)

1999 (Meszes-major)

Legfőbb érdekessége, hogy a pince első bora, azaz innen kell nézni a 2007-es évjáratot (is). 2000-es kivételével a borok többségén kevéssé fogott az idő, sokkal inkább az évjárat és a technológia érződött rajtuk. Ebben azonban határozottan jelen van a kor. Hosszú szellőztetést igényel, de kezdetben még így is bőrös, gombás, később feltámadnak az (aszalt) gyümölcsök. Illata a levegőn fokozatosan gazdagodik, szépül. Szájban jóval soványabb: a savérzet intenzív, de hiányoznak belőle a zamatok, már ha az összeszáradó mandarinnal nem elégednénk meg. A korty üres, a lecsengése karcos. (4 pont)

Utólag könnyű leírni: van fejlődés, a borok egyre szebbek. De vajon érdemes-e összehasonlítani a tízéves bort a két éve szüretelttel? Mert ma a tapasztalat nyilván nagyobb, a borról alkotott elképzelések világosabbak, de biztosan ettől jobbak a borok?